A szerelem köztetek a mély érzelmi kötődésre utalhat.
Egy vak embert vezetni pedig elég nagy felelősséggel jár, törődést, folyamatos odafigyelést igényel, ami egy áldozatvállalás, Önmagad feladása is lehet.

Talán ezekkel van dolgod mostanában, és azt kellene letisztáznod magaddal, hogy ha szeretsz valakit, akkor mennyit áldozol fel érte a saját szabadságodból?! Mennyit ér meg Neked egy szereteten alapuló kapcsolat?

A boldogságról sok mende-monda kering, ezeket én sose követtem, mert nem éreztem hitelesnek egyiket sem.

A boldogság úgy vélem a lelkünk egy állapota, csak azért nem érzékeljük, mert a személyiségünk fátylai eltakarják. Ezért aztán a személyiség mélységeiben végzett tudatosító, tisztító gyakorlatokkal megnyitom az utat a boldogság felé és ha elég tiszta vagyok, akkor magától meg fog jelenni.

Olyan, mintha a boldogság lenne a termálvíz a föld mélyén, ami magától csak ritkán tör a felszínre. Viszont ha ásunk egy elég mély kutat, akkor mindig itt lesz Velünk, mindig élvezhetjük a jelenlétét!

A tudatosításhoz és belső tisztításhoz ezekre van szükség:

• Önértékelés
• Őszinteség
• Elfogadás és szeretet
• Életerő 

A boldogság megtalálását pedig a Megvilágosodás című Sirály csomagban találod.

Sok sikert kívánok hozzá!

Külön válaszolnék a felvetett kérdéseidre:

1. "Nem értem, hogy aki lop, és börtönbe kerül, akkor az nem a saját útja, vagy az lett neki megírva?"

Van akinek az az életútja, hogy lopjon, csaljon, neki azt kell tökéletesen megvalósítania, tudatosítania, - ez elől nem is menekülhetne el!

Van, aki nem akarja/tudja járni az útját, eltéved és ezért kezd el lopni, csalni. Számára ez a tévedés, ezért is bünteti olyan komolyan a tettét mindkét törvény: a földi és a karma törvénye is.

2. "Mi van akkor, ha az ember letér a saját útjáról, és nem is találja meg, holott neki előre meg van írva a sorsa."

A sorsunkat nem tudjuk elkerülni, az annyira kötelez.
Viszont az életutunkról letérhetünk és előfordulhat, hogy vissza sem találunk rá! Ez probléma, mert az életutunk bejárásával, az élményeink tudatosításával fejlődhetnénk igazából lelkileg!
Ezért érdemes keresnünk és megvalósítanunk azt az élettervet, amit a lelkünk kitalált a leszületése előtt.

3. "...aki jogtalanul jutott nagy vagyonhoz, azzal elbánik a sors."

Igen, ezt én is így tapasztaltam! Azt javaslom, hogy ne sorsnak hívjuk,
hanem karmának azt az intelligenciát, amely a visszahatásokat adja a
tetteinkre, szándékainkra!
Ha hosszútávon nézzük egy ember életét, akkor láthatjuk, hogy a csalással, hazugsággal szerzett előnyökért mindig megfizet a galád, de nem mindig azt veszi el tőle a karmikus visszahatás, amit lopott, hanem valami olyat, ami számára sokkal fontosabb!

Ezért nem érdemes irigykednünk a becstelenekre, elég nyomorúságos büntetés vár rájuk!

"Vegyük például egy "préda állat" igazságát a szavannán" - ez a példa nem az igazságról szól, hanem a jogról, az élethez való jogról, vagy ahogy Te is értelmezed, az igazságosságról. De az igazságosság és az igazság két különböző dolog!

1. Az igazság egy másik fogalom, ami azt jelenti, hogy megpróbáljuk gondolatokba és szavakba önteni a tapasztalatainkat és ha ezt pontosan tesszük, akkor megtaláltuk az igazat.

2. Ha véletlen tévedünk a világ leírásában, azt tévedésnek hívjuk.

3. Ha pedig szándékosan ferdítjük el a leírást / megfogalmazást, az a hazugság!

Igazság mindig csak egy van, nincs több lehetőség! Nem lehet egyszerre igaz az egyik állítás, és a vele ellentétes másik állítás is!
Ha mégis úgy tűnik, hogy több igazság is jelen van, akkor az egy igazságon kívül a többi biztosan tévedés, vagy szépen megférnek egymás mellett ezek az állítások.

Az igazságosság viszont egy nagyon szubjektív vélemény, ezért is vitáznak rajta annyit az emberek. Az egyik nézőpontból ennek adnánk igazat (jogot), a másikból a másiknak. De ez a fajta igazat / jogot adás mindig a saját világszemléletünk, erkölcsi megítélésünk, hagyományaink alapján születik meg, ezért lehet olyan különböző.

Ha valaki átlátná a világ teljes működését, mind fizikai, mind lelki szinten, akkor Ő képes lenne megmondani, hogy kinek, mihez van joga, vagy egy vitában kinek van igaza.
De mi átlag emberek csak a saját elképzelésünkhöz és törvényeinkhez tudunk viszonyítani, sokszor nem vesszük észre a hazugságot sem, ezért lehet annyiféle a véleményünk az igazságosságról.

Ha valakit nagyon érdekel, hogy milyen lehet tudni mindennek a helyét, látni az igazat és ez alapján igazságosan dönteni, akkor képzelje el, hogy a világegyetemben a törvények annyira határozottak, hogy folyamatosan rendet tartanak és minden pont úgy igazságos, ahogy éppen van!
Mindenki pont annyit kap, amennyit érdemel, azt tudja elkerülni, amit el kell a tovább fejlődése érdekében és arra van lehetősége, amivel dolga is van, másra viszont nincs!

/  Pfúú, ez még nekem is erős tanítás lett!!   : o   /

Így aztán, az igazat látónak nem kell semmiben sem másképpen döntenie, mint ahogy a dolgok éppen vannak, mert tudja, hogy az igazságosságot a rendszer fenntartja magának, azt nem neki kell kiosztania. Ezért Ő csak ül békében, nem szól bele semmibe sem, és a dolgok így is a legnagyobb rendben haladnak.

Mi "emberek" azért zizegünk annyit, mert nincs meg a belátásunk, a belelátásunk a rendszerbe, annak működésébe, ezért nem is értjük azt, és nem hiszünk az igazságos működésében. Azt hisszük, hogy elromlott és nekünk kell kijavítanunk a hibát, nekünk kell igazságossá tenni a világot.
Pedig csak meg kellene értenünk, hogy az igazságosságot a karma törvénye folyamatosan biztosítja, de azért nem súlyt le azon nyomban a vétkezőkre, mert a tanítás törvényével szövetkezve időt hagy a bűnösöknek, hogy saját maguk is belássák és megbánják a tévedéseiket!