Az eredeti kérdés a jó! Ki vagy?

Tedd fel így és figyeld a válaszokat! :)

Namaszte

Kedves Ági!

Nincsenek véletlenek. Annyira hívott a gép, közben meg valahol érzetem, hogy most nincs levelem, és a szokásos partnereim nem jelentkeznek még... Mégis leültem, és tessék... :)

De ez még semmi. A megbocsátással nekem is sok gondom volt. és képzeld, ÉPPEN MA jutottam el először arra a szintre, ami tényleg az, amiről beszélnek. (Többek közt Shri Chimnoy, ajánlom neked olvasásra...) És tudom, hogy nem csak magam miatt, hanem miattad is.... Mindjárt megosztom veled....

Azért is jöttem ide, ahol vagyok, hogy egy kicsit elvonuljak, és meditálhassak, és tisztítsak belülről, mert már nagyon fáradt voltam lelkileg, testileg, szellemileg. És működik.

Amikor nem tudok meditálni az ima segít. Egyébként az ima, az őszinte ima is meditáció. És felemel, megtisztít egy másik tudatszinten történő elmélyüléshez... Nagyon sokat imádkoztam és meditáltam is az elmúlt héten. Mindent megéltem, spontán, ahogy jött. Azt hiszem a mindennapi életben is ezt kellene tennünk, csak a sok tudatalatti, elnyomott és nem tudatos sebeink miatt nagyon félünk a megéléstől, és a pszichénk ösztönösen óv is tőle.

Nem jó, ha a vulkán egyszerre tör fel, mert megsemmisülhet az egész hegy is... Néha nehéz türelmesnek lenni, de a felfelé vezető úton, amely nem a rossz megélésekkel tanít, ki kell várni, amíg egy egy rossz érzés feltör, tudatosul, találunk egy technikát, amivel oldjuk, vagy töröljük... aztán megyünk/élünk tovább... és jön a következő....

Ez a belső tisztítás.

Az a tapasztalatom, hogy ma általános jelenség, hogy több utat kell megismernünk. Én tipródtam eleget emiatt is. Amikor a mesterem elhagyott, azt hittem begolyózok. De amikor rádöbbentem, hogy még nem értem át a hídon... akkor tényleg majdnem begolyóztam... nem tudtam elképzelni, hogy más utakat is járnom kell... Megismerni, az más... de járni... hűtlennek éreztem magam, és azt gondoltam, biztos nem vagyok elég kitartó, meg nem érdemeltem meg hogy a mesterem teljesen átvigyen... és zuhantam, zuhantam... szörnyű volt... pedig csak az ÖNVÁD nevű ego-programot futtattam. Ellen-energia: AZ ÉLETEM JOBBAN TUDJA MIRE VAN SZÜKSÉGEM. NINCS OK AZ ELLENKEZÉSRE. Nyitottság. Elengedés.

Mostanára átértem. És ÉN VETTEM ÉSZRE!!! És én telefonáltam meg a volt mesteremnek. :) Nagyon örült. És már tudom, hogy ezt nem lehetett volna másképp. Az Élet tényleg jobban tudja. A jövő hétvégén fogunk rá inni... :)

Szerintem egyébként ez azért van, mert a mai emberek annyira sok blokkot hoznak le ( a szellemek annyi feladatot vállalnak be ) hogy már nem működik a hagyományos módi, vagyishogy, volt Jézus, és aki követte annak jó volt, és megvilágosodhatott, aki nem annak meg úgy kellett... :) Gyorsabban kell haladni az úton... De éppen ma láttam azt is (véletlenül), meditációban h ennek más oka is van.. (Ilyenkor mindig elönt a bizsergés, h milyen hatalmas az Univerzális erő: EZT IS MA LÁTTAM!!!) Szóval láttam a szellemi utakat egybefonódni, és a Földről messze, távol, mint egy köldökzsinór összekötődni egy másik világgal.

Asszem költözni fogunk (mármint a tudatunkban). A lényeg: ki a Szamszarából. Ismerem a tüneteidet. Egy csomó dolog ugyanaz, ami nekem is volt vagy van. Ennek az az oka, h a szellemed bevállalta, h kilép a leszületések köréből. Az ilyen emberek nagyon sokáig vádolják magukat, meg ezer bajt csinálnak maguknak, mert olyan mély-tudati dolgokat kell kitisztítani ehhez, amit a felszínen hiába kapargatunk. És még valami: az elemzés nem elég ehhez...

Ezért toporogsz. Vagyis úgy érzed. De jó úton jársz. Légy türelmes magaddal. Sok utat kell megismerned, próbáld ki őket. Adok néhány kulcsot a kezedbe, amit ha használsz, elkezd összeállni a kép, és rájössz, miért kell ezeket megismerned.

Most ürítsd ki az elméd, ne emlékezz arra, hogy mit hallottál már ezekből, és mit "tudsz". Azt csak az elméd tudja. A szellem a figyelemmel dolgozik...

1. MINDEN MINDENNEL ÖSSZEFÜGG. 2. AHOVÁ A FIGYELMEM IRÁNYÍTOM, NŐ AZ SZERETET-ENERGIA

Ezek alaptörvények. Namármost. :) Ha minden mindennel összefügg, kapcsoljuk csak össze a kettőt: és FIGYELJÜK A KÖRÜLÖTTÜNK LÉVŐ ÖSSZEFÜGGÉSEKET. MINDENT!!!

Én így indultam el. Rendkívül hatékony. Annyira kitágítja a tudatot, hogy utána csak úgy lohol az elméd.... És nagyon jó játék. Nem kell hinned benne, hogy ha egy bizonyos rendszámú autót látsz, mindig ugyanaz történik... De figyeld meg... Az élet törvényei (rezgések, energiák) úgy működnek, hogy előhozzák, kidomborítják azokat az eseményeket ha így teszel, amik lényegesek az életed, a haladásod szempontjából. lehet nevetni., De működik...

3. A VILÁG MINDEN PILLANATBAN TÖKÉLETES. CSAK RAJTUNK MÚLIK HOGY ÉLJÜK MEG. NINCS JÓ ÉS ROSSZ, CSAK ISTEN SZÍNEI.

A bánatunk is az. a HARAGUNK IS.. Isten lát minket haragudni és tart az ölelésében. Ha megöljük magunkat a bánatunkkal, a gyűlöletünkkel, ő akkor is tart. A halál után meglátjuk az igazságot, képesek vagyunk látni az ő szemével, és látjuk, hogy semmi sem rossz, csak azt hittük... És örömmel születünk újra le, hogy tanuljunk tovább, hogyan lehet játszani... és nem elfelejteni Magunk... kapcsolatunk Önmagunk erejével, amely mindent áthat, és mindig az ölelésében ringat... hiszen a létezés maga. Mindenünk abból való... de nem kell meghalni hogy megvilágosodjunk. Itt is lehet. :)

4. TE VAGY A TE UNIVERZUMOD KÖZEPÉN.

Ahhoz, hogy az előzőeket, a szeretetet, az isteni önvalód meg tudd élni, ezt a törvényt elsőként tudatosítanod kell és megvalósítanod. Ez azt jelenti, hogy elengedsz MINDEN más életet. Ezt úgy a legkönnyebb megtenni, ha azt mondod: "Minden, ami körülöttem a látható és nem látható tartományban van, az én teremtésem. A rajtam (szűrőimen) keresztül manifesztálódó bennem élő isteni erő kivetülése. Vállalom a felelősséget mindenért amit élek. Az érzelmeimért, a gondolataimért."

Ezután bármi történik, és rosszul esik, tudom, hogy bennem van az oka. (Nem "miattam", ez nagyon fontos! Az önvád megbénít, vizsgálat megvilágosít) Nem vádolok senkit és semmit. Magamat sem. Nem félek, mert általam termettek, tehát ha vállalom a felelősséget csakis én vagyok az aki kitisztíthatja őket... És aki megtalálja a megoldást.

Amint ezt megteszed, egy csomó mindenre magadtól megoldást, választ találsz, amire pedig nem, már ott is a segítség... CSAK TÖRETLENÜL FIGYELJ...

Egy tipikus hiba hogy az emberek csak értik és tudják a törvényeket, de nem alkalmazzák. A törvényeket úgy alkalmazhatod, hogy MINDIG FIGYELSZ. ÁLLANDÓAN. És egyre jobban tudsz majd. De nem kell akarni, és elvárni magadtól semmit. Csak tudd, hogy ezt akarod. Figyelni. és amikor eszedbe jut, figyelj. Amikor észreveszed, h abbahagytad, újra kezd el. A többit összerakja neked az Univerzumod. Mert így működik. Amíg a mély-tudatalattiban ott vannak az ős-félelem, és bűntudat programok, sok minden csak részlegesen sikerül. De ha egyszer felesküdtél a lelkedben a tudatos útra, tudd, hogy őriznek téged. Olyan vigyázók, szellemek szegődnek ilyenkor melléd, akik mindig segítenek addig, amíg meg nem tanulsz állandóan ébernek lenni. Ezt is megfigyelheted alkalomadtán... Addig csak gyakorolni kell. csak figyelni, bízni az önvalód bölcsességében, hogy bármilyen hibát is vétsz még akárhányszor, ha nem adod fel, megvalósul.

5. MINDEN ISTEN

Szóval, az "igazi" megbocsátás... Az a megbocsátás, amit teljes valóddal átélsz, ami kirázza belőled a bűntudatot, a tiszta szeretetből fakad. A tiszta szeretet. Az ítélet-mentesség. A tiszta, ítéles-mentes látásmóddal Isten, az Önvalód, az Atma, a Szentlélek szemével látsz (ki hogy nevezi). Nem látod a dolgok milyenségét. Sem a jót, sem a rosszat. Csak az üzenetet érzékeled a dolgokban. Hogy mit kell tenned. Szolgálat.

Valójában mind szolgálunk. Ha megtaláljuk a tökéletes helyünket az Univerzum tökéletes táncában, egymás életével szolgáljuk egymást. Csak az egónk nem mindíg akarja. Mert ezt tanultuk. Ítéleteket. Te ilyen vagy ő meg olyan. Ezt jó tenni amazt meg nem. A valóság ennél sokkal egyszerűbb. A dolgok olyanok amilyenek. Sőt, a végén arra jövünk rá, hogy mindig is a helyünkön voltunk. Csak az ítéleteink félrevezettek, és nem jól éltük meg... Amikor élvezni kellett, bíráltunk, kritizáltunk. Amikor tisztulni, panaszkodtunk. Amikor szeretni, féltünk, vagy ragaszkodtunk. Amikor osztozni, méricskéltünk. Csak ezek okozzák a szenvedéseinket. Az Univerzum eltervezi számunkra a legjobb helyet. Azt, ahol a legtökéletesebben tudjuk kamatoztatni az összes képességünket. Tanulás (úgy értem, agyas tanulás) nélkül!!!! Ez az életút nem csak másokat, hanem a saját boldogságunkat is szolgálja.

Mire megtapasztaljuk a tiszta szeretetet önmagunkban, rájövünk, hogy ez az a részünk, amely mindenkivel összekapcsol. Amely a háló, az életeink, mindenségünk hálója, amiben tökéletesen futnak a szálak. Ha ítélet-mentesen vagyunk képesek látni magunkat, nem várunk el semmit, és nem félünk adni elvárások nélkül, és tiszta szívvel vagyunk képesek elfogadni jót és rosszat, akkor másokat is így látunk. Az Univerzumban mindennek oka van. De nem kell látni ezeket az okokat, ha megtanulunk isetni szemünkkel látni. Csak nem kell ítélkezni. A szőke nem jobb mint a barna. A beteg nem kevesebb az egészségesnél. A férfi nem több a nőnél. Az okos nem több a butánál. A bölcs nem több a tudatlannál. Isten számára nem. És csak ha így látunk, akkor vagyunk képesek azoknak és azt adni, amit kell, ami a dolgunk. Az agyunkkal ezt soha nem leszünk képesek ezt eldönteni. És mindig félni fogunk, mert csalódunk, mert nem tudtunk szívvel adni és kapni. Bízni a bennünk élő erőben.

Csak azt tudják bántani, aki fél. Csak azt tudják elvenni, amit féltesz. Ha már megtapasztaltad Isteni önvalód, tudod, hogy az vagy. Csak szeretet. Az kapcsol össze másokkal. Az ad kegyelmet és örömöt a szívedbe. Az ad tudatosságot, mikor mit tegyél. És az ad boldogságot. Ha tudod, minden változó, minden jó csak ajándék. Minden múlandó, minden rossz csak valami ragaszkodás vagy félelem, önvád, bűntudat szüleménye a tudatodban. Minden, amit jónak vagy rossznak látunk, minden, amit ilyennek vagy olyannak, és minden, ami ami ilyen módon csak egy kicsit is elválaszt, másság, csak a ruháink. Isten szinei. Isten ezek mögött a nem látható. Ha ezektől meg tudod tisztítani a tudatod (az egotól), csak akkor tapasztalhatod az Önvalód.

Az Önvaló tapasztalásakor látod a másik arcát, de nem érint. Nem vonz a jó tulajdonság, és nem taszít a rossz. Nem érzékeled annak. csak látod. Tegnap megtörtént velem. Azért írok ilyen sokat róla. És akkor tudod, mit kell tenned. Csak akkor válik világossá számodra, mi az, amit adhatsz, amire a másiknak szüksége van. Mert nem vársz el jót, és nem félsz a rossztól. Mert nem érint a milyensége egyáltalán. Csak azért adsz, mert adsz. Mert a kapcsolatot keresed. Nem az a lényeg amit adsz, hanem a kapcsolódás. A szeretet, a kapcsolat ilyen minőségének megélése.

Ez az az öröm, ami sosem fogy el. Mert nincs emberi motiváció az adás mögött. Semmi. Sem vágy, sem elvárás, sem érdek. Sem adni akarás, sem jószándék. Egyáltalán semmi. Ezt bármeddig lehet csinálni. Mert a végtelennel kapcsol össze. Sosem fogy ki a kosárból a hal...

Ma délelőtt imáim kapcsán egyszer csak átéreztem, mennyi szenvedést okozott az egóm másoknak. Hogy mennyire keveset éltem az önzetlen tiszta szeretetet. Emberi dolog. De éreztem a fájdalmat, amit okoztam. És sírtam. Képes vagyok a szeretetre. Ez a legcsodálatosabb ajándéka a létezésnek. Mert öröm, és örömöt ad. Gyógyít és felemel. Akkor mi értelme mást élni? Hirtelen ráébredtem, hogy egyedül csak ez az értelme az életnek. Hogy miért? MINDEN MÁS MÚLANDÓ. Halálunk pillanataiban csak azok az élmények maradnak fenn, amiket szeretettel éltünk meg. Ösztönösen, vagy tudatosan. A többi TÖRLŐDIK. Mert nincs értelme. csak rövid-távon. csak amíg el nem jutunk a szeretetig. Csak földi távlatokban. csak az újra-leszületések távlataiban, amiben ismételjük a hibát: összetévesztjük magunkat a dolgokkal. Azt hisszük szeretünk, amikor vágyakozunk. Elfelejtkezve önmagunkkal való kapcsolatunkról éljük meg a dolgokat. Szeretet nélkül.

A szeretet mindenben benne van. de az ember csak akkor szeret, ha Önmaga kapcsolatát a legfelső tudattal, tudatosan éli meg a dolgokat, tiszteletben tartva az élet törvényeit. A változást. Az elengedést. Az ítélet-nélküliséget. Akkor egy szép játék az élet. Isteni játék. És a halál is elengedés. Szeretet.

Bocsánatot kértem. Mindenért. És éreztem, hogy meg tudok bocsátani magamnak, mert már tudok szeretni. Velem van Isten. És az egyetlen célom az, hogy minél többet éljem. Hogy mindig ezt éljem. Mert ez ad értelmet az életemnek. Örömöt élni és örömöt tudni adni. Tisztának lenni. Soha többet nem lenni önzőnek. Minden más elmúlik. Minden más új karmát (jót-rosszat) szül. Minden más újra-leszületésre inspirál, ami csak azért van, hogy meglássam, hol nem tudtam szeretni... Akkor meg minek elölről kezdeni megint? Ha lehet minden percet az időtlenség perc-nélküliségében élni? Ha egyszer Isten általunk tapasztalja önmagát, hadd örüljön hazatérő gyermekeinek!!

Éld meg a haragod, hogy megismerd, és megtanuld jóra fordítani!

Adj hálát minden jóért, és tudd, hogy csak ajándék, és bármelyik pillanatban el tudod engedni. Mert te nem az ajándék vagy, hanem a minden jótól és rossztól független élvező, szemlélő, létező. Az, aki átél. Adj hálát a rosszért is, mert megmutatja magát, és láthatod, hol azonosítod még magad az ajándékokkal. És engedd el. Semmit nem veszíthesz el az örökkévaló énedből. A szeretetből, ami igazán boldoggá tesz. A független, szabad, teremtő szellem vagy, aki bele-bele merítkezik az élet vizébe, hogy élvezze a teremtése gyümölcseit. De közben nem felejti el, hogy honnan való, és nem helyettesíti magát a gyümölcsökkel.

te, aki elfelejtetted, ki vagy, ki vagyok, tudd, hogy tudatosságod felemel Önmagadhoz. Most, hogy mát a tudat birtokában vagy, hogy működsz, minden megélésed, jó, vagy rossz arra irányul., hogy megtisztulj és hazatért. Gyakorold a változás elfogadását, az örömöt, az elengedést, a jelen megélését a ragaszkodás és félelem elengedésével. és hazatalálsz,

Ne akard tudni merre vezetlek, mert az elme csak keveset lát a világból. Csak érezd szíveddel, tudatosságodba és a végtelen hatalmába vetett bizalmad által. És megtapasztalod az egységet.

Mi utazók vagyunk. Minden dolog tudatosulásunkért és és boldogulásunkért, és mások tudatosulásáért, boldogulásáért van. A többi egy szép mese a jóról és a rosszról, szépről és csúnyáról. Az ellentétek világa. a két-ségé. Illúzió. Játszótér. :)

Hát ez jó hosszú lett... :) Remélem találsz benne válaszokat :)

Köszönöm!

Namaszte

Két dolgot szeretnék mondani neked, ha még figyeled a falat...

Az egyik, hogy ne büntesd magad. Ismerd fel az önvádolásod és hagyd abba. A legtöbb teremtésünk a tudatalattiból való. Nyilván azért teremtünk hülyeségeket, mert nem tudatosítottunk valamit, vagy, mint az esetedben, nem tudunk valamit, amit annyira tudni vágyunk (hogyan élhetnénk jobb életet) hogy akár magunkra idézzük a "rosszat", hogy rákényszerítsük magunkat a látásra....

Hidd el, ismerem az érzést. Nem régen világosodott meg. És örülök, hogy megtaláltalak, mert most általad tudatosítottam. Szóval két módon tanulhatunk. (És félreértés ne essék, mindannyian minkét műfajt gyakoroljuk szimultán a problémáink megoldásában.) Az egyik, hogy spontán felismerünk, tudatosan pozitívat teremtünk, elengedünk, jó érzéssel imádkozunk, elfogadjuk a dolgokat ösztönösen...stb. Ezek a jó megélésű tanulások. Erre azért és akkor vagyunk képesek, ahol nincs a lelki testünkben blokk... A nehézkesebb út a másik, ahol van. Elfogadni a fájdalmat, a fel nem ismert negatív érzéseket, megtanulni bánni a félelmeinkkel sokkal fogasabb dolog... hogy felismerhessük a mögöttük rejlő igazságokat...

Saját tapasztalatból azt figyeltem meg, hogy két alapvető dolog van, ami megakadályoz minket abban, hogy felismerjük a "rossz" tapasztalásaink tanításait... Az egyik a félelem. Ezzel már bánsz, mert nem hagyod maga megijedni, illetve azonnal elkezdted a keresést. A másik azonban még félelmetesebb ellensége önmagunknak: a bűntudat. Ez is félelemből származik, de könnyebb abban a formájában felismerni, hogy vádol. Vádolja elsősorban magát, aztán, hogy nem sikerül dűlőre jutnia, ki kell eressze magából, és vádolni kezdi a helyzetet, a többieket....stb... Ez a nyugati ember egojának egy nagyon tipikus működése. nagyon régről származhat. Az Ókorból, vagy még régebbről is. Hiszen az európai kultúrákban folyton alá-és fölérendelt módon ítélték meg az embereket társadalmi helyzetük, VAGYONUK, nemiségük, EGÉSZSÉGÜK, koruk és minden alapján, ami alapján csak lehetett. És aki nem volt elég erős, bátor, gazdag, vagy akármi, az JOGGAL érezhette magát kevesebbnek.

Csakhogy ez nem így van. De ettől még beépült a tudatalattinkba és szépen dolgozik ellenünk. Nincs egészséges önértékelésünk. Azt hisszük, mi nem érdemeljük meg a jólétet, vagy bármit, amit csak teremteni képes a képzeletünk. Dehogynem. Az egész, csodálatos Paradicsomot megérdemeljük, csak engedjük már meg végre magunknak, hogy el merjük képzelni magunknak úgy igazán, szívből. És aztán lehet kutatni a megvalósítás útjait.

Akinek ez nincs kitisztítva a tudatalattiból, csak úgy képes tanítani önmagát, hogy ha nem érti miért történt rossz vele, még tovább bünteti magát. Jól bevált nálam is... :) Nem vagyok elégedett az anyagi helyzetemmel? Biztos én vagyok az oka... Na, akkor teremtsünk egy kis betegséget is... hátha rájövünk, miért nem sikerül jólétet teremteni... És miért? Arra jössz rá a végén, hogy azért, mert tudat alatt bünteted magad... és még csak nem is mered azt kérni az Úrtól (Önvalód erejétől) amire igazán vágysz. Pedig megérdemled.

Ne büntesd magad. Vedd észre, ez csak egy védekezés a lelked részéről, mert valamikor azt tapasztalta, hogy ha meghúzza magát nem bántják. És egyre több falat épített maga köré, míg a végén ebben az életedben egy nagyon ijesztő illúziót, egy halálosnak tűnő betegséget idézett magára, hogy észrevedd: minél tovább hátrálsz, annál jobban kiesel életed porondjáról, a tettek mezejéről. Ez "csak" egy felismerés. De egy nagyon alapvető és fontos felismerés. Megosztom veled, mert én is ezt élem, és szeretném, ha segítene neked. Nem kellene azt a hosszú időt eltöltened a felfedezésével, amit nekem kellett.

Vizsgáld meg magadban és ha rátalálsz, oldd fel a gondolattal, hogy ez is csak egy tanulási forma. Ezt az Egyiptomi tarot az Ördög Árkánumának szimbolikájával tanítja. Azért tesszük a rosszat magunkkal és másokkal, mert adott helyzetben nem vagyunk képesek máshogy felismerni a fényt, az igazságot, azt, amit valami blokk eltakar látásunk elől, csak úgy, hogy addig halmozzuk a nehézségeket, amíg a végén, már nincs út lefelé. Ez természetes. Teljesen. A természet gyártotta. Hogy ha már felépítettünk egy falat (lehet, hogy már akár az anyaméhben épült, tehát eleve velünk van, és nincs is esélyünk felismerni), akkor is legyen esélyünk visszajutni hozzá. Az egészséghez. Az egészséges szemlélethez.

Ezért kör az élet szimbóluma. Ezért kör a Szamszara. Csak addig lehet lefelé menni, amíg el nem indulunk felfelé.. :) Ez a dolgok természetes rendje. És egyetlen dolog az, ami megkülönbözteti a sikeres gyógyulót a sikertelentől: hogy tudja-e ezt....

Te már tudod. Vizsgáld meg. És bocsásd meg magadnak hogy eddig ezt tetted ezzel a nem-tudatos tudattal. Az Élet működött benned. Az Istened. Hogy megmentsen. Most hogy tudod, tudatossá váltál rá, megteremtheted.

A másik dolog az, hogy ha egyetlen gondolattal ilyen gyorsan sikerült egy ilyen betegséget gyártanod, akkor ez visszafelé is pont így működik. Vannak emberek, akiknek a pszichés energiája rendkívül nagy. Ha negatív módon használják (általában tudattalanul), akkor tönkre vágják magukat vele és nem értik, mi történik. Ha viszont pozitívra képesek fordítani (de csakis a tudattartalmak felismerésével, nem a mosoly magunkra-erőltetésével), akkor.... csodákra képesek...!

Én is ilyen nebuló vagyok. Nagyon sok mindent feltártam már a tudatalattimból, de a maradék még mindig húz lefelé. Igyekszem jópofát vágni hozzá, és dolgozni, dolgozni, dolgozni rajta... Ezért születtem Baknak. A bakok MINDENT KIBÍRNAK. :)

Remélem, segítettem egy kicsit. És persze foglalkozz a testeddel, és add meg az időt magadnak a gyógyulási folyamatok elindulására. Ne ijedj meg a pokoltól. Az csak illúzió. Aki az ördöge szemébe tud mosolyogni, az már félig kint is van... És utána nagyon sok embernek tud segíteni kijönni onnan...

És egyetlen dolog a varázslat kulcs: hogy azt, amit már tudsz, milyen tudattal, szándékkal teszed. Amit még nem tudsz, azon meg nem kell parázni, csak dolgozni tovább, haladni a felfedező úton és mindent tudatosítani fogsz időben!

Nem akarok tolakodó lenni, de ha rák-betegség ért utól, van egy nagyon jó anyagom, elküldeném neked. Sok szenvedéstől kímél meg. Írj, ha szeretnéd.

Sok szeretettel:

Aditi

Namaszte

Köszönöm hozzászólásaitokat, a segítségnyújtást...

A Gusztávos videót csak most néztem meg, tényleg állati! :)
Valami ilyen állapotot él át az ember, amikor tudat alatt fél, tényleg...

csak azon tűnődtem, h mi van akkor, ha tudod ezt, mégsem tudsz változtatni a dolgon?

megtapasztalatam azt is, amikor tudatosan változtattam a belső megélésen, és tökéletesen átéltem, amit Gusztáv is... csak nem vígsággal váltottam ki, hanem önmizalommal, kedvességgel... és hirtelen mindenki tükrözni kezdte a magabiztosságom... és csodák csodája, mindenki kedves lett...

csakhogy ehhez energia kell...

és ma ezért nehezebben ment... ilyenkor mindig segítséget kérek a fentiektől... hogy adják tudtomra (tudatosíthassam), miért...

és milyen csodás az élet....

megadta a választ...

leírom nektek: beszélgettem egy nővérrel, aki nagyon kedves és határozott, nyílt személyiség. Szóba kerültek a családi dolgok, kiderült, ők is szenvednek (mint sokan) a mostani országos helyzettől...

Kiderült, a fia, bár van szakmája egy ideje nem talál munkát, ami nagyon megnehezíti a helyzetüket, ők is azok közé tartoznak, akiket fenyeget, h bedőlhet a lakáshitelük... friss család, kis gyerek...stb..

beszélgettünk arról, hogy vajon miért történik ez az országban, miért hagyják magukat az emberek kihasználni és tönkretenni ilyen szinten? Miért nem tudunk kiállni magunkért, és helyretenni a dolgokat?

És rájöttem a félelmem okára: hogy mások ítélete alapján ítélem meg a helyzetem... ez az, ami annyira lehúz... mint Gusztáv .. :)

aki munkanélkülivé válik, még ha tehetséges, szorgalmas ember is, szembe kell néznie a ténnyel, hogy még a munkaközponban ücsörgő, tök tudatlan nénik is lefitymálják...

én munkanélkülivé, család-nélkülivé, anyagi javak-nélkülivé, egészség-nélkülivé váltam az össze okozatával együtt, ami időnként elég látványos (min pl. a séta közben)

szembe kell nézni a ténnyel, h az emberek vagy nem tudják, mire van szükséged, még ha jóakaratúak is, vagy nem is érdekli őket, és sokszor meg is ítélnek, bár fogalmuk sincs ki vagy...

ez a mindennapok legkülönbözőbb helyzeteiben egy csomó belső konfliktust okozhat...

tehát: tudni kell, ki vagyok, és a szívemben őrizni....

ez a állapot már évek óta tart, és nem lehet tudni meddig...

asszem a bizonytalanságom egyik oka éppen az, h néha komolyan nem tudom eldönteni, ki vagyok... hiszen minden, ami voltam, mára szinte nincs... rólam aztán tényleg lehántotta az élet a személyiség-ruháimat....

az elmélet az, hogy vagy, aki vagy,

ne mások szemével, és a külsőségeid alapján ítéld meg magad...

valószínűleg azért kaptam ezt a feladatot, h gyakoroljam ezt a tudatot...

hát odaadták rendesen...

mert ebben az állapotban még az elfoglaltságaimat sem könnyű megtalálni, nemhogy pénzt keresni, h kielégíthessem néhány családtagom elvárását...

de mindennap szembenézni a ténnyel, h nem vagy alkalmas erre, vagy arra, úgy hogy ezt elfogadd, és mások elégedetlenségét, esetleg dühét, haragját , bűntudatkeltő manővereit lepöcköld magadról.....
hát, nem kívánom senkinek....

mindenesetre jól döntöttem, h eljövök ide, ez egy szanatórium, és tényleg, úgy tűnik, beválik a tervem: h leválasztva magam az otthoni környezetről elválik jobban, mi az, ami az én dolgom, és nekem kell felismerni és helyrerakni, és mi az, ami a körülöttem levőké....

és továbbra is adózom a Mindenség csodájának: hogy mindig megmutatja azt, amire szükségünk van, és mindig ad, ha kopogtatunk...

és még valami: még a szenvedéseinkkel is részt veszünk a Mindenség csodás táncában, hoszen ma egy fontos kérdésemre választ leltem, felismerhettem a tudatom mélyén rejtőző szörnyet, hogy dolgozhassak vele ezután... és segítséget nyújthatok a nővérnek, mert éppen ismerek egy szervezetet, aki ilyen ügyekkel foglalkozik....

asszem erre írta valaki, hogy azért sem érdemes ítélni, mert sokszor az életünkkel szolgálunk, ami adott esetben nem csupa boldogság, sőt...

bár én továbbra is meg vagyok győződve róla, hogy lehet szenvedés nélkül élni, még egy ilyen életet is, mint az enyém... és azon vagyok....

mert az élet gyönyörű, csak nem mindig tudjuk annak megélni a négy szörny miatt, amiről Don Juan is ír.....

Namaszte