válasz
2009. júl. 15. szerda 22:11
/Mi a véleményed a Féltékenységről?/
Csizike épp csinálom a mindenre igent mondunk gyakorlatot.
Majd visszajövök ha befejeztem ezt a gyakorlatot és akkor válaszolok:-)
|
egyetértésem
2009. júl. 15. szerda 15:33
/Indigó gyerek, kristály gyerek, szivárvány gyerekek.../
Sok- sok infó kering erről a témáról, amit nem tartok helyesnek és általában hallgatok is. Szerintem hatalmas zavar van több fejben is ezzel a témával kapcsolatosan.
Rengeteg könyv foglalkozik vele, bevallom egyet sem olvastam.
Egy-kettőt leemeltem a polcról bele olvastam és elegendő is volt, hogy visszategyem.
Sok félre értelmezés született meg. Ahogy te is írod az egyik gyereket, felemelik a másikat ezzel automatikusan sárba, tiporják. És még van ennek millió változata.
Senki nem több vagy kevesebb a másiknál.
Szimplán MÁS. Ennyi.....
|
A megoldás bennem van
2009. júl. 15. szerda 13:07
/Indigó gyerek, kristály gyerek, szivárvány gyerekek.../
Nem szégyellek semmit, mert nincs mit. A hibáim is hozzám tartoznak:-)
Sok minden történt velem de épp kiskamasz koromban az ég adta világon semmi....
De ne bánkódj majd egyszer, megtanulod használni a képességedet..
Ha van problémám azt nem pszichiáter oldja, meg ha nem én magam.
Ahogy eddig is tettem;-)
Segítséget egyelőre nem kérek, mert hál istennek békében, vagyok magammal és a világgal.
Így vannak mellettem emberek, akiknek el tudom fogadni a kezüket, ha úgy érzem szükség, van rá.
Azért köszönöm, hogy így aggódsz értem jó pár ismerősöm, barátom dolgozik pszichológusként, pszichiáterként. Így biztonságban tudhatsz:-))
Nem félek a bajtól, mert ez elég viszonylagos, inkább feladatnak tekintem és megoldom.;-)
|
hitelesség???
2009. júl. 15. szerda 11:07
/Indigó gyerek, kristály gyerek, szivárvány gyerekek.../
Ne haragudj de, hogyan szeretnél egy kurvára jobb helyet csinálni a földnek nevezett cuccból ezzel a hozzá állással?
Nem vonom kétségbe az indigóságodat.
De írásodban ott az önsajnálat az ellenségeskedés, agresszió és az emberek lenézése.
Ilyen lenne egy megmentő??? /Ezen esetleg gondolkozz el/
Mert én csak egy elkeseredett, magányos zavart személyt látok az írásodból.
Látom, nem szeretsz földi halandókkal beszélgetni, akik nem értenek egyet veled.
Így talán megnyugtat az a tudat, hogy az aura fotóstól kezdve sok mindenki indigónak tart engem.
/Viszont ez a címke engem nem érdekel/
Élem az életem és teszem a dolgom.
Ismerek indigókat és a viselkedésük nem, hasonlít a tiédre.
Vagy megpróbálsz felnőni a feladathoz, ki bontakozol és tudatosodsz.
Vagy ön sajnálkozva,vagdalkozva leéled az életed.
Amíg magadat nem tudod megmenteni mást se nagyon.....
Szerintem nincs min csodálkoznod,hogy az emberek nem fogadják el az indigókat,prédikálsz a semmiről.
Indigóságod mégha az is vagy számomra hiteltelen.......
|
hozzászólás
2009. júl. 14. kedd 18:01
/Mi a szerelem?/
Mi van félsz egyedül???? Miért kell, hogy melléd álljanak, egyedül eldőlsz?
Nem háborúban vagy. Egy weboldalon ahol mindenki megosztja a gondolatait meg az érzéseit.
Sokan vagyunk sokfélék.
Hol a híres eggyüttérzésed a többiek megélése felé?
Mellesleg soha nem kerestem sem a lélekpáromat, sem, a szerelmemet sem senkit.
Akit kaptam párként, elfogadtam. Megéltem azt ami volt.
Sokan tisztában vagyunk azzal, hogy a szerelem illúzió, ahogyan te is az vagy.
Sőt a vacsim is az de attól még megeszem és élvezem.
|
Önmagamat-Önmagamért
2009. júl. 14. kedd 13:06
/Mi a véleményed a Féltékenységről?/
Nekem nem kell ilyen áron kapcsolat!!!
Amiről írsz, nekem erőszaknak tűnik, méghozzá a saját magam megerőszakolásának.
Ilyet nem várok el magamtól még kevésbé a páromtól.
Miért kéne olyat adni a páromnak vagy nekem, ami valójában nem esik jól?
Engem nem tesz boldoggá, ha látom a másik áldozatot vagy kompromisszumot hoz értem.
Értem senki ne tegyen így semmit!!!! Mert ezzel boldogtalanná tesz.
Mellettem a párom érezze jól magát és legyen boldog. Ha már nem tud, akkor menjen tovább az útján és találja meg azt, aki mellett az tud lenni.
Nekem is vannak korlátaim inkább beismerem azokat, mintsem olyat, tegyek, amit nem szeretnék.
Miért is kéne olyat tenni, amit nem szeretnék?
Hogy megtartsam? Hogy megóvjam magam a kudarctól? Hogy szembe nézzek az élet múlandóságával? Elkerüljem a fájdalmat, a veszteséget?
Az életben egy biztos van, az a változás, megpróbálom elfogadni azt.
A párom sok éves kapcsolatunk után döntött úgy, hogy elmegy.
Csak azon kattogott az agyam mit nem adtam meg, mit nem kapott meg tőlem, mit kellett volna jobban csinálnom.
Megkérdeztem tőle, mondja, meg mert szeretném tudni mit rontottam el.
A válasz ez volt:
Mindent megkapott tőlem.
De egy másik nő felkeltette az érdeklődését, és ez számára valami újdonság volt és hívta az ismeretlen.
Pár hónap múlva közös barátnál öntötte ki a szívét, hogy nagyon sajnálja, hogy nem tudta megbecsülni azt, amit kapott tőlem.
Fél év elteltével nálam zokogott, hogyha még egyszer dönthetne, nem menne bele.
Számomra kicsit egyoldalú volt, amiről írsz. Ha valaki jól lakik az már nem eszik.
De vannak emberek, ha megették a háromfogásos vacsit és elé teszel egy ínyencséget megeszi, nem azért mert éhes, hanem azért mert kíváncsi az ízére. Azt gondolom, ha vágyik az újra, akkor viszont egye meg.
Az én párom ne hozzon értem áldozatot! De tőlem se várjanak el ilyet. Bár ez esetben elgondolkodtató van e dolguk egymással még? Vagy csak a félelem, ami összetartja őket.
Ha éhes marad nálam, vagy szimplán nem tudom megfőzni azt, amire vágyik, mert nincs meg bennem az a képesség, vágy vagy tudás akkor elengedem, hogy megtalálja azt aki megtudja adni neki.Mert van valaki aki pontosan megtudja neki adni a vágya tárgyát és mindketten ki tudnak ebbe teljesedni.
Két ember maradjon együtt addig, amíg van mit adniuk egymás számára és addig, amíg azt tiszta szívből tudják adni, önfeladás nélkül.
Ha elvárok magamtól vagy a páromtól olyat amit nem akarunk vagy nem tudunk önszántunkból megtenni akkor hazudunk.És az a kapcsolat hazugságon alapul.
Nem egymást csapnánk be hanem saját magunkat.....
|
Az emberek is olyanok, mint a tükör;A sündisznó Meséje
2009. júl. 12. vasárnap 00:12
/Spirituális tanmese/
AZ EMBEREK IS OLYANOK MINT A TÜKÖR
Kalandozás közben egy nagy kutya egy szobában találta magát, amelynek falait tükrök borították. Így hirtelen azt látta, hogy sok-sok kutya veszi körül. Dühös lett, vicsorgott. De a többi kutya is ezt tette. Tehetetlenségében neki ugrott egyik ellenségének, tükörképének. Jól beverte a buksiját, hiszen a kemény tükörbe ütközött.
Ha csak barátságosan csóválta volna a farkát, a többi kutya is ezt tette volna.
MESE A SÜNDISZNÓRÓL
Mese a sündisznóról, aki arra vágyott, hogy megsimogassák
Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó.
Nagyon mogorva sündisznó volt; legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel
csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek
hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a
tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet
óta. Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak benne, hogy a
sündisznóhoz nem érdemes jó szándékkal közeledni. Egyszerűen csak biztosak
voltak benne. Egymás között csak morogtak rá, és ha néha mégis szóba
elegyedtek vele, legfeljebb csak az időjárásról folyt a kurta társalgás. Azt
viszont soha senkinek nem jutott eszébe megkérdezni tőle: fáj-e a szíve.
Pedig bizony nagyon fájt a szíve. Világéletében arra vágyott, hogy
megsimogassák. De a szúrós tüskéktől senki sem fért hozzá. Valaha régen
akadtak néhányan, akik megpróbálták, de ahogy tüskéivel megbökte őket, mind
megharagudtak. Azóta senki sem próbálkozott.
Így éldegélt a sündisznó napról napra és évről évre, míg egyszer éppen az
erdei ösvény egyik szélétől igyekezett a másik felé, amikor vidáman
ugrándozó lépteket hallott: egy kislány közeledett, aki szinte repült lefelé
a lejtőn, s közben egy víg dalocskát énekelt.
Amint a sündisznó észrevette a kislányt, abban a szempillantásban
összegömbölyödött, amint ez már szokása volt.
A kislány csak ekkor figyelt fel a tüskés gombócra.
Süni! kiáltott fel nagy örömmel, és leguggolt a sündisznó mellé.
A sündisznó szerette volna szemügyre venni a kislányt, de az orrát sem merte
kidugni.
Kedves Süni, bújj elő a kedvemért kérlelte a kislány, szeretnélek
megsimogatni!
A sündisznó szíve megdobbant a tüskék alatt. Ilyesmit már olyan régen
mondtak neki, hogy talán nem is mondtak sohasem. Már majdnem kidugta a fejét
tüskés páncélja alól, de valami mégis visszatartotta.
A kislány tovább kérlelte.
Kedves Süni, kérlek Csak az orrocskádat hadd, érintsem meg
A süninek könny szökött a szemébe. Szerencsére nem láthatta senki
biztonságos rejtekében. Valami kedveset akart válaszolni a kislánynak, már a
nyelvén is volt, aztán mégis más lett belőle.
Hagyj békén. Engem nem lehet, megsimogatni morogta, és abban a pillanatban
meg is bánta, de nem volt ereje bocsánatot kérni.
A kislány elszomorodott.
Ne haragudj rám, én csak jót akartam,
persze, persze, hm; mormogta a sündisznó, mert nem tudta, mit is mondjon.
Hát, akkor Isten veled, kedves Süni. Talán majd máskor
És a kislány továbbindult, egy kicsit lassabban, mint ahogyan jött, de az
erdő szépsége hamarosan visszaszerezte jókedvét.
A sündisznó a távolból még hallotta dudorászását. Szeretett volna utána
kiáltani: Gyere visszaaa! De egy hang sem jött ki a torkán.
Teltek-múltak a napok, és mindegyre ez járt az eszébe: Talán majd máskor.
Magának sem merte bevallani, de a szíve mélyén egyre csak arra várt, hogy a
kislány egyszer majd visszatér.
S a kislány hamarosan visszatért. Most már messziről észrevette a sünit.
Halkan és óvatosan közeledett, nehogy megijessze.
A süni is észrevette a kislányt. A biztonság kedvéért most is
összegömbölyödött, de előzőleg még titkon alaposan szemügyre vette a várva
várt jövevényt.
Csak úgy vert a szíve a tüskerengeteg alatt.
A kislány halkan és finoman ereszkedett le mellé.
Itt vagyok, suttogta.
A süni borzasztóan izgult, hogy megint elrontja az egészet.
Hát Isten hozott; mondta akadozva, és nagyon megkönnyebbült, hogy sikerült
kimondania.
Most megengeded, hogy megsimogassalak?
A sündisznó összeszedte minden bátorságát, és félénken kidugta az orrát.
A kislány feléje nyúlt, hogy megsimogassa, de amint a keze odaért volna, a
sündisznó összerezzent, visszahúzta az orrát, és meredező tüskéi a kislány
ujjába szaladtak. Még a vér is kiserkent belőle. A kislány feljajdult, ujját
a szájába kapta, és sírva fakadt.
Látod, mondtam én, előre megmondtam morgott a sün jobb lett volna, ha
sohase szólsz hozzám. Menj innét, hagyj magamra!
Hálátlan vagy és igazságtalan! És utálatos! Sírt a kislány, és elrohant.
A sündisznó most már kétségbeesetten kiabált utána.
Várj! Gyere vissza! Én nem akartam!! Nem így akartam Én világéletemben arra
vágytam, hogy megsimogassanak! Soha senki nem simogatott meg! Te voltál az
egyetlen, aki. . . .
Már nem tudta folytatni. Hangja zokogásba fulladt. Csak úgy rázkódtak a
tüskéi.
A kislány még mindent hallott. Mégsem fordult vissza.
Szaladt, csak szaladt, amíg egy patakhoz érkezett. Tovább már nem bírta a
lába. Leült egy kőre a parton, és hatalmas könnycseppeket hullatott a patak
vizébe.
A patak meg csak halkan locsogott, és magával vitte a könnycseppeket.
Így ült ott egy darabig. A patak olyan halkan locsogott, hogy egyszer csak a
szívében is csend lett.
És akkor fülébe csengtek a sündisznó szavai, amelyeket már nem akart
meghallgatni.
Soha senki nem simogatott meg!
Milyen türelmetlen voltam, és milyen értetlen gondolta. Megbuktam
szeretetből.
És újra könnyek gördültek végig az arcán. De ezek már nem a sértettség,
hanem a megbánás tisztító könnyei voltak.
Te voltál az egyetlen, aki. . . .
Az egyetlen!!
Egy pillanatig még erőt gyűjtött, aztán letörölte könnyeit, és szaladt
árkon-bokron át, vissza a sündisznóhoz, s ahogy rátalált, nem törődve a
tüskékkel, úgy, amint volt, fölkapta és magához ölelte. A sün meglepetésében
még összegömbölyödni is elfelejtett, becsületből még kapálózott egy kicsit,
és mondott valami olyasmit, hogy eressz el, vigyázz, meg foglak szúrni, de
közben boldogan simult a kislányhoz, még a szíve dobogását is érezte.
Én így szeretlek téged, a tüskéiddel együtt! És a barátod akarok lenni
mondta a kislány, az örömtől elcsukló hangon.
És csodák csodája: a tüskék nem szúrtak többé! Puhák és bársonyosak lettek,
mint a selymes zöld pázsit.
Mindnyájan félreismertünk mondta a kislány. Te kedves vagy és melegszívű, jó
és szeretetreméltó.
A sün nem is tudta, hová legyen a boldogságtól. Világéletében arra vágyott,
hogy megsimogassák, de azt legtitkosabb álmaiban sem merte remélni, hogy
egyszer lesz valaki, aki magához öleli.
A sün és a kislány attól fogva barátok lettek. Az erdő állatai pedig mind
ámultak a sündisznó átváltozásán.
|
A tökéletes üveggolyó,
2009. júl. 11. szombat 23:53
/Spirituális tanmese/
Volt egyszer egy tökéletes üveggolyó, sem egy repedés, sem egy kisebb hiány, horpadás nem volt rajta, gyönyörű gömbölyű volt, állandóan fényes... Vigyázott is magára nagyon, nehogy valami baja essen, állandóan tisztán tartotta magát és fényesen, de mégsem volt boldog.
Nem volt barátja, pedig a tökéletességét, még azzal is fokozta, hogy minden üveggolyónak segített, ahol és ahogyan csak tudott.
Kedves volt hozzájuk, ha valami hiányzott nekik, a sajátját is odaadta és mégis hiába iparkodott, csak csak nem akart senki barátkozni vele. Sokszor bánatosan nézte a többi üveggolyót, amint vidáman, néha-néha egymásnak koccanva, nagyokat kacagva csilingelésükkel, egymással játszadoztak, egyik másik, még a sárba is bele-bele gurult, nem törődve azzal, hogy elveszíti fényét.....
Ilyenkor ő készségesen szaladt oda, lemosni, szárazra törölni, hogy a másik visszanyerje csillogását, de alig kapott mást, mint egy köszönömöt, és a másik nem maradt vele barátkozni, játszani, hanem gyorsan visszagurult a többiekhez és a következő pillanatban, már nem is ragyogott olyan szépen.
Sehogyan sem tudta ezt megérteni a tökéletes üveggolyó..... és elgurult egy bölcs emberhez.
- Nocsak-nocsak, hát te mit keresel itt? - kérdezte.
- Szeretném, ha válaszolnál nekem. Miért nem szeret engem a többi üveggolyó? Tisztelnek, becsülnek, de nincs egy igazán, jó barátom, pedig mindent megpróbáltam, hogy legyen legalább egy....!
Nézte, nézte az ember az üveggolyót, sehol egy karcolás, sehol egy horpadás és gyönyörűen csillogott.
- Tudod, kedves üveggolyó elárulom a titkot: Túl tökéletes vagy! És, hogy rajtad kívül, kevés ilyen van, a legtöbb üveggolyónak van valamilyen hibája, de nem törődik vele, mert tudja bármilyen ő, mégis csak egy üveggolyó. Még ha nem is tökéletes.
De! Ha téged meglát, meglátja tökéletességed és szépséged, eszébe juttatod, hogy ő nem tökéletes, pedig egyik, másik iparkodik, hogy ők is olyanok legyenek. Csakhogy ők akkor nem érzik jól magukat, csak feszengnek, eltűnik a vidámságuk, a természetességük, még végül úgy döntenek, hogy nem baj, ha nem tökéletesek, de van barátjuk, hiszen a barátjuk sem tökéletes, de ők így szerették meg egymást....és eszükbe sincs emiatt szomorkodni.
Az üveggolyó sokáig hallgatott, legbelül nagyon szomorú lett, hiszen ő sem tehet arról, hogy tökéletesre formálták, ahogyan a többiek sem, hogy nem tökéletesek.
Megköszönte az embernek a választ, és kigurult az ajtón, miközben nedvesen csillogott, mintha sírna....
|
Indigó lánynak
2009. júl. 11. szombat 23:30
/Indigó gyerek, kristály gyerek, szivárvány gyerekek.../
Kedves indigó lány:-)
Nem szándékom a bántás. Megosztanám veled a véleményemet. Azt írod, nem szereted, mikor leembereznek.
Pedig most ezt a tapasztalást és tanulást választottad magadnak.
Most ember vagy Emberi testben laksz, és itt kell helyt állnod.
Az emberi test csak egy ruha mindannyiunk számára.
Mögötte benne LÉLEK van. Aki átutazóban van. Különféle tapasztaláson megy keresztül.
A hazug spirituális vezetőkre, egyelőre szükség van. Ők is tanítók és tapasztalást és tanulást nyújtanak azok számára, akiknek erre szükségük van.
Akik ebből tanulnak és általuk fejlődnek.
Senki nem tud tönkre tenni senkit ."A te szabad akaratod addig tart, amíg az enyém el nem kezdődik"
Mindannyian magunk választjuk az Életünket .A Tapasztalásainkat, Valóban sokan nem tudatosak még ebben az életükbe és ez által fájdalmat okozhatnak tudatlanságukkal. De ők erre születtek, és akik elvállalják azt a szerepet ők, meg arra születtek, hogy azt az oldalt éljék meg.
Nekem sokáig problémát okozott, hogy ember vagyok. Kicsit le is nézve őket ez által igaziból saját magamat.
Mögé néztem és rájöttem nehéz a földi lét és nehéz Emberként élni. Mindenki, aki ezt a lét időt választotta annak minden tisztelet, kijár.Ha elfogadod az emberek tökéletlenségét egyben a sajátodat ők is, elfogadják majd másságodat.
Nem kell megtagadni az igazságot. Az igazságnak nincs szüksége sem bizonygatásra sem tagadásra.
Mert az Igazság az van, nem kell neki támaszték. Igaz mindattól független, hogy ki mit gondol.
Kívánom neked, hogy megtaláld az emberek közt a helyedet és a lelki békédet.
Keress olyan fórumokat, ahol jól érzed magad és keress olyan embereket, akikkel tudsz beszélgetni, mert hidd el sokan, vannak, akikkel lehet.
Az egyik sorodnál le hülyézted az embereket, ne feledd, amíg te hülyének nézed őket ők is eszerint tekintenek majd rád.
Ha támadsz ők is támadnak, amint rájuk mosolyogsz ők is visszamosolyognak rád.:-)
Nézz be a www.asztralutazas.hu-ra. Biztosan szívesen fogadnak. És eszembe jutattál pár tanmesét azt meg le írom a másik topicba,ha van kedved olvasd el;-)
|
Idézet
2009. júl. 11. szombat 20:24
/Mi a szerelem?/
Az életben akkor állsz legközelebb önmagadhoz, ha szerelmes vagy. Ha nem tudsz szeretni, nem tudsz megnyugodni sem. Ha viszont tudsz, akkor életed értelmet kap, mert az élet értelme a szeretet.
A szerelem önmagáért létezik, nincs más célja.
Az az ember aki mindig mindet kikalkulál, logikus, céltudatos, az képtelen a szerelemre.
Neki ok kell ahhoz, hogy cselekedjen-nem mintha ez oldaná a feszültséget, mivel a cselekedet
eredménye mindig a jövőben van, nem itt és most.
A szerelem mindig MOST történik.
Mi történik ha két ember szereti egymást?
Csak a jelenben élnek, csillog a szemük, nem gondolnak a múltra vagy a jövőre, arra, hogy ez miért csinálom, mi ebből a hasznom...mi lesz ennek a következménye...
A szerelmes, az az igazi szemével lát, és nem csak lát hanem meglát.
A szerelemben nincs múlt és nincs jövő, mert ha van akkor az nem szerelem.
A jelen a kettő között van, a múlt és a jövő között.
Nincs idő beleléptél az örökkévalóságba...
A jelen az örökkévalóság.
A szerelem az első ajtó...kiléptél. Ezért vágyunk a szerelemre.
Szeretni vágysz, és arra, hogy mások szeressenek Téged.
Ha nem vagy tudatos képtelen vagy a szerelemre,
mert a szerelem a legmélyebb valóság ezen a Földön.
A szerelem az egy másik dimenzió, és ha megpróbálsz valakit az időben szeretni, biztos, hogy kudarcot vallasz.
Tanulj meg szeretni! Tanulj meg boldog lenni!
Érezz, válj Te a szerelemmé, az egész lényed legyen a kéz, amely simogat. Ne Te csókolj,
légy a csók. Felejtsd el Magad, olvadj el a testben. Az alkotás légy ne a színész...
Szeress!!! Amikor ölelsz, légy az ölelés, amikor csókolsz, válj a csókká.
A szerelmes ember néha tudatosabb, mint a szent.
A szerelem kölcsönös segítség az út megtalálásához. Az út végtelen és rejtelmes.
A szerelem a végtelen felfedezőút, kéz a kézben. Nem csak egy szikra, ami eltűnik,
hanem tűz, amelyben Te elégsz. A szerelem él. Az örökkévalóság a Tied.
Akit szeretsz, az mindig figyelemreméltó. a figyelem és a szeretet mindig édestestvérek.
Ha szeretsz...az érzés egész lényedre kiterjed, testedre, lelkedre, értelmedre.
Ha csak gondolsz a szeretetre az csak gondolat. A gondolat csak a fejre vonatkozik, de még ott sem
egységesen jelentkezik, hanem darabjaiban. A következő pillanatban már nincs is ott. Eltűnt.
Csak darabok és emlékek úsznak a szürkeállományban.
Ezért vagy boldogtalan. Nem tudsz ígérni semmit nincs rá alapod. Darabokból állsz.
Azt mondod, szeretlek....mindörökké...Ez egy ígéret, amit képtelen vagy betartani, mert ez is egy gondolat.
A gondolat nem tartalmazza lényedet. Holnap mást fogsz gondolni.
Tegnap ott volt, de reggelre eltűnik nyoma, sincs már. A tegnapi ígéretből kötelezettség vált!
.....Menj olyan mélyre...oda, ahol érzel...ott a szerelem mély kielégüléshez vezethet...
Ne félj! Oldódj fel az érzésben...és csak szeress egész lényeddel...
|
