Üdvözöllek Aditi!

Elolvastam 3 hozzászólásodat, és az alábbi kérdések fogalmazódtak meg bennem:

Te tudod, hogy miket írsz?
Tudod, hogy az írásaid miről árulkodnak?
Tudod, hogy az olvasott tudásodat mennyire nem tudod átültetni a gyakorlatba?
Tudod, hogy mennyire nem tudod, hogy mennyire nem vagy a helyeden?

TUDOD, ADITI?

Szia Kavics!

Szerintem a legjobb döntésed, hogy beiratkoztál önismereti tanfolyamra.:)))

Annak idején, én is egy pasi miatt tettem ugyanezt. Mert nagyon akartam Őt, és rájöttem, hogy igen kevés vagyok párkapcsolatilag.:))))
És ez volt életem leges-leges legjobb döntése!!!!

Még csak egy dolgot írnék Neked: Az ex kedvesed szerintem, ahogy írod, egy csomó mindenben "jobb", mint a férjed. Tehát mindenképpen előre léptél az életedben. Csak még van mit tanulnod magadról ahhoz, hogy egy olyan legyen, aki Neked nagyon megfelel.
Ez egy lépcső volt, és ez a szint már megvolt. Tudod, hogy felérj a létra tetejére van néhány lépcsőfok. Örülj annak, hogy idáig eljutottál, tudatosodj (pont erre készülsz), és meglesz a vágyott célod.:))))

Ha már sokat sírtál, akkor örülj neki, hogy milyen szép dolgokat élhettél meg, és tudd, hogy ez csak a kezdet.....

Kedves Csizike!

Nem teljesen értek egyet mindennel, amit írtál.

"sok ember számára -aki pedig nagyon szeretne előrehaladni az Életében és egyre Boldogabb lenni- ez a helyzet reménytelen..."

Én már egy ideje nem dolgozok. És a világon semmi motivációm nem volt eddig a munkára.
Azonban, ahogy ráébredtem arra, hogy most már tényleg előbb-utóbb el fog fogyni a pénzem, és akkor nem fogom tudni csinálni azokat a dolgokat, amik számomra fontosak, pl. elmenni egy tanfolyamra, hogy előrébb haladjak az életemben stb., ez kezd egyre nagyobb motivációt adni nekem arra, hogy elkezdjek munka után nézni, és hogy mindent megtegyek azért, hogy legyen munkám.

Tehát, ha valaki nagyon-nagyon szeretne előrehaladni az életében, és úgy gondolja, hogy ezt a pénz szűke miatt nem tudja megtenni, (ami persze így nem igaz, de amíg ez él a fejében, meg az enyémben is:), addig ez a valósága), akkor pont ez a nagy hajtóerő fogja őt motiválni arra, hogy mindent megtegyen az ügy érdekében. És mivel sokat fog erre gondolni stb. előbb-utóbb vagy bevonza a pénzt hozzá, vagy hozzájut a tanításokhoz pénz nélkül, valami más úton módon.

Amikor én igazán elkezdtem "fejlődni" sok pénzt kellett kifizetnem tanfolyamokra. A mai napig nem értem, hogy honnan volt rá, mikor építkeztünk, albérletben laktunk, és Gyeden voltam otthon. De olyan belső bizonyosság volt bennem, hogy ez kell nekem, és mint egy buldozer csak mentem előre, és nem gondolkodtam azon, hogy honnan lesz rá. És volt. Máig nem tudom hogyan.

Szóval lehet a pénzre fogni bármit, csak nem érdemes, mert nem visz előre.:)

Oké, Péter, jogos a két pont!

Azért nem írtam konkrét példát, mert igazából nem tudok. Tudom hülyén hangzik, de a szó szoros értelmében még eddig nem hagyott el senki. Olyan volt, hogy vége volt, egy-egy rövidebb kapcsolatomnak, de azoknak úgy lett vége, hogy akár folytatódhatott volna is tovább, még valameddig csak egyszerűen egyszer csak nem kerestük többé egymást.
Ezeknél a kapcsolatoknál egyébként soha nem vállaltam teljesen magamat, egyébként meg tudtam, éreztem, hogy nem hozzám való, és bár volt, hogy komolyan szerelmes is voltam, inkább megéltem azt, mintha elhagytak volna, vagyis magamban lezártam a kapcsolatot, és megéltem annak fájdalmát, már amilyen szinten akkor erre képes voltam.
Igazából a mai napig ezen nem is gondolkodtam, hogy most akkor ő hagyott el engem, vagy én őt? (Két ilyen eset volt egyébként)

Egyébként minden "szakítás" komolyan megviselt, még az is, amikor én hagytam el valakit, pedig már régen nem is szerettem. Akkor még nagyon nem tudtam elengedni, elfogadni a változást.

Így korrekt, Kedves Péter?