A lelki fejlődésed teljesen a magánügyed, ehhez másnak semmi köze sincsen, még ha a rokonod is! Sőt, egy rokontól vagy egy baráttól lehetne legjobban elvárni, hogy minimum tolerálja a változásodat, ha egyáltalán elvárnánk másoktól valamit!

Mert ugye Ők is azért kezelnek így, mert elvárnak Tőled valamit: mégpedig hogy olyan legyél, mint amilyennek megismertek. Ők ugyanis csak így tudnak kapcsolódni Hozzád és félelemből, megszokásból nem akarnak részt venni a Te változásodban, nem akarják megtanulni az újfajta kapcsolódást!

Nyilván az Ő tudatossági szintjükön ez akkora változást hozna bennük, amit nem akarnak vállalni, ezért inkább addig manipulálnak Téged, ameddig fogékony vagy erre.

Két fontos kérdés van ebben a helyzetben:

1. Te miért akarod megváltoztatni Őket? Miért várod el, hogy elfogadjanak, amikor látod, hogy ez nem fog menni Nekik!
Talán először Neked kellene elfogadnod az Ő el-nem-fogadásukat és akkor valami helyrekerülne benned és a kapcsolatotokban!

2. Még egyszer: Miért akarod megváltoztatni Őket?
Talán nem csak azt várod, hogy Téged elfogadjanak, hanem többet is: hogy lelkileg fejlődjenek!
Sokan azt szeretnék, ha a szeretteik, rokonaik Velük együtt fejlődnének, változnának. De ez sok esetben csak naiv ábránd!

Nem fog változni az az ember, aki még nincsen készen a mélyebb lelki változásokra! Hiába minden próbálkozás, ha nincs még készen, akkor be fogja húzni a kéziféket és kihátrál a kapcsolatból.

Én csak nagyon-nagyon ritkán találkoztam olyan "szerencsés" családi kapcsolattal, ahol sikerült pozitívan hatni a családtagra és Ő felismerte a változás szükségességét.
Éppen ezért ebben lehet reménykedni, de azért senki ne törje bele a bicskáját!

Ezért inkább azt javaslom, hogy a családtagok megmentése helyett mindenki foglalkozzon a saját megmentésével és gondoljon arra, hogy ha készen lesz a rokonod a változásra, akkor magától fog lépni és nem Neked kell támogatnod!

"Ha kész a tanítvány, eljön a Mester!"

Egyébként ha visszaemlékszel arra, hogy Te miért kezdtél el foglalkozni Önmagaddal, akkor a legtöbbünk arra emlékezik, hogy már elviselhetetlenül rossz volt az életünk és nem volt más választásunk!

Ezért ha meghagyod ezt az utat a szeretett rokonoknak, akkor ezzel tudod a leghamarabb a lelki útjukra terelni Őket. Ugyan kegyetlennek tűnhet eme verzió, de jobbat még mi sem találtunk ki!

Valóban mindenkinek máshol lehet a megcsalás határvonala. Nekem például lelki szinten ha beleszeretne másba, fizikailag pedig ha mással csókolózna a partnerem, azt érezném megcsalásnak.

Pont az este láttuk a Heroes-ban, hogy Hiro - a japán teleportáló - mentegetőzött Takezo Mesternek, hogy az a csók, ami a Mester barátnőjével elcsattant, az csak véletlen volt, ... csak úgy megesett! Persze ezt mi sem vennénk be, ahogy Ő sem!

De vannak, akiknek korábban, vagy később van ez a határ, ki meddig akarja birtokolni a partnerét.
Persze hozhatnám a spirituális tanítást, hogy nem birtokolhatunk senkit sem, sem a testét, sem a lelkét vagy a tetteit, de a valóság az, hogy mégiscsak azért lépünk monogám párkapcsolatra valakivel, hogy hozzá csak nekünk legyen hozzáférésünk, ne kelljen osztozkodni!

Tehát ez az európai fajta párkapcsolat akkor inkább a birtoklást és a veszteségtől való félelmeinket szolgálja, nem pedig a másik szeretetét és a szabad akaratának szabadon hagyását.

Bár ez jelenleg így folyik, de azért érdemes dolgozni rajta, hogy minél kevesebb kötődést, elvárást, megfelelést, korlátozást vigyünk bele egy párkapcsolatba, ugyanis ezzel a saját lelkünkön is könnyítünk!

"Aki köt, az kötődik."

Márpedig a kötődés szenvedést hoz, amikor válni, szakadni akar. Ettől a szenvedéstől kímélhetjük meg magunkat, ha tudatosan oldunk a kötődéseinken!

Másegyébként, a megcsalás megítélésén, erkölcsi hovatartozásán sokáig el lehetne tekeregni és hol így, hol meg úgy látnánk igaznak a dolgot. Nyilván van ennek is végső igazsága, de amíg azt meg nem lelem, addig az egyszerűbb vezérelvet követem: "Feloldani minden okot, ami szenvedéshez vezet!" ... a parttalan erkölcsi vitákat pedig igyekszem meghagyni másoknak!  : ))

Vajon miért a férjed döntésétől, vagy a családja reakciójától teszed függővé a döntésedet?
Inkább szenvedsz még ebben a kapcsolatban, mintsem hogy vállald a szembeszegülést az ő elvárásukkal?

Ugyan kik ezek az emberek, akiknek meg akarsz felelni? A férjed 17 éve csal. A családja balhét csinálna, mert a pofátlanul csalárd férjedtől válni szeretnél. Ezeknek az embereknek akarsz megfelelni? Ezzel az erkölcsi igénytelenségükkel Ők talán jobban tudják, hogy mi a jó Neked?!

Gondolom ezeket Te is átgondoltad már ezerszer. Ha mégis benne maradtál a kapcsolatban, akkor ennek valami más lehet a hátterében!

Szerintem meditálj azon, hogy:

• Milyen belső, mélyebb okod van a maradásra?!
• Milyen kötődésed van még ehhez a családhoz, férjhez?
• Mit vársz még, milyen ideád nem teljesült még a kapcsolatban?

 
Valamelyik válasz hátha megnyitja az utat benned a cselekvésre!

Ilyen problémák és döntések tudatos kezelésére a Sirály Párkapcsolat (kötődés elengedés) és a Sirály Életvezetés (döntés előkészítés) csomagokban találtok kidolgozott gyakorlatokat.

Szervusz Eta!

Előfordulhat, hogy nem működik még minden tökéletesen a weboldalon, hiszen ezekben a napokban indult el.
Ha megírod, hogy mi nem sikerült, akkor szívesen segítek!

Huszti Sanyi