szerintem a Szentlélek mindenkiben , és minden fogantatáskor ott van
létét - hiányát Isten igen de pap guru meg nem ítélheti még ha felhatalmaztad is rá hogy orrodnál fogva a jó útra vezessen
a fa termése : cselekedetek , életút persze gyanúra adhat okot , de valószínűbb hogy az illető
csak elfordult a lelke sugalmazó belső hangjától süket lett rá
a szeretetnélküliség vezet bűnökhöz pl . hatalomvágyhoz
mások irányításának kihasználásának vágyához
ehhez sikeres módszer elhitetni velük hogy bűnösek
legkézenfekvőbb bűnként beállítani az isten képére teremtett ember alapvető kíváncsiságát és természetes érzelmeit vágyait azok elferdült túlhajtott változatainak az elítélésével és ennek az elítélésnek az általánosításával
az így előkészített és önmaga természetességével szembekerült egyed aztán már könnyen elhiszi hogy Isten akar tőle valamit
( a különböző alsóbbrendű szellemi lények persze akarhatnak a maguk részléte , tökéletlensége miatt ), valamint hogy csak különböző eljárásokkal békíthető meg és nem az egyed kiteljesedésének harmónikus boldogságának "örül"
a bűntudatba hajszolt hívőkön való szellemi testi élősködés pl. tényleg egyfajta bűn

üdvözlettel felacso

az igazságom a valóságom
a valóságom pedig teremtem , bevonzom
az abszolút igazság pedig szerintem Isten , tudat vagy más névvel nevezett lényeg
ami a teremtés minden szintjén áthat és aminek egy szikrája vagyok a pergő szikraesőben
üdvözlettel : felacso

hiába beszélek a szája íze szerint ha az a sorsom hogy ilyesféle helyzetben pusztuljak el
és lehetek nyíltan őszinte is ha nem ez a végem akkor úgyis életben maradok
a tömény gonosz a bátor szívű ellentmondás esetében is elpusztít
míg a zavart elme inkább csak akkor veszélyes ha besz..tam a fenyegető fellépésétől mert akkor mondhatok bármit megérzi a rettegést
ha a belső biztonságérzés megmarad és a belső iránytűt nem térítem félelemmel el , akkor jó esélyem van van arra , hogy ép bőrrel ússzam meg
és egyébként is nem kell mindenáron élni üdvözlettel felacso

ha a gyerekem nem tőlem van testileg attól még érzelmileg - gondolatilag ugyanúgy szerethetem
de az a helyzet biztos hogy nem a teljesség földi leképeződése : ugyanolyan mint az a szerelem , ahol szellemi és érzelmi lángolás nem jár együtt a testi megkívánással csonka ? torzó ?
ha tudok róla és tiszta szívvel el tudom a helyzetet fogadni , akkor senkit se károsít ,
de ha a másik felet hazugságra kényszerítem (akárcsak azzal is , hogy megérzi , hogy képtelen lennék az igazság elfogadására a kapcsolat vagy a saját sérülésem nélkül ) akkor egy hazug világot tartok fenn magam körül és nem a lehető legvalódibb életem élem , hanem annak egy óvott álságos változatát és ehhez a torzulásomhoz csiszolódik a környezetem valósága is és a karma újrajátszatná a helyzetet velünk addig amíg a hazugság ködét szétszóró fényt nem vakító fájdalomként élnénk meg
üdvözlettel : felacso