Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor az azt jelentené, hogy csak fekete és fehér szín van.
De mint tudjuk több szín létezik még a színskálán.
Talán a Te beleérző képességedet is fejleszteni kellene.

Köszi.

A kor előrehaladtával az emberek különféleképpen reagálnak. Azt figyeltem meg, az idős emberek nagyon nehezen engednek el dolgokat, tárgyakat, érzelmeket, szeretteik elvesztését.
Pedig ahogy múlik az idő, mintha a sors arra tanítaná őket, hogy ezt meg kell tanulni. Hozzátartozóik halála, pont erre tanítja őket. De mintha ezzel fordított arányba kezdenének ragaszkodni a tárgyakhoz, fájdalmakhoz, nagyon meggondolják, mi az, amitől végleg megválnak.
Van az a mondás az öreg fáról... azt már nem lehet átültetni.
De azért vannak, bölcs, örökké fiatal lelkű idős emberek és vannak merev, matuzsálem, húsz, harminc évesek is.

Két gyermekem van, ma már mindketten felnőttek. Hát, nem voltam az a következetes anya.
Korán jött, alig múltam húsz mikor fiam szültem. Szerelemmel szerettem, még ma is emlékszem csecsemőkori illatára, anyám szagát éreztem rajta. Imádtam, bármit is tett, úgy volt jó ahogy volt, tehetett akármit. De ő jó gyerek volt, na nem volt kedves, nagyon határozott, kicsit erőszakos fiú volt, már csecsemőnek is. Egyszerűen nem tudtam betelni vele, de képtelen voltam, határozottan irányítani. Ma már tudom, miért történt mindez, mert vele nem volt karmikus kapcsolatom, földi létet nem éltem vele.
Pár év múlva megérkezett a kislányom, akit már nem vártam, de mintha érezte volna, nagyon könnyen világra jött. Mikor már megszületett, szinte bűnbocsánatot kértem tőle. Gyönyörű volt, és mintha érezte volna, hogy csak úgy becsúszott, olyan alkalmazkodó baba volt, de kikövetelte magának az időt és az energiát. Egy ideig neve sem volt, férjemmel megbeszéltük, ha lány ő ad nevet, ha fiú akkor én. Mivel imádtam fiam Gergőt, csak azt tudtam elképzelni, most is fiam születik. Úgy terveztem Dánielnek hívjuk, de Ő lány lett, és az apukája, Gabriella Petrának nevezte el. Nagyon nehezen békéltem meg a nevével, mert nekem nem tetszett.
Így sokáig csak Csillagomnak neveztem. Éreztem ez tűrhetetlen, így Gabó lett a beceneve. Ma is inkább így szólítom. Ma már azt is tudom, mind a két név, nagyon nehéz sorsot jelöl. Minden névnek rezgése van, hát szegény megkapta. Hiába ami jár, az jár.
Nagyon szerettem, de ahogy múltak az évek, és romlott a házasságom, tudat alatt, őt tettem felelőssé azért mert sokáig bent ragadtam a házasságomba.
Ma már ezt nagyon sajnálom, de már így történt, nem tudom visszaírni. Sok csatát lejátszottunk és nagyon megfizettem mindazért amit a karma megkövetelt.
Az első hat év igazán örömteli volt közöttünk, majd harcoltunk keményen.
Még ma is vannak csatáink, remélem már levezekeltem minden adósságom.
Nagyon szeretem, értem már miért történt a sok harc közöttünk.
Bizony a szeretettel lehet leginkább nevelni, dicsérettel, feltétel nélküli szeretettel, példamutatással, következességgel.
Szerintem a szeretet valami fantasztikus dolog, a nevelés alapja, de szerintem kevés.
A gyerekeknek kellenek a keretek, az iránymutatások.

Mire unokáim születnek, remélem megtanulom a következetességet, vagy nem.
Mert gyerekkel,kis állattal, férfival, szeretteimmel képtelen vagyok következetes lenni.
Majd a következő életemben kijavítom, ha úgy kell.