"...a romlatlan fizikai test kifejlesztése az öregedés, a lassú pusztulás elutasítása. A doki ebben a leszületésben, ahol megvilágosodott, a lassú, fájdalmas öregség megtapasztalását is hagyta beáramolni az életébe..."

Arról nem vitatkoznék, hogy megvilágosodott volt-e a doki, viszont nézzük ezt a romlandó, öregedő test témát másképpen!
Annyira belénk ivódott a rengeteg leszületés közben, hogy öregedni és meghalni kell, hogy ezt az élet részének tekintjük. "Aki születik, az meg is hal." ...és mi van, ha nem?
Mi van akkor, ha nem a természet törvényét rúgja fel egy halhatatlan, hanem inkább a halandók buknak bele tudatlanságukból fejlődő személyiségük zavarába (betegségek, balesetek) ?

Csak képzeljük el, hogy a test egy tökéletes lelki működés vagy egy nagyon tudatos feldolgozás mellett nem vesz át semmilyen romba döntő problémát. Vajon meghal magától, vagy képes önmegújításra évről-évre? Úgy tudom képes.
Innen már csak az a kérdés, hogy a lelkünk miért akarna meghalni?

Az egyik ok valóban lehet az, hogy még meg kell tanulnia az öregedést és a halál állapotait is. Szándékosan nem a "megtapasztalni" szót használtam, hiszen már oly sokszor megtapasztalhattuk ezeket a fázisokat, azonban nem volt kellő tudatosságunk, hogy fel is dolgozzuk azokat.
Viszont ha most van hozzá tudatosság, akkor csak fel kell idézni ezeket az elmúlt életek hanyatló időszakaiból és tudatosítani.

Én például rengeteg halál emléket elő tudtam hozni meditációban és transzban is. Igyekeztem mindet feldolgozni.
Mellette megfigyeltem, hogy milyen kíváncsiságom van az öregségre. Nagyon szeretném tudni, megélni, milyen is öregnek lenni!
Miért, talán nem voltam még számtalanszor öreg? De, biztosan. Viszont olyan tudatosságom még sosem volt, amellyel fel is tudtam volna dolgozni!
Viszont most van és ha jól haladok a belső munkával, akkor hamarabb feldolgozhatom, mint ahogy a kíváncsiságom az öregségbe taszít.

Nincs ezzel semmi baj, elfogadom, hogy ajándékoztok, finomabban főztök, kiöltöztök. Tegyétek!
Csupán próbáltam megvilágítani a "választásotok" (?) mélyebb szintjét, hogy aki tényleg választani akar, annak valóban legyen mit.
Ugyanis a jelenlegi Karácsonyi ünneplés egyáltalán nem nevezhető választásnak, amíg nem tudatos az emberben, hogy miért is teszi, amit. Majd ha megszabadult a hagyomány követéstől, a megfeleléstől, a szeretet adás-kapás ilyen kényszeredett formáitól, akkor kerül igazán a választás helyzetébe.

Viszont izgalmas lenne arról beszélgetni, hogy az eszmefuttatásomat miért értékelted el nem fogadásnak?
Például amikor a gyermekedet tanítod, vagy iskolába íratod, akkor ezt azért teszed, mert nem fogadod Őt el?

A minap hallottam ezt a mondatot egy egyébként tudatosabb embertől:
"Már nem biztos hogy meg akarom ismerni magam, csak mielőbb leélni itt amit kell, és ennyi!"
Nyilván az elkeseredettség beszélt belőle, kár érte!

Ezt egy New-age-be gabalyodott őrült asztrofizikus írta? : ))
Érdekes megfigyelni, hogy ahányféle foglalkozású ember, akinek éppen az Égiek megsúgták a tutit, annyiféle lesz a stílusa, szóhasználata és okfejtése ezeknek a világkatasztrófa előrejelzéseknek.

Az egyik a Föld rezgésszint emelkedésére hivatkozik, a másik a szíriusziak visszatérésére, van aki szerint Mihály arkangyal küzd a sötétség erőivel, vagy az Illuminátusok elnyomása alól csak így szabadulhatunk fel.
Nem kéne már eldönteni végre, hogy miért is (nem) lesz világvége?! : D