"Még a végén megtérsz a keresztények sorába, Sándor :-)"
Ezen nevetnék én is, de a Szent Márton székesegyházban a 3 órás elszállásom alatt tényleg azt éreztem, hogy mit nekem e világi lét! Máris beállok az egyházba és egész nap itt fogok meditálni, másra sem a lelkemnek, sem a testemnek nincs szüksége! Nagyon komolyan ezt éreztem és tudtam, hogy ez valahol így is van, ez így igaz!

A kereszténység ismert tanításai engem sem hoztak lázba, viszont ha hozzáveszed, hogy talán nem is ez az igazi tanítása, mert a Bibliát össze-vissza manipulálták már a kezdetek óta, akkor lehet, hogy van egy olyan tanítása is az igazi kereszténységnek, amelyikről nem is tudunk!

Nos, én nyomokban ezt éreztem meg a szentekkel való kapcsolódás során. Ez a tanítás közelebb állt a ma ismert spirituális tanokhoz, mint a "Jézus szeret Téged!" töménységhez.
Egy egészen más világ tárult fel előttem, egy másik egyház, egy másik kereszténység. Kíváncsi vagyok, vajon másoknak is jönnek ilyen élmények a szentekkel való találkozásaikkor?

Így visszaemlékezve azt feltételezem, hogy az utcán, távol a székesegyháztól, nem volt még olyan erős az energia, hogy "mellbe vágott" volna! Ott volt, ott volt előző este is, de mivel nem figyeltem rá tudatosan, ezért nem tűnt fel.
Máskor, máshol, amikor nem figyelek szándékosan az erőkre, akkor is van, hogy észreveszek egy-egy erősebb helyet, forrást. Gondolom van egy szint, ami felett már feltűnik akkor is, ha éppen bambulok.

A biztos kulcsot nem tudom. Mindenesetre amikor olyan helyen járok, ahol feltételezhető, hogy lesz valami érdekes, olyankor beélesítem az érzékelésemet, kiengedem az antennáimat és figyelek, érzek!

Hihetetlen, hogy mekkora felzúdulást keltett az, hogy pénzt merek kérni egy programért?!

Évekkel ezelőtt már beszélgettünk erről és próbáltuk megértetni az ingyen tanítást követelőkkel az álláspontunkat, de nézzük meg akkor ezt még egyszer:

Anyagi sík:

Ez nekem ugyanúgy munka, mint másnak, aki házat épít vagy gyereket gyógyít. Ők sem szívességből dolgoznak, időt, energiát szánnak rá, megdolgoznak érte, jár nekik a fizetség. Miért lenne ez másként a tanítókkal, segítőkkel?

Drága a tanfolyam?
Nem hiszem. Az egyik legolcsóbban tartok programokat, mások már rég 10 eft feletti összegeket kérnek el egy 1 napos programért.

Garancia:
Ugyan nem írtam ki ehhez a programhoz, de természetesen itt is él - a nálam már megszokott - "Pénz-visszafizetési" garancia. Akinek nem tetszik, valamiért nem jön be a tanításom, az félidőig bármikor felállhat, elmehet, nem kell fizetnie semmit se.
Ugyan minek kellene fizetnie olyanért, amit nem tud befogadni, vagyis meg se kapott? 

Spirituális sík:

Jön az az érv, hogy de Buddha, meg Jézus ingyen tanítottak! 
És? Mi közöm van hozzájuk?

Talán hasonlítok bármelyikükre is?
Talán Magyarországon elterjedt az, hogy a tanítványok eltartják a tanítójukat és családját?
Talán tudok vizet fakasztani, kenyeret szaporítani, fényből táplálkozni?
Nem, nem, nem.

Karitativitás:

Amikor úgy gondolom, hogy valamit ingyen szeretnék adni, akkor azt meg szoktam tenni. Nem dicsekszem vele, nem találtok sehol egy falat, ahol azt mutogatnám, hogy kiknek, hány órában segítek önzetlenül, ingyen, szeretetből. Ez az Én és az Ő magánügyük.

A karitativitás egyébként sem kérhető számon senkin, hiszen az nem kötelező, mindenkinek szíve-joga, hogy mikor-kinek ad vagy nem ad.

Érzelmi sík: 

Próbáltok hatni az érzelmeimre önsajnáltatással, lelkiismeret furdalás keltéssel, vádaskodással, hisztivel. Ezek gyermekkorból megmaradt játszmák, manipulációk, amelyek Anyucinál még biztosan beváltak, de nálam már nem működnek.

Amikor felismerem ezek természetét, akkor azt kérdezem magamtól:
Az illető miért bonyolítja így túl az életét? Talán megrekedt abban a gyermeki állapotában, amikor még a szüleit kellett zsarolja, hogy megkapja amit akar? Nem tudja felnőtt módon kezelni a helyzetet?

Egy felnőttet az jellemez, hogy vállalja a felelősséget az életéért. Ha valamit elszúrt, akkor nem másokat hibáztat. Ha valamiért fizetni kell, akkor azt megfizeti, a szükséges energiát megteremti. Ha nem tudja megteremteni, akkor elengedi. Ha mégiscsak szüksége van rá, akkor segítséget kér.

Eddig tőlem még senki nem kérte, hogy hadd jöhessen el ingyen a programra!!!

Ellenben rengeteg önsajnáltatást, hibáztatást, vádaskodást, hisztit láttam-olvastam. (Kaptam privátban is jó pár levelet!)
Ebből arra következtetek, hogy Ők személyiségük mélyén még mindig gyerekek. Nem nőttek fel. Nem vállalják a felelősséget az életükért, hanem másokat próbálnak szülői szerepbe nyomni és így megszerezni a szükségleteiket, vágyaikat, érvényesíteni az akaratukat.

Talán először egy Felnőtté válás tréninget kellene tartanom, ahol megtanítom, hogyan vállald a felelősséget Önmagadért? Lehet, hogy ez lenne a megfelelő sorrend.
Mindenesetre a "hiteles" tréningen ezzel fogjuk kezdeni! Kemény lesz, már látom. 

Összefoglalva, én így látom a helyzetet:

1. Van egy tudásom, amit szeretnék átadni azoknak, akiknek erre szükségük van.
2. Tudom, hogy akinek valóban szüksége van rá, az így vagy úgy, de ott lesz.
3. Ha van rá pénze, akkor kifizeti.
4. Ha nincs rá pénze, akkor vagy történik valami csoda, ami folytán pénzhez jut, 
5. vagy kénytelen lesz elfogadni, hogy ez nem az Ő útja.

Megvizsgáltam a "tartsam ingyen" lehetőséget is. Nem éreztem, hogy így kellene tennem. Azt súgta a megérzésem, hogy nyugodtan kérjek pénzt a programért, akinek ott kell lennie, az úgyis ott lesz!

Ugyan most egy alkalmasra hirdettem meg a tanfolyamot, de az majd aznap derül ki, hogy belefér-e egy napba mindaz, amiről szólni kell - érdemes a pénz tudatosítása kapcsán. Ha nem fér bele, akkor szervezünk neki egy folytatást is és azzal együtt lesz belőle Sirály Cd, amit a tanfolyam utáni hetekben kiadok. Hírlevélben adok róla hírt.

Annak pedig külön örülök, előre gondolsz a megoldandó feladatra és nem várod meg, amíg beüt a ménkű! :)
Milyen jó lenne, ha mások is ilyen előrelátóak, tudatosak lennének és nem csak akkor rohannak tanulni, tüzet oltani, amikor már leégett a ház!