Kedves Dia!

A rész az az egész egy darabja, tehát amíg a személyiség szétválasztható, illetve szétválasztódik különböző darabokra, addig ezeket nevezhetjük személyiségrészeknek. Ezek a részek aztán vagy szerepként nyilvánulnak meg, vagy egy stabilabb énképként, máskor pedig csak egy kisebb funkciót látnak el a személyiség működésében.
Ilyen amikor a gyermeki énünk nyilvánul meg, vagy a férfi, női, dolgozó, szülő, barát az egyik felé, vagy a másik felé, stb.
De ide sorolhatjuk a különböző lelki-érzelmi állapotainkhoz kapcsolódó, azokat megélő részeinket is, mint: szerető, szerelmes, reménykedő, bizalmatlankodó, ingerült, haragos, sértődő, megalázott, stb.

A lényeg, hogy ezek a részek mind felismerhetően elkülönülnek a többi résztől, illetve az ego fő részét képező nagyobbik résztől.

Amit tenned kell, hogy ha felismersz egy részt, azt a fentebb leírt technikák valamelyikével integrálod a fő részhez. Így addig gyakorolsz, amíg az összes rész egy egésszé egyesül. Ezzel meg tudod szüntetni a részek közti harcot, ambivalenciát és számos probléma forrását kiküszöbölöd.
Viszont a létrejött nagy "egész személyiséget" is fel kell számolnod egyszer, de ez már más gyakorlatokkal valósítható meg.

Elképzelhetőnek tartom, hogy nálad ennyire hamar lementek a gyakorlatok, hiszen rendkívül sok részedet megismerted már és el is fogadtad, így nagy elkülönülések nem várhatóak.
Inkább azoknak hozhat ez a gyakorlat nagyobb áttörést, akikben még sok az el nem fogadás, a szerepek, a belső harc, stb.

Kíváncsian várom mások leírásait is!

"Jól vagyok - boldog vagyok, majdnem szinonimák..."
A közember nyilván így használja, de valójában két teljesen különböző természetű dologról van szó. Aki nem tapasztalta a boldogságot, az kénytelen összemosni ezen fogalmakat, mert így legalább jelentést tud kapcsolni a boldogság szóhoz, valamint milyen jó is az, ha immár elmondhatja magáról, hogy boldog vagyok!

Hu-hu-hu-hu-hu!
Én mondjuk szoktam így is nevetni és semmivel sem rosszabb a közérzetem olyankor, mint amikor hehehe, vagy hahahaha megy! Kár volt ennyi ideig részletezni és még elméletekkel is alátámasztani ezt a tévedést! (Csak megelőlegezett tiszteletből nem írom, hogy butaságot.)

"A magában nevetgélő ember igazán furcsa volna." 

Mi szerencsére nem így gondolkodunk!
Ha kedvünk van nevetgélni, akkor ezt magunkban és egyedül is meg tudjuk tenni. Teljesen felesleges ezt legátolni, csak mert mások furcsának tartják. Az az Ő bajuk!
Tulajdonképpen ki is a beteg? Aki egyedül nevetgél vagy aki ezt furcsálja?
Amíg valaki azt gondolja, hogy ez furcsa, addig saját magát korlátozza, nem engedi, hogy felszabadultan nevessen, csak hogy megfeleljen ezzel a környezete beteg elvárásának.

"És a szeretet általános emberi szükségletének visszajelzésével kívánok elbúcsúzni a nézőktől!"

Ez nem tudom mit jelent, de háromszor is meg kellett hallgassam, mire megjegyeztem.
A rövidtávú memóriám is nagyon gyenge. : (

Talán tanultak az eredménytelenségükből, felvettek egy jó marketingest, aki az excel táblájában bejelölte, hogy Nálad az agresszív nyomulás nem válik be, próbálkozzunk akkor a félelmeivel!
És lám, ez bevált!

Viszont egy jó tapasztalat számodra is, hogy kiismerd mások manipulációs eszköztárát és hogy Téged, hogyan lehet befolyásolni. Ha Te félsz és ezt Ők is megerősítik, akkor találtatok valami közöset, immár elmehetsz a templomukba, hogy együtt féljetek! De szuper!

A viccet félretéve, nem biztos, hogy Őket is manipulálták, rávették, hogy menjenek téríteni, pénzt beszedni. Lehet, hogy tényleg közeleg a vég és csak merő emberbaráti szeretetből próbálják megmenteni azokat, akik meghallják még az igaz szót. Te meg minden mögött az ármányságot keresed?!
Na, már megint nem bírtam magammal! Hogy ma milyen vicces kedvemben vagyok! : (

Összességében ez arról szól, hogy félsz attól, ha becsapnak, megvezetnek, Te meg jóhiszeműen és naivan mindent beveszel. Szerintem ezen kellene meditálnod egyet, hogy hol van az igazság, vagy hogy kinek hihetsz, ki mond igazat, ha egyszer mindenkinek vannak/lehetnek hátsó szándékai?

Én vajon mire akarlak rávenni?