Mivel a jelenlegi barátod nem érkezett meg időben az esküvőre, ezért arra gondolok, hogy nem vagy abban biztos, hogy Ő szeret-e Téged teljes odaadással.

A nővéredről pedig azt feltételezném, hogy Ő volt mindig az erősebb, talpraesettebb a családban, a család szemében, míg Te a szerencsétlen, pátyolgatásra szoruló.

Szervusz Béla apu!  : )

Itt lesz a hiányzó rész:  Önismereti imaginációs gyakorlatok

Kitöröltem a bjegyzésedből az emailcímedet, mert ha így megadod fórumokban, akkor a spamerek megtalálják és kapsz egy csomó szemetet a leveleződbe. Jobban vigyázz rá!

Ha nagyon meg kell adnod valahol, akkor inkább így:    belaapu[kukac]freemail.hu
Bár lehet, hogy ezt is felismerik.  : (

Először is köszönöm a dicséreteket!

Az életfeladat szerintem ugyanaz, mint az életút, olyan megvalósítandó célok összessége, amelyeket a lelkünk tűzött ki, még a leszületése előtt, erre az életünkre.

Ezen a célok között vannak külső, fizikai szinten elérhető célok és belső lelki célok is, de szerintem a belső célok jóval gyakoribbak, mert fontosabbak is!

Például egy lélek nem sokat profitálna abból, ha azt tűzné ki és valósítaná meg egy életben, hogy megházasodik, házat épít és gyereket vállal, hiszen ezek mind semmivé válnak idővel. Viszont ha arra figyel, hogy megtanulja a házépítést, otthon teremtést, a párválasztást és a gyereknevelést, akkor ezt a tudását tovább tudja vinni a következő életére is és így egyre tudatosabbá, egyre teljesebbé válhat!

Tehát amikor a saját életcélodra és feladataidra gondolsz, akkor inkább azt kérdezd magadtól: Mit kell elsajátítanom, felvállalnom és elfogadnom ebben az életemben?
Ha figyeltél, akkor felismerted, hogy ez a három tevékenység pont a tudatosítás alapjait adja: megismerés, őszinteség, elfogadás.

Van egy technika, amellyel akár a saját sorsunkba és életutunkba is bele tudnánk szólni, gyökeresen megváltoztatva minden jövőbeli eseményt, élethelyzetet. Ez lehetne az emberek szenvedésének a megváltója, hiszen mindent át lehetne írni tökéletesre, boldogra és sikeresre!

Én mégsem tanítom ezt a gyakorlatot, illetve korábban is jól megválasztottam, hogy kinek mondom el a módszert. Két okból:

1.  Ha használnánk, akkor pont azokat a kihívásokat és nehézségeket kerülnénk el, amelyek által tanulhatnánk, fejlődhetnénk! Ez olyan lenne, mintha az alsósoknak megengednénk, hogy Ők döntsenek, mivel töltsék idejüket az iskolában. Valószínűleg csak a legtudatosabbak választanák a tanulást!
   Tehát amíg egy erre érett szintet el nem ér a személyiség, addig a lélek az életfeladatokon keresztül kényszeríti rá a tanulásra.
2. Aki megpróbálta alkalmazni ezt a technikát, az bár eljutott abba a "térbe", ahol átírhatna mindent Önmaga és mások sorsáról, feladatáról, jövőjéről, de akár még a múltjáról is, viszont ekkorra annyira közel került a lelkéhez, hogy átjárta annak bölcsessége és megérti, hogy minden úgy van jól, ahogy van!

Ha átlátnánk a lelkünk hosszútávú terveit, akkor megértenénk a pillanatnyi szenvedésünk célját, és menekülés helyett tanulással, elfogadással vagy elengedéssel kezelnénk a helyzetet.
Persze ehhez belső látásra, és a fentebbi képességek tudatos irányítására van szükség!

Aki meghallgatta már a Sirály önismereti csomagok első 6 részét és az Életvezetés I. csomagot, az megérti az élete ezen rendszerét, ki tudja fejleszteni a szükséges képességeket és szenvedő alanyból, tudatos önmegvalósítóvá lép elő.
Aki nem hallgatta meg és nem érti, az csak szenved tovább évtizedeket és sosem veszi észre, hogy lehetne másképp is!

Örülök, hogy a kérdések elérték a kívánt hatást benned, az önvizsgálatot!

Valóban így a legeredményesebb, ha figyeljük a kérdés olvasásakor és a válasz megfogalmazásakor, hogy pontosan mi is játszódik le bennünk, mit próbálunk elkerülni, vagy letagadni.

Felraktam a következő kérdéssort:
Az igazság kérdései 4. rész