egy kisfiú,aki rossz lelkiismerettel sokat zabál olyan dolgokat,amikről tudja,hogy nem tesznek jót a testének,és nem tudja magát rávenni a benne levő hajtóerő ellenére sem a rendszeres testedzésre. Természetesen ez kihat a mindennapjaimra,néha én is nyűgösnek depisnek érzem magam.Bár lenne erőm változtatni!Pihenj,csinálj nem ártalmas,hanem energetizáló tevékenységeket azok közül,amikre vágysz,és ha már nagyon meguntad,hogy nem teszed azt,amit szerinted kellene,akkor lesz erőd egy szép pillanatban összekapni magad,hogy miért ne ÉPPEN MOST,és aztán talán egyre gyakrabban fognak ismétlődni ezek a pillanatok,ha tényleg ezt akarod sorsoddá teremteni.
A kérdőjekbe megkapaszkodhatsz,ha elég nagyok,de ha már csak a bokádig érnek,akkor inkább lépd át azokat,mint,hogy bennük felbotolj.felacso

Csak helyeselni tudok a "de azt hiszem nem tervezek"-hez. Nekem ez az elszánás mindig kellemes és váratlan meglepetésekhez vezetett, akár saját magamon is. Ha nagyon belekeveredsz egy helyzetbe, és a saját elvárásaidból, gondolataidból, érzelmeidből egy csinos kis hálót szősz magadnak, akkor ne erőltesd, adj szünetet magadnak, egy kis időt a lélegzetvételhez, lépj át lelkileg időlegesen egy másik síkra. Ha már te nem tudod oldalról, más szögből, felülről látni a dolgaid összefüggéseit, akkor bízd ezt azokra a létezőkre, akik helyzetüknél fogva talán képesebbek rá:Istenre, angyalokra, őseid segítő szellemére, vagy amiben bízól. Kérd a segítségüket (Legyen meg a Te akaratod) bevallva, hogy te kiutat nem látsz, és ne foglalkozz addig a problémáddal. Nézz rá úgy mint egy idegenére, akinek kapásból hatvan tanácsot tudnál adni, hogy mit tegyen, mert nem éled meg a részletei bonyolultságát. Egy hozzád nagyon hasonló nő helyzetébe könnyebb is beleélni magad. Te mit tanácsolnál magadnak? De ha feldobod nekik, akkor talán kívülről se nézz magadra, legyen ez is az ő gondjuk. Kapcsolódj ki, foglalkozz valami mással, szokatlannal, amit eddig nem tettél. A segítség közben időt kap, érik és finom sugallatok, másként látott helyzetek, új indíttatások, lehetőségek (amik eddig nem tűntek annak) stb. formájában meg is érkezik. Ne várj többet, mint amennyit kaphatsz a kapcsolatotoktól most, hisz egy általad elvárt, elképzelt helyzethez való viszonyítással már kívül kerültél belőle. A korlátokon belül próbáld átélni a végtelent!Hisz változhat még sok minden, de a jövő örömét hagyd meg a jövőnek, ne élj előre magad helyett.
Akarattal, vággyal, elvárással, kívánsággal a kölcsönösség csodás pillanatain kívül csak szenvedést gerjesztesz, agressziót követsz el. Ha egy pillanatra beleérzel a társad saját magától való gúzsba kötöttségébe, talán nagyobb megértéssel viszonyulsz a gondjához, bár ő van a könnyebb helyzetben, hiszen ő akar kevesebbet. Ne várj többet, mint amennyit kaphatsz most. Mire mentél a tudással? Sokszor mi húzzuk a lazuló csomót erőlködve feszesebbre, még ha az a nyakunkon van is. Nézd meg őket, azután válj le azokról a gondolataidról, elképzeléseidről, berögzöttségeidről, érzéseidről, amik szomorúságot, bánatot hoznak és elszívják az erődet, vagy engedd át magadon őket, ha jönnek, és inkább a a kellemesekre, örömhozókra összpontosíts, azok által, és azoktól áthatva és azokért cselekedj. A Földön minden cseppnyi mézben ott rejlik a keserűség is, de rajtad is áll, hogy melyikre hangolod rá az érzékeidet. felacso

Aludj jól, álmodsz szépeket.

Mélyen belül valami változhat benned a függetlenség, szabadság, önállóság témakörben, és most megkaptál hozzá egy gondolatot, ami tudati szintre hozta fel azt benned.

Úgy tűnik, hogy most még önállóbb, tudatosabb, talpraesettebb lánnyá akarsz és fogsz válni, csak túlzásokba ne essél. Teljesen önálló, talpraesett és tudatos ugyanis, ha megfeszülsz se lehetsz, mintahogy teljesen önállótlan, fejresett és öntudatlan is képtelen lennél lenni, mert te is mint minden ember viszonylatokban fejlődsz és létezel.

Az arányokat eltolhatod kissé, de barát nélkül barát nem lehetnél, és szerető nélkül se szerető. Persze, ha bármelyik viszonylat a fejedre nő és az a mód ahogyan játszod átterjed más életterületedre is, már nyomasztani kezd, vagyis a többi szerepedhez képest túlnövi magát, akkor jogos a "hátrébb az agarakkal" felszólítás felé.

Egyébként, milyen biztonságos nem kiríni, hanem olyannak lenni mint az aktuális barátok,szerelmek. És ki nem szeretne hasonulni a szerelméhez?

Másrészt újabb önmagad,más tulajdonságaid megélését egy másik környezet egész egyszerűen jobban támogatja, pont a másmilyenségével. A sokoldalúságod, vagy eddig rejtett tulajdonságaid megélheted úgy is ha, az adott kapcsolatrendszered szokáskorlátait ehhez kitágítod,vagy pedig olyan másik környezetben, amelyikben az a fajta viselkedés a természetes.

Ezért jók a régi barátok, társak, néha velük találkozva felölthetjük tulajdonságaink egy másik ruhaösszeállítását is. Csak ne téveszd össze magadat a ruhatáraddal! Erről nem a színpad és nem is a többi szereplő tehet. Talán erről is szól a mondatod?

U.i.:Szerintem jobb félig csinálni valamit, mint sehogyan sem, pl. mert a válaszutaknál előbb-utóbb bekövetkező választási helyzetben az ismerősebb, begyakoroltabb útra szoktak általában lépni, legalábbis úgy gondolom, és a félig cselekvés, vagy cselekedgetés is egyfajta gyakorlat, ami mégiscsak több a semminél.