Saját magunk elfogadása a titok kulcsa!

Nem csapom be magam ilyenekkel, hogy nem haragszom. De szoktam haragudni emberből, vagyok! Nem nyomom el ezt az érzést se, hozzám tartozik,.
Persze igyekszem megnézni a harag valódi belső okát, és általában én vagyok a ludas nem a másik.
Megbocsátani valóban nem a másiknak kell, hanem saját magunknak!
Arról nem beszélve van álságos megbocsátás, mert az olyan szép, nemes stb…
És van a valódi, ami szívből jön és nem külső ráhatásra, az elsőnek semmi értelme csak hazugság és önbecsapás! Akkor inkább haragudjunk az legalább egy őszinte érzés, és abból tovább lehet majd lépni ha eljön az ideje és valóban készek vagyunk rá!

Te komolyan azt hiszed,hogya hülyézés,ostobázás a szánalmazás segített itt lenyugtatni a kedélyeket?

Én pl Csak és kizárólag Sanyi és az oldal tisztelete miatt nem reagáltam le ezeket a nemes,magasrezgésű gondolatokat.
Ami másra nem volt jó csakhogy újabb komolyabb vitát generáljon.
Ami itt most nagyon nem hiányzik!

De nagyon szívesen olvasnék tőled már olyat ami nem a te fényezésedről szól,hanem valami valóban értékes hozzászólásról,ami emelné ennek a közösségnek a színvonalát:)

Szia:)

Nagyon szívesen válaszolok, megleptek a kérdéseid, de érdekesek.
Nem gondolkoztam ilyeneken..
Engem az érdekelne, miből gondolod, hogy meg akarok felelni?
Nem érzek magamban ilyet, de lehet, tévedek.

Hmm így belegondolva nehezek ezek a kérdések, de tényleg magamba néztem, és úgy válaszolok neked, nem amit a felszínből válaszolnék.

1,
Mindkettő csoportból vannak barátaim, de a szelídekből több van.
A higgadt, nyuszi egyáltalán nem vált ki belőlem semmi idegesítő reakciót.

2, Idáig egy 10 éves kapcsolatom volt, amiben egyértelműen a szelíd, nyuszival éltem:)
És jó volt, bár sokszor hiányoltam a harciasságot belőle, aztán rá kellett jönnöm, olyan konfliktuskezelésre és kommunikációra képes, amire én NEM VAGYOK KÉPES!
De igen szeretem és tetszik, ha megérzem a harciasságot valakiben!
Elgondolkoztam így ezeken a kérdéseken, de még teljesen nekem sem világos, melyikre is vágyok egy hosszú távú kapcsolatban.
Még van dolgom az önismerettel:)
De jók voltak ezek a kérdések számomra…

Tegnap belecsöppentem egy kialakult vitába. Nem véletlen!
Egyszerűen valami megérintett és úgy éreztem reagálnom, kell, meg is tettem.
Ezzel különböző érzések generálódtak bennem, de akkor nem tisztult le.
Lefeküdtem aludni, mostanában, mondjuk inkább elég régóta nem emlékszem az álmaimra.
Ezúttal élénken és mindennél világosabban.
A nagymamámmal álmodtam, aki felnevelt, feljöttek a veszekedések az elfojtott negatív érzések felé.
A tehetetlenségem a bizonytalanságom. Engedtem, hogy jöjjön.
Majd hatalmas hála mindazért, amit tudott adni és a megdöbbenésemre hiányérzet felé.
Meghalt de nem igazán éreztem felé semmit, ez idáig.
A káosz mögött ott volt a tiszta szeretet felé, amit nem voltam képes meglátni!
Ma felhívtam a rokonaimat, akiket több tíz éve nem láttam, hogy meglátogassam őket és a nagymamám sírjára akár egy szál virágot, tegyek!
Ennyi minden történt, bennem körülöttem pár hozzászólás által:)
Szildikó javaslatára meghajoltam előtte, remélem tiszta szívből ment.