Kétségtelen, hogy a férfiakat az izgalmas, szexi nők jobban vonzzák, mint a kedvesek háziasszonyok. Ez ugyan olyan, mint ahogy a csajok a rossz fiúkra buknak, nem a jól neveltekre. Kezdheted innen is a megoldást, hozd ki magadból az izgalmas, csábító nőt és akkor ostromolni fognak a pasik. Azonban megtartani így sem fogod tudni Őket, mert a hiba mélyebben van!

A történeted tipikus "Nem kellek!", "Nem vagyok elég jó!" - többnyire - gyerekkori mintából táplálkozik. Többnyire, mert leggyakrabban a gyerekkorban szedjük össze ezt az énképet (játszmát), aminek megéléséhez (bizonyításához) aztán újra meg újra bevonzzuk az arra megfelelő szereplőket. Amikor nem gyerekkorban, akkor pedig az előző életekben találjuk az okot, de ennek kifejtésébe most nem megyek bele.

A lényeg az, hogy van egy ilyen énképed, vagy esetleg egy kép a szüleid kapcsolatáról, amit újra meg újra lejátszol, de soha nem tanulsz belőle! Hiába az önigazolás, hogy elég jó vagy, hiába az önbizalom erősítő mantra, a vége csak mindig az, hogy nem kellesz!
Ezt kioldani csak úgy lehet, ha egyszer végre rendesen megéled, hogy nem kellesz (de aztán senkinek sem!!), majd pedig elfogadod ezt az állapotot.

Ne tévesszen meg az "egyszer", ez nem ilyen könnyű feladat. Több körön keresztül fogsz eljutni oda, hogy képes leszel tudatosan beleengedni magadat ebbe a mély állapotba és nem összeroskadva, hanem az elengedésektől Önmagad lényegét megtalálva térsz majd vissza.
Mert mit is kell megtalálnod?

Leginkább azt, hogy nem attól vagy valaki, hogy kellesz a másiknak! Te egy tudatalatt működő tévedéstől hajtva arra használod a párkapcsolatot (de feltehetően más kapcsolatokat is), hogy bebizonyítsd saját létjogosultságodat, fontosságodat, értékességedet.
Miért másoktól akarod ezeket megkapni? Te nem tudod mindezt Önmagadról?

Természetesen nem.
Rá kell jönnöd arra, hogy Te magad miatt élsz, mert Te meg akartál születni és nem azért, mert a szüleid akartak is, meg nem is.
Rá kell ébredned arra is, hogy nem azért vagy értékes, mert kellesz a másiknak, hanem azért, mert valóban vannak benned értékek! - már amennyi van, hiszen még nem vagy abszolút értékes, vannak értéktelen részeid is.
De mindezeket leginkább az önmagad el nem fogadása hajtja, hogy nem fogadod el magad olyannak, amilyen vagy, nem szereted magad, nem rajongsz magadért!

Ezt viszont nem tudod odahazudni, vagy úgy tenni! Lépésről-lépésre kell mindezt az utat bejárnod, Önmagadban felfedezned.

Azt javaslom, indulj el az önmegismerés, önértékelés, önelfogadás útján az alapoktól kezdve és meglátod, a fentebb említett felismerések szépen beérnek majd.
Az élet tükröz:
Ha magadnak már kellesz, szereted, elfogadod magadat, akkor bevonzod azokat a partnereket, akiknek szintén kellesz, akik szeretnek, akik meg akarnak tartani, akiknek fontos vagy, számítasz!

Elképedve olvasom a történetedet. És Te mindezek után még azon gondolkodol, hogy vele maradjál?
Nekem mindennek a tizede is sokk lenne, egy percig nem maradnék egy ilyen idióta alkoholista mellett!

Persze mindenkinek más a tűrő képessége, de azt hiszem ez nálad nem a tűrésről szól, hanem a félelemről!

Annyira félsz attól, hogy egyedül nem állnál meg (anyagilag) a lábadon, hogy inkább elviselsz egy ilyen megalázó helyzetet. Én inkább éhen halnék, mint hogy tovább tűrjem ezt!
...és azt hiszem, ez a legfőbb különbség köztünk!
Baj van az értékrendeddel, ezért kerülsz ilyen helyzetbe, illetve ezért nem tudsz/mersz változtatni.

Számodra az életben maradás fontosabb, mint a lelki közérzet, tisztaság. Márpedig milyen élet az ilyen?? Így akarod leélni az életed?
Meg kell cserélned a kettő sorrendjét! Legyen fontosabb az életed minősége, legyen felé elvárásod, tartásod!
"Inkább ne éljek, minthogy ezt egy percig is el kell tűrjem!" ...ha ezt már így érzed, így tartod, akkor képes leszel meghozni a döntést. Akkor már nem a félelmed irányít, hanem a józan eszed és a lelked szava.

Ahhoz viszont, hogy ere képes legyél, szembe kell nézned a megélhetési félelmeiddel! Fel kell dolgoznod az elszegényedéstől, nincstelenségtől, anyagi kiszolgáltatottságtól való félelmeidet. Amíg ezek ilyen erősek benned, addig nem látod tisztán az értékek (dolgok) megfelelő helyét, sorrendjét és így nem tudsz még egy normális döntést sem meghozni! 

"Megtalálom a boldogságot valaha?"
Azt hiszem attól még messze vagy.

Egyelőre a saját tetteid mozgatórugóit sem látod tisztán, azért kapkodsz ide-oda.
Mélyebben, sokkal mélyebben kell belelátnod a motivációidba és megértened a mögöttük levő vágyakat (amelyeket hiányok keltenek) és a félelmeket (ezeket is a hiányok keltik)!
Ha ezeket látod, megérted, akkor be kell tölteni, meg kell adni magadnak azt, ami hiányzik, hogy az abból fakadó vágy vagy félelem ne ráncigáljon tovább.

Így eléred, hogy rendezettebb leszel, tudatosabb, nyugodtabb. Ekkor a vágyak és félelmek nem zavarnak már meg, pontosan tudod, hogy mi az utad, kivel legyél és miért.

Jól látod!
Ha különváltak útjaitok, akkor már tényleg nincs értelme tovább erőltetni a párkapcsolatot, csak hogy megfeleljetek bármiféle külső-belső elvárásnak. Nem kötelező egymással leélni az életet, viszont kifejezetten ajánlatos keresni és megtalálni azt, akivel a következő szakaszon közös az utatok!
Ez a keresés nem kívül fog végbemenni, hanem a saját megváltozott énetek, értékrendetek és világnézetetek felfedezésével körvonalazódik egyre inkább, hogy végül felismerjétek, ki is illik leginkább mellétek?!
Sikeres Önfelfedezést kívánok!

"Többek közt a pénz miatt is változott a köztünk lévő erőáramlás..."
Pontosabban, nem a pénz miatt, hanem a pénzhez, az anyagi értékekhez való hozzáállásotok miatt, ami mellett gondolom más értékek így a háttérbe szorultak.
Ugyanakkor feltételezhető, hogy aki a pénzben látja, keresi a boldogulás útját, az vagy nem tudja, hogy ott nem leli meg, vagy tudja, de mégsem mer rálépni a belső útra, mert ott bizonytalan, fájdalmaktól tart, félelmek korlátozzák. Ezek ellen semmit sem ér a józan ész, vagy a vágy, a célkitűzés. Módszeresen kell kioldani a félelmeket, különben képesek elnyomni legigazabb lelki énünket is!