Az a szimpatikus benne, hogy személytelen az Istenképe. Ezért segít vele azonosítani az egot, a hamis énképet. Minden, ami félelem, minden, ami ragaszkodás, az összes olyan érzelmünk, gondolatunk, ami kapcsolatban áll ragaszkodásainkkal és félelmeinkkel hamis önazonosulásunk.

Csak amikor már nem érezzük ezeket ragasztónak, vagy taszítónak, akkor nem függünk, és lehetünk szabadok.

Talán a legnagyobb szabadságot adó vallás. (Nekem még ez is kevés... :) Ez is szimpatikus benne.

Nem zárja ki a többi vallást, sőt, alkalmas a többi vallás világképének a befogadására.

Érdekes összeegyeztetni ezeket. És a Buddhista nézőpont jó támpont, középpont a vallások közt.
Ha kételyek, bizonytalanságok merülnek fel, a meditáció mindig objektív, ugyanakkor az egyénnek éppen megfelelő támpont, és segít visszatalálni.

Én ezt csinálom (az összeegyeztetést), ugyanis TUDOM hogy minden vallás ugyanarról szól, ugyanazt a működő világot írja le, ugyanazokat a szellemi törvényeket figyeli meg, csak egy kicsit máshová helyezi a hangsúlyt, kicsit más kultúr-köntösbe bugyolálja.

A Buddhizmus az egyik legliberálisabb vallás szerintem (jó értelemben véve). Szeretem a tágasságát, hogy ami bent az kint, és ahogy a teljes Univerzum a határ.

Ugyanakkor szerintem a legtágasabb és legátfogóbb filozófia, aminek a Buddhizmus is csak egy részét alkotja, a Sámánizmus. Csak sajnos a többség nem ismeri eléggé, felületes és elnagyolt a tudás, ami kering ezzel kapcsolatban, (táltos gyógyítók meg a pálcáik, stb), pedig a szellemi gyökereink ehhez nyúlnak vissza.

Ha nem láttad még a Zeitgeist-ot, szeretettel ajánlom, nézd meg, az egyik rész a vallások alapjait vizsgálja, nagyon érdekes összefüggésekre világít rá!

Namaszte

Kedves Névtelen úton lévő!

Köszönöm a hozzászólásod, nagyon szépen leírtad, amit én nem tudtam. Igazán meghatott, sőt megrázott helyenként...

Fejlődésem rátáját mutatja, h amit alig két hónapja írtam, arra most egy kicsit úgy nézek, mit egy kamaszkori emlékemre... Van amit azóta teljesebben értek, van, amit meg is éltem, van, amiben ugyanúgy látok.

Csak a félreértéseket szeretném tisztázni, mert úgy látom, akad néhány. Többször azért, mert nem jól (pontosan, v kifejezően) fogalmaztam, ami miatt elnézést kérek...

1/ Igaz. De ez csak a már önmagukat szeretni képes, teljes emberek kapcsolatára igaz. Azóta megértettem, hogy ez nem annyit tesz, olyannyira tiszták vagyunk, hogy nem is kell pár, inkább csak annyit, hogy tudatosságunkban személyiségünket, mint egy ruhát viseljük, nem ragaszkodunk és nem függünk tőle, vagy a másik személyiségétől, vagy attól amit adhat. Mert olyan tudatosak vagyunk, hogy belső, isteni erőnkből táplálkozunk. A tudatlan ember nem képes a szeretetre, mert ahelyett hogy szeretne, földi energiákhoz ragaszkodik önmagában és a másikban is. És ezt nevezi szerelemnek. Ezért kell az elválás, hogy az ember megtapasztalja magát, mint egészet. Csak akkor válik valóban EMBERRÉ, és tud méltó, szerető párja lenni egy másik EMBERnek.

2/ "Az agapéban már a letisztult Isten szerinti én (önazonosság )
van ott ! ! ! ergó ott vagyok ÉN IS ! !
SŐT AKKOR VAGYOk OTT IGAZÁN !"

Ezt nemrég értettem meg.

Ugyanakkor (még ehhez a ponthoz) nem látom, miért ne lehetne a SEMMI MINDEN és a MINDEN SEMMI :)

Az Univerzumot úgy is fel lehet fogni, ahogy születik a gondolat (a semmiből), úgy bukkan elő egy -egy világ "buboréka", majd oszlik el. Istent fel lehet fogni, mint egy következő dimenzió-beli hatalmas lényt, akinek fejéből kipattant a világegyetemünk, mint Pallasz Athéné. Szerintem az, hogy Istenből valók vagyunk nem üti ezt az elgondolást.... Sőt, még az sem, hogy mindez BENNÜNK VAN... :)

3/ Ezt nem értem. A lelkünk alapból tiszta (volt) induláskor. A tisztulásunk folyamatában olyan feladatokat ró ránk az Élet (Isten, a Mindenség), amelyben ha megéljük a szeretetet az önzésünk helyett, a tudatosságot a betanított "így szokták és így helyes" helyett, éppen az tisztít meg minket. Ezért élünk. Hogy megtanuljunk szeretni ott, ahol eddig nem tudtunk, ahol feketeségek voltak a lelkünkben, zavaró gondolatok, és érzések a tisztán-látás helyett, és a tudatosság fényével, a szívünk erejével eltüntethetjük ezeket, hogy a lelkünk újra tiszta legyen, amelyen átragyog Isten fénye.

Nem tudom pontosan mit jelent amit írtál. De nem hiszek abban, hogy más tisztítana meg. Amíg valaki ki nem söpörte a saját háza táját, addig nem tud a szomszédban söpörni (mert felbukik a koszban, amin át kellene másznia). Nincs megváltó, pontosabban, bennünk van a megváltó.

4/ A BÁRMILYENt természetesen úgy értettem: bármiben megnyilvánuló, bármilyen formájú, alakú, színű...stb. Innentől kezdve ugyanarról beszélünk..

Miért rázott meg, amit Jézusról írtam? És jó volt vagy rossz?

5/ Én is így értettem! Bocsánat a pontatlanságért.. Szeretet alatt én ezt a múlhatatlan szeretetet értem. A többi "téves" szeretet. Nem szeretet. Mert a szeretet jellemzője, hogy vég nélkül árad, nincs feltétele, csak van és ad, de soha nem fogy el. Bármi, ami feltételhez, elváráshoz kötött, nem szeretet (Szeretlek, HA hű vagy hozzám, HA az egyház tanításai szerint élsz, szeretlek MERT csak engem szeretsz, mert szép vagy...stb.)

A többi kötés, a ragaszkodás, a földi dolgok, a szerelem, a félelem, a vallások kötései. Amelyek lehetetlenné teszik hogy valóban, igaz szeretettel, elengedően és elfogadóan, tudatosan szeressük egymást. Hogy elengedjük egymást, hogy tiszteljük magunkat és egymást, egymás életét, egymás útját, amely a Mindenség útjain nem tudhatjuk, mikor, merre vezet. Ez egyben Isten, a Mindenható tisztelete is. Ő az, aki kijelöli az utakat.

Mi nem határoztatjuk meg hogy kivel meddig vagyunk egy úton. És ha valóban ismerjük és tiszteljük az isteni törvényt, Őt követjük, és nem a kötéseinket, a vágyainkat, az ígéreteinket, az egyházunkat, a vallásunkat... És ezért lehet Isten bármi. Bármilyen életút, amit járunk. Még a sajátunkat sincs hatalmunk látni. Hogy láthatnánk tehát másét? És ugyan milyen jogon állíthatnánk: "Te jót cselekszel!" "Te meg nem". "Te az isteni törvényt követed" "Te meg nem". Nincs ilyen. A szeretetet nem lehet ismeretek alapján, kívülről felismerni. A szeretetet csak talán feltétel-nélkülisége alapján lehet felismerni, és átélni lehet.

És természetesen nem tekintem az emberi kapcsolatokat játszótérnek. Soha nem is tettem. (Egyébként Bak vagyok abszolút túlsúlyozott felelősségérzettel, sajnos..). Egyszerűen csak beláttam: nem tudhatom, hogy kivel miért hoz össze a sors, vagy Isten kifürkészhetetlen útjai. Ezért jobb szeretni és elengedni, ha kell, és tudomásul venni: most erre tanítottak. A játék ebben az értelemben értendő: Átadom az isteni akaratnak az életem, a kapcsolataim alakulását, megtanulom, amit meg kell, és semmihez sem ragaszkodom, de minden feladatnak átadom magam, hogy a szívem, Isten mindig vezessen azon az úton, amit nem látok, de érzek, és nekem szánt. Hogy találkozhassak azokkal az emberekkel akikkel találkoznom kell magam miatt és őmiattunk, és elengedek, hogy találkozhassak az újabbakkal. Mert várnak rám.

Játszani kétféleképpen lehet: önzéssel, de azért megfelelő következményekkel fizetünk. Vagy szeretettel. Én ez utóbbit értettem válaszul.

Nem tudom, mivel vezettem félre bárkit is. nem állt szándékomban. remélem, most világosabb voltam.

Milyen hullahegyeken gázolok át?

Namaszte

Szia!

Szerintem egyszerűen csak kezdesz felszabadulni. Amikor ez megkezdődik szellemileg (vagyis agyban, szívben), még akkor is ha nem tudatos, érzékelhetővé válik a változás a testben is. Foglalkozol rendszeresen energetikai gyakorlatokkal? Tapasztaltál hasonlót meditáció kapcsán? Szex után?

Egy másik írásomban itt (a tudatos szexről) írtam, hogy nekem egyszer egy szexuális élmény után spontán elindult a kundalíni energiám felfelé. És arra is emlékszem, hogy kivételesen ellazult voltam, már szex előtt is... A szexxel, minél tudatosabban csinálod (akár egyedül is), ugyanúgy felszabadíthatók a szellemi energiák, mint a meditációval, vagy a jógával...stb.

Minél nyitottabbá és elfogadóbbá válsz a világ felé, annál több energia áramlik át rajtad, minél nyitottabb vagy magaddal kapcsolatban, annál intenzívebben felfedezed, mennyivel több lehetőséggel élhetsz szabadon a Földön, mint azok a szűkös keretek, amit tanítottak nekünk... és ez felébreszti az alvó szellemed, aki tudja, hogy az egész Élet, egy nagy játék.... egy hatalmas játszótér..... és ha szeretettel játszod, az energia végtelen és csak áramlik.....

És azzal tudni kell kezdeni valamit. A tudatossággal, a nyitottság fokozódásával megnőnek a szexuális energiák (az első hely, ahol az élet-energia törvényszerűen "feltör"). Két dolgot lehet tenni: szexelni, vagy feltranszformálni az energiát. Ez utóbbihoz tanítanak meditációkat, de ha csak arra gondolsz, mennyi szexuális energiát lehet pl. egy műalkotásba belefeccolni (vagy bármilyen inspirációval, odaadással végzett alkotó tevékenységbe), ez az út sem rossz. A meditációk azonban hatékonyabbak.

Egy idő után nagyon megnőhet az energia, és nem jó a az első és a második csakra szintjén kisütögetni állandóan, és nem is elegendő. Sajnos én nem tudok ilyen módszert leírni neked, meg kellene kérdezned egy jógit (azok mindig tudnak), és arról is amit írtam. (mindig több forrásból szerezz információt!)
Nálam spontán szoktak történni a dolgok, én ált-ban energetikai gyakorlatokat csinálok (pl. keringetem az energiát a gyökércsakrától a gerincen át a harmadik-szemig, és vissza, elöl a második csakráig, körbe), amikor nem tudok mit kezdeni ezekkel az energiákkal, vagy imádkozom (meditálok), vagy még ami használni szokott: a földbe vezetem őket.

Aggódni semmiképpen nem kell a megnövekedett szexuális igény miatt, és a nyitottság miatt sem, de nem árt módszereket találni a levezetésre, és blokkokat oldani, hogy felfelé tudjon transzformálódni.

Két dolgot nem kell tenni: agyalni, meg félni. Ezekre semmi okod. Amíg dolgozol azon hogy egyensúlyba hozd magad, úgy, ahogy jólesik, addig semmiképpen sem. Ezek törvényszerű folyamatok, figyelmeztet a tested, hogy a szellemed továbblépett, és most tessék utána menni. (Tudatosodni, mi mire való, ki is vagy a történetben, mire vágysz, mit akarsz kipróbálni......stb). Soha ne azt kérdezd. "Mit tegyek, h újra "normális legyek"?" Az már nem leszel, hálistennek. Az energia-érzetek, amiről beszámoltál, egyértelműen a kundalíni energa éledezésére utalnak.

De innen az energia feltranszformálásáig vezető úton még sok feladat vár.

A rendszeres relaxáció is oldhat blokkot (ha tényleg lenne a gyökér-csakránál). A test ellazítása után figyelj az energia-érzeteidre, és képzeld el, ahogy a Föld energiája a talpadon keresztül felfelé áramlik, át a gerinceden, ki a korona-csakrán. Nekem annyira szokott oldani, hogy szinte rángatózom néha, olyan mint egy-egy kis villámcsapás, ahogy kioldja a blokkot. ha ez nem működik, keress olyat, ami bejön. Rengeteg technika létezik. de mindegyik csak rendszeres gyakorlással válik hatékonnyá.

Ha ez van, amit írtál, (ha ezúttal jól értettem), akkor nem arról van szó, h a fiúkhoz vonzódsz, egyszerűen csak felszabadulnak a szellemi energiáid. Ami egyébként részben azt is jelenti, h egy idő után nem válogatsz, mert megszűnnek az ítéleteid, és az elválasztásaid. De ez ugyanakkor azt is jelenti hogy választhatsz milyen életformát élsz. Csak ezúttal nem gátlásból, előítéletből, vagy a betanított sémák alapján választhatsz, hanem szabadon. Ugyhogy semmit nem kell leállítani, mert nem vagy beteg. csak fejlődsz.

Ne ijedezz, és ne hidd el senkinek, hogy "bűnös" vagy, hogy van valami még fel nem fedezett hibád, amit "meg kellene fejteni". Ezek zsákutcák. Ne agyalj és ne keress felesleges okokat. Csak technikákat, amik segítenek a fejlődésedben.

Namaszte

Szia!

Csak viccelsz, vagy nem tudod, mit jelent ez a szó? Nem baj, csak nem értettem... Oszd meg velem, kérlek...

A kérdésed éppen időben érkezett. Egy olyan napon, amikor konstatáltam, megváltozott bennem a kép a múltról. Ezért nem mindent élek meg úgy, ahogy akkor írtam róla... Érdekes, nem?

Rájöttem, hogy annyira összekevertem magam a volt párommal, hogy szabályosan KICSERÉLTEM maga, a nézőpontom, a véleményem, az övével...

De ennek nem a szerelem volt az oka, illetve az csak olaj volt a tűzre. Ennek az volt az oka, h a tanítómnak tekintettem és hogy egy fikarcnyi önbizalmam sem volt. Még abban sem bíztam, amit a szívem legmélyén éreztem igaznak...

Azt hiszem most már eltelt elég idő, hogy újra elkezdtem látni: ki is vagyok én? És mit is jelent számomra a szerelem.

A történetemben el kell tudnom választani a dolgokat egymástól, ami nem könnyű. Az odaadásomat nőként az odaadásomat tanítványként -tól. A szerelemben való természetes oda-tartozás érzést, az ős-félelmem szülte ragaszkodástól, ami végül tönkretette a kapcsolatunkat...

Ezeket azért írtam le, mert biztos vagyok benne, hogy sokaknál hasonló a helyzet, hogy összekeverednek a megélésekben ezek a dolgok, és az ember hajlamos azt hinni, a szerelem az oka a ragaszkodásának, pedig nem is... és ez nagyon nem mindegy...

A hiányérzettel kapcsolatban éppen ott tartok, hogy kezdem elfogadni. Bár kerülgetnek férfiak, és valami hihetetlen éhséget érzek a szeretetre, a gondoskodásra, egy társra, a szexre, a szerelemre..., mégis egyik sem az igazi, érzem, nem az, amit keresek, és azt is érzem, hogy nem igazán tudnék most mit kezdeni velük. Feldolgozni valóim vannak, kirezegni-valóim, ami nélkül nem lehetek én én, ami nélkül nem lehetek jó társ.

A hiányt a szeretet oldja fel, az elfogadás, az, hogy, bár nagyon nehezen engedtük el egymást, így valószínűleg jobb, és így kell lennie. És a tudatosság, hogy csak úgy lehetek önmagammá, ha képes vagyok jól egyedül lenni önmagammal, és elfogadni hogy most ez a dolgom... :) Furcsa módon ezek a gondolatok és megélések elégedettséggel, és hiányérzet csökkenésével töltenek el, és bár olykor még mindig rám tör az eszeveszett vágy, és hiányérzet, már érzem, és látom, hogy lassan megtanulom uralni...

Az is segít, hogy a szeretet soha nem múlik el, valahogy bízok a Mindenségben, mert érzem, hogy a javamat és az ő javát is szolgálja mindez. Minden fájdalmat és örömet megköszönök, mert a rosszból tanultam, a jót meg élvezhettem és más ember vagyok, mint három éve.

Ne hidd, hogy "tiszta" vagy ilyesmi. Csak vannak felismeréseim. Élek, és figyelem, mit élek... És haladok.

Furcsa, de azt érzem a hiány most gyógyít. Mert tanít szeretni és meglátni önmagam. Hogy aztán igazán tudatos, jó társsá váljak. Olyanná, akire mindig is vágytam...

Mindig tudd, hogy a hiányérzet sohasem a másik hiányáról szól, hanem arról, hogy nem érzed képesnek magad boldognak lenni, hogy nem adsz meg valamit/valamiket magadnak, hogy nem szereted magad eléggé. De ezek csak illúziók.

Ha tudod, képes vagy elfogadni a sorsod, és jóra fordítani, ha szeretsz, akkor elengedsz, mert a szerelem nélkül is biztonságban érzed magad. Elég vagy magadnak ahhoz, hogy boldogságot keress és találj életed újabb és újabb állomásain. ha ez megvan, könnyebb elviselni az elválásból származó természetes hiányt, mert tudod, ez is a természetes működés része. Jó, hogy érzed, mert azt jelenti: érzékeny vagy, és még inspirál is a további fejlődésre.

Engedd útjára a másikat, engedd útjára a szerelmet. A benned élő tűz most más dolgokra is kell. Ahhoz hogy új szerelemre, új feladatokra találj. Csakis önmagadban.

Az Élet örök változás, csak ha bátrak vagyunk vele változni, akkor Élünk! és akkor ajándékba kapjuk a szerelmet, és mindent, amire szükségünk van!

Namaszte