Ez nagyon ott van!

Azt gondolom, hogy az agykontrollos technikával legfeljebb átmeneti időszakra sikerülhet ráerőltetnünk az akaratunkat a másik emberre.

A szabad akarat mindenek felett áll, mindenkinek legfőbb joga, hogy irányítsa az életét és a létét. Az Univerzum alapvető törvénye gátolja meg, hogy mások szabad akaratának keresztbe tegyünk, így csak az elfogadás marad a problémánk megoldására lehetőségként.

Persze ha valaki nem használja a szabad akaratát, vagyis nem dönt, amikor kellene, vagy nem irányítja tudatosan az életét, akkor ott meghagy egy kiskaput, amin keresztül lehet dönteni helyette. Ez az Ő hanyagsága, tudatlansága miatt történik és bizony ezt sokan ki is használják!

Ennek ellenére mindenkit vezet a sorsa, amit meg kell éljen, azt el nem kerülheti és ami nincs benne az útjába, azt oda nem erőltetheti!

Ezért hiába sikerül egy agykontrollos programozással hatni egy olyan emberre, aki ha csekély mértékben is, de befolyásolható. Ha az Ő útja más, akkor a mélyebb erők idővel úgyis félresöprik a manipuláció hatását, így a befektetett programozás kárba vész!

Amit meg szeretnél változtatni a másikban, az a viselkedése. A viselkedés a személyiség mélyéből fakad, az már csak egy megnyilvánulása a természetének, a szándékainak, a hozzáállásának.
Ezért ha változtatni akarsz, akkor inkább ezekre próbálj meg hatni és akkor mélyebb hatást tudsz kelteni!

 
Mégis a legbölcsebb amit tehetsz, ha azt vizsgálod meg, hogy miért zavar, mit nem fogadsz el benne, a viselkedésében és azokat a minőségeket, tulajdonságokat, amit találtál, önmagadban próbálod meg elfogadni!
Ezzel a megközelítéssel valóban az alapoknál kezeled a problémát, hiszen a probléma gyökere abban van, akit zavar a világ milyensége, nem fogadja el a dolgokat úgy ahogy azok vannak!
Önelfogadásra és ezen elvet követő problémamegoldásra a Sirály csomagokat ajánlom.

Ifjonc koromban, amikor még természetgyógyászként garázdálkodtam, sokat vívódtam azon, hogy kérjek-e, elfogadjak-e pénzt azért, amit amúgy is szívesen végzek.
Néha már-már erőszakosan ellenálltam minden anyagi ellenszolgáltatásnak, pedig láttam, hogy az emberek ezt nehezen tűrik!

Kaptak valamit, de nem adhattak semmit sem, mert nem fogadtam el, így megrekedtek ebben az egyoldalú energia áramlásban.
Arra vagyunk tanítva, nevelve, hogy ha kapunk, akkor adjunk is! Természetesen ez egy téves tanítás, képesnek kellene lennünk arra, hogy csak adjunk, vagy csak kapjunk a világtól, másoktól. Ezt nehéz megtanulni, de érdemes, hiszen sokszor csak ennyi hiányzik a belső bőséghez, gazdagsághoz, jóléthez!

Ezért később már megengedtem, hogy adjanak valamit a gyógyulók és örültem, hogy örülnek, hogy végre egyensúlyba kerülnek Velem. Nem érezték már azt, hogy tartoznak és ettől megnyugodtak.

A pénzt azért találta fel az emberiség, hogy kicserélhessük vele azt, amink van, arra, amire szükségünk lesz. Önmagában a pénzzel, vagy annak birtoklásával semmilyen probléma sincs. A baj ott kezdődik, ha valaki túlzottan hajszolja, ragaszkodik hozzá, vagy feltűnően elutasítja, tagadja a pénzzel való kapcsolatát.
Mind a két hozzáállás kóros, kezelni kell. Önfeltáró gyakorlatokkal a mélyére nézve fájó emlékeket, téves következtetéseket, hibás gyerekkori mintákat találhatunk, amelyeket feloldva felismerhetjük a pénz valódi helyét.

Igazából sohasem a pénzre van szükségünk, hanem azokra a javakra és szolgáltatásokra, amiket pénzért megkaphatunk.
Ha a világban mindenki megtenné azt, ami a dolga, termelne és adna annyit, amennyit kell, akkor biztosan működne a pénzmentes adok-kapok gazdasági rendszer is.

De az emberek nem tudják a helyüket, nem járják az útjukat és lusták. Ezért a pénz, vagy annak hiánya egy kényszerítő erő lehet, hogy akarja megtalálni az útját, cselekedjen, legyen hasznos az itt léte!

A spiritualitás gyökerei olyan kultúrákban található, ahol szokásban van, hogy a spirituális tanítót eltartja a jónép cserébe az áldásért, a szent tanításért. Ez természetes, a papok, a guruk ezért sohasem halnak éhen, élhetik a maguk befele fordult életét, még ha nem is tűnnek olyan hasznosnak a világ számára.

A mi kultúránkban ezt ingyen élősködésnek hívják, a papokat, tanítókat megvetik, ha kéregetnek a saját létfenntartásukhoz.
Éppen ezért azt gondolom, hogy ha az orvosnak adunk fizetést, mert életeket ment, a szülésznek adunk hálapénzt, mert világra segítette a gyermekünket, és az egyetemi tanár sem ingyen tölti a fél életét a diákok tanításával, akkor egy arányos és tisztességes jövedelem megilleti azokat a Tanítókat és Segítőket is, akik a spirituális tanításokat adnak Nekünk, amivel végül is a legtöbbet tudunk Önmagunkon segíteni!

Én nem alacsonyítanék le egyetlen hazai /igaz!/ Tanítót sem azzal, hogy elvárjam: ingyen adjon, ingyen cselekedjen, ingyen dolgozzon.
Csodálom például Domján Lacit, hogyan képes évtizedek óta minden hétvégén ugyanazt a szöveget elmondani újra meg újra! Én biztos kimenekültem volna már a világból egy ilyen monoton munka elől, de az embereknek szükségük van azokra a tanításokra.

Fontosnak tartom természetesen azt is, hogy mindez a fizetség valóban arányban legyen a befektetett munkával és annak értékével, hiszen egy két napos tanfolyam bármiről is szól, nem érhet 50.000 Ft-ot!
De ezt mindenki eldönti majd, hogy Őneki megér-e ennyit és ha nem, akkor idővel a pénzsóvár Tanítók is eltűnnek az ismeretlenségben.

Kedves József!

1. "csak az emberiség 90 %-a rendelkezik a harmadik szem szervvel" - ilyet eddig még nem csak hogy nem hallottam, de nem is tapasztaltam!
Akik az általam tanított módszerrel gyakorolták a tisztánlátásuk fejlesztését, mindannyian elértek kisebb-nagyobb eredményeket. Ennek mértéke pedig nem a szerveik hiányossága miatt volt, hanem a saját kitartásuk, fejlődni akarásuk - ezt Ők maguk vallották be!

Kezdetben sokakban ott van a lelkesedés, hogy elmegyek egy tanfolyamra, meghallgatom a Belső látás csomag hanganyagát és majd attól látni, tudni fogok!
Természetesen nem!

Kitartó gyakorlás kell ahhoz, hogy a bennünk levő lelki gátlásokat, félelmeket, ideákat feloldjuk, mert leginkább ezek miatt nem látjuk meg azt, ami körülöttünk VAN!

Például hiába érzi belül valaki, hogy a szerette már nem úgy viszonyul hozzá, nem szereti, esetleg becsapja, vagy megcsalja, egyszerűen a saját lelki önvédelme miatt nem akar tudomást venni ezekről az intuíciója által küldött jelekről!
Ha át merné érezni a rá váró fájdalmat, ha fontosabb lenne az igazság, mint hogy hazugság árán is jól érezze magát, akkor pontosan tudná az ember, hogy mi történik körülötte, benne, vagy hogy mi lesz a saját jövője.

Én alapvetően önismeretet, lelki oldás technikákat, meditációs problémamegoldást tanítok, amelyek ezekhez az önkorlátozó blokkjaink feloldásához elengedhetetlenek!

Nem a harmadik szem megnyitása a nehéz, hanem azt elviselni, amit látni fogunk!

3. Nem hiszem, hogy kellő alapossággal megítélhetné az én  belső látást fejlesztő módszeremet, amíg nem próbálta ki! Ön csak a saját módszeréről tud érdemben nyilatkozni, hiszen azt ismeri.

Számtalan dolgot képesek vagyunk megtanulni könyvekből, vagy hanganyagokból. Ez az önmagunk fejlesztésével sincs másképpen!
Amit egy könyv vagy egy Cd nem tud átadni, az maga a tapasztalat, amit a gyakorlónak kell megszereznie. Sokan eljárnak előadásokra, olvassák a töménytelen ezoterikus könyvet, aztán az egy nap felismerik, hogy elméletben mindent tudnak, akár már meg is világosodtak, de a gyakorlatban még sehol sincsenek. Pedig az élet maga a gyakorlat!

Ezt a saját tapasztalatot akkor sem kaphatná meg a tanítvány, ha jelen vagyok, ezt én nem tudom odaadni Neki!

4.  "Az Ön tananyagának csak az Ön számára van jelentősége" - Régen én sem hittem el, hogy az én utamon bárki más is végig mehet, hiszen ez annyira egyedi!

És ez így van! Mindenkinek meg van a saját útja, azt másnak átadni nem lehet, más azt nem járhatja be. Éppen ezért nem hiszek a legtöbb vallás által nyújtott egy útban sem, szerintem mindenkinek magának kell az útját meglelnie és bejárnia.

De én nem is utat árulok, hanem eszköztárat. Hiszem, hogy önmagunk megismerése és tökéletesítése mindenkinek az útja, még ha nem is mindenki ismerte ezt fel! Ebben közösek vagyunk, hogy Önmagunk mélye, valósága felé igyekszünk.
Ezen az úton az eszközeinktől függően lehet gyorsabban vagy lassabban haladni. Én olyan eszközök kifejlesztésének a módszerét, ismeretét kínálom, amelyekkel gyorsabban haladhatunk.

Olyan ez, mintha mindenkinek látnia kellene egyszer Rómát. Akik felismerik ezt, azok elindulnak, a többiek meg csak ácsorognak és érzik, hogy mehetnékjük van!
Akik hamarabb megérkeznek Rómába, azok elé mehetnek a többi utazónak, hogy tanácsot adjanak:
- Merre érdemes menniük?
- Milyen (közlekedési)eszközöket használjanak a könnyebb, gyorsabb utazáshoz.
Én autókat és repülőket árulok, de aki akar, menjen nyugodtan gyalog!

Hogy ezek az eszközök mennyire sajátíthatóak el távoktatásban, arról azt tudom, hogy több százan használják már a módszereimet és eddig csak ketten jelezték vissza, hogy nekik nem működik. Azt hiszem, a személyes átadásnál is van ennyi kudarc.

5. Hogy szabad-e, illik-e pénzt kérni a tudásunk átadásáért cserébe, arról folytassuk az eszmecserét ezen a fórumon.