Köszi Hajni. Te egy tudatos ember vagy. :)

Aditi

Tökre örülök, hogy beszélgetünk!! Épp ilyen emberre vágytam beszélgetni... :)

A dologban éppen ott van a csont elásva, hogy nincs ok!!!! :))

Ezt én is nem régen értettem meg...

Figyeld meg, minden spirituális mester ezt tanítja. Vajon miért?

Hát azért (próbálom egyszerűen), mert amíg kérdezel, az ok-okozati világban vagy. A szellemi világ (vagyis az a részünk, ami szellemi) nem kérdez és nem gondolkodik. Csak van. Mint az össze létező. A létezés van-ság. Ezt tanítja Zen is, a Buddhisták is... Tolle is... stb.

Ha egyszer a tudatoddal teremtesz, akkor lépsz a szellemi világodba, pontosabban akkor éled a szellemi éned, amelyik a dolgok Mindenségének összefüggésében vezet (vagyis a szellemi utadra), ha a elfogadsz. Ok-okozati összefüggések vizsgálata nélkül.

És a mindent tudást csak a szellemeddel való összekapcsolódásban élheted meg. A szellemed viszont nem gondolkodik. Ez a szellemi világ törvényeinek sajátossága. Ha ezt el tudod fogadtatni az elméddel, akkor egyszer csak megállsz és körülnézel. És valami egészen mást látsz, mint eddig. Minden olyannak, amilyen.

Hihetetlen, de ezt az élményt ma délelőtt egy sétában éltem át...!! Hát, ennyire nincsenek véletlenek. Így kapcsolódnak össze az életek a magasabbrendű tudatosságban.

Tudtad, vagy tudhattad volna az eszeddel, hogy ma szóba elegyedünk? vagy én tudhattam? Nem . Mégis elmentem sétálni. És tessék. Most leírom.

Na, pontosan erről van szó. Az életeink összefüggéseit nem érthetjük meg, nem foghatjuk fel, ugyanígy a belső világunk egy szintjét sem már. Mert a végtelent csak nagyon részlegesen képes felfogni az elme. Viszont megtaníthatjuk fordítani.

És úgy léphetünk be a szellemünk tudatosságába, hogy elfogadjuk a a dolgokat olyannak, amilyenek, nem kérdezünk, csak megtanulunk a mostban élni. A kérdések akkor jók, amikor erre nem vagyunk képesek, mert annyira az elménkben vagyunk, vagy olyan alacsony az energia-szintünk... akkor valóban, felhoznak egy bizonyos tudatossági szintre. Én is használom olykor...

Szóval a dologban az a legklasszabb, hogy miközben azt hiszed, a mindent tudást majd eléred gondolkodással és haladással, és fejlődéssel, valójában akkor éred el, ha mindezeket leteszed. Még a tudásod is... :) Tök gáz... De elmondja Tolle is... (ha kételkednél tapasztalataimban)

Az alsó két világ törvénye a dualitás törvénye: poláris, ott vannak az érzelmek, a gondolatok polárisan létezőként. Hideg-meleg, jó-rossz... stb. Ok-okozat. Karma.

A harmadik világ a szellem világa. Ennek viszont más törvényei vannak. Itt nincs gondolat, nincs töltés. A dolgok olyanok amilyenek. És vannak. De ez a világ az, amelyik összekapcsolódik az összes többi tudattal (éppen egyébként e törvényszerűségei folytán), ezért mindent majd csak akkor tudhatsz, ha ebbe a tudatba vagy képes helyezni magad... vagyis elfogadsz, gondolkodás helyett. Ez egy ördögi körnek látszik, valójában csak az elme becsapására szolgál azért, hogy képessé válj a szellemi tudatosságba lépésre.... :)

Tehát: az Itt és Most az elfogadásra tanít, a gondolkodás helyett. Megtanítja, hogyan tisztítsuk ki a megéléseinkkel a töltéseket, megszabadítva ezzel magunkat a ragaszkodás és a félelem illúzióitól. Ettől olyannak látjuk a dolgokat amilyenek. Létezőnek. És úgy működünk, ahogy minden az Univerzumban: vagyunk és elfogadunk. Magunkat és egymást. Ez a szellemi szint. Akkor élünk úgy, mint az ég mardarai... :)

A létezésben megélésében (ami egyébként az önvalónk megélése, és az a boldogság, amiről te is írtál) nincsenek okok. A létezés csak van, és kész.

Az élet úgy tanít a szeretetre, hogy eléd teszi a következő létezőt: és megkérdezi: el tudod fogadni? érzed vele az egységet? Megtalálod benne Magad? ha igen, megéled a szeretetet, az egységet. és a probléma egyszerűen köddé válik. Bármi is volt. Ez a varázslat. Mert csak a szeretetet tanuljuk itt.

Biztos még sokat tudnék erről írni.. ha érdekel téged. és tényleg, tapasztalatból írom.

Szóval akkor kerül minden a helyére, ha meglátod, és el tudod fogadni, hogy ott van!!! Ott indul el a valódi élet, amivel szolgálsz, mégis a boldogságod kiteljesülése. Mert enm önmagadért van. Semmiylen vonatkozásban.

Rájöttem, a betegségem csak eddig szolgált engem. Hogy idáig eljutottam a tudatosodásban. Most viszont keményen tanítja a környezetemet. Ugyanis el kell fogadniuk, hogy nem úgy élek, és nem az vagyok, aki voltam. Pedig nem teszek semmit. Rájöttem, ezt is el kell engedni. A dolgok így lettek. vannak, és így is boldognak lehet lenni. Sőt. Az egység megélésében lehet csak igazán boldognak lenni!!

Már nem keresem az okokat. Ahogy a nagyok mondják: minden, ami kell a teljességhez, minden egyes pillanatban ott van körülöttünk! Hiszen magunk teremtettük oda! Ezért lehet akár egy pillanat alatt megvilágosodni.

Sokat írtam más kérdések kapcsán is ezekről a dolgokról. Ha érdekel olvasd el őket.. Kíváncsian várom a válaszod. Jó veled eszmét-cserélni... :)

Namaszte

Aditi

Igen! Ezt a két linket néztem meg én is, nem tudom Hajni te tetted-e fel, de jól tetted! :) Nagyon köszönöm! Abszolút megvilágosító erejű ... annyira, hogy azóta elkezdtem megtapasztalni. Három éve tanulom az ITT és MOST-ot, de nem sikerült. Erre, mire elengedem az egész hóbelevancot, éppen a kórházban elkezdem megélni....

Sanyi, lehet, hogy rühellesz a kilóméteres levelem után (sajnos van egy ilyen rossz szokásom, hogy nagyon hosszú tudok lenni - már dolgozom rajta), de te kérdezeted, kinek van tapasztalata... és mit tesz Isten, éppen nekem és éppen most... Hát, ezen most itt vigyorgok egyfolytában... na, mindegy..

Szóval, ahogy Tolle is mondta, amíg keresünk, nem találunk. Amíg gondolkodunk, nem élünk meg. Amíg hárítjuk, akár tudat alatt is a fájdalmat, addig nem fogadjuk el a jelenlévőségét, és nem tud feloldódni, annál az egyszerű törvényszerűségnél fogva, hogy csak az elfogadásban tud feloldódni. A szeretetben.
Ugyanígy a pozitív töltések (vágyak), elrántanak a jövőbe, ha nem ismerjük fel és fogadjuk el e jelen-lévőségüket.

A különbség a között, amit te tanítasz és amit ő szerintem csak az, hogy te még sokszor (nem mindig) elemzéssel, felismeréssel viszonyulsz a dologhoz, így vagy képes továbblépni. Ez is egy út. Megtapasztaltam. De vannak olyan félelemek és vágyak, olyan mélyen a tudatalattiban, hogy nincs elég élete az embernek, hogy így feldolgozza. Talán ezért hoztam ezt a született betegséget. Amit a méhben raktál össze, ember legyen a talpán, meg jó fizetése, mire kielemezteti magából. Azon kívül nem is kaptam több időt. Nagyon nehéz szinten tartanom magam a meglévő tudatosságommal, pedig nem kispálya volt a tanulásom, meg amit eddig haladtam vele. Nemsokára itt a máj-átültetés, és nekem kész kell lennem rá.

Úgyhogy imádkozni kezdtem, egy másik lehetőségért, amiben oldani lehet MINDENT és tovább lehet lépni. Erre jött ez.

Egy nagy trauma után ráböbbentem: hát itt az életem! Mit kapálózok? Fáj? Meg kellemetlen? Hát Jézusnak nem volt az? Teréz anyának nem volt az? Mózesnek a Tibetieknek...a sivatagban ..És sok embernek, akiről nem is tudok nem volt az? Hát hol tisztelem én az életem, ha úgy gondolom, nem ez jár nekem? Ha másban keresem a megoldást, az élni tudás lehetőségét? Ha egyszer az életem a tudatom tükre, nézzek már bele... de ez nem elég. ÁT IS KELL ÉLNI. MINDENESTÜL ÉS TUDATOSAN.

És ez az itt és most. Élni az életünket, ami megadatott. Abbahagyni az elemzést, a tanítást. Az akarást. Mosolyogni. Elfogadni mindent, minden szinten. Bízni az életünk, a magasabb tudatosságunk (amit nem ural az elménk) irányításában. Bárhová is vezérel, bármilyen szenvedéseken keresztül.. A felettes énünk jobban tudja mi kell nekünk és a környezetünknek a megtapasztalásaink által.

Észrevettem, hogy amikor elfogadom a dolgokat (mint pl. most a kórházat), nagyon sokat adok a környezetemnek... a szavaim semmi ahhoz képest, amit az életeink egységének elfogadásában meg lehet élni... és az ajándékok ilyenkor jönnek... soha nem voltam még ennyire jó helyen, ha a kórházak viszonylatában, vagy az emberek kedvességének viszonylatában nézzük... egy csomó kis és nagyobb csoda történik...

Itt és Most: teszem a dolgomat, de közben figyelek és kapcsolódom a környezetemhez. És akkor megmutatják, mi a következő dolgom. Elfogadom a feladatokat és az ajándékokat és közben belül dolgozom a megélésen... és ez a lényeg, amiről kérdeztél:
Éppen az élmények az emberek, a teremtett dolgaid megélése, átélése, elfogadása által tisztíthatod meg magad. De nem úgy, hogy változtatsz, befolyásolsz. Csak úgy, hogy a belső megélésen változtatsz.

A belső eltávolodást (félelem) átváltoztatod elfogadássá, az által, hogy átöleled az érzést, anélkül, hogy elemeznéd. Szereted. Elfogadod, hogy megjelent, jelen van veled együtt. Csak vagy. és minden érzésed is van veled együtt. Így a félelem átváltozik szeretetté, egységgé, a ragaszkodás elengedéssé, szeretetté. Fokozatosan, egyre több megélésben...

Az átváltozás végén azt tapasztalod, hogy csak a jó marad meg. Az öröm. és összekapcsolódik a másik dologban jelenlévő szép a tebenned jelenlévő széppel. Nagyon nehéz erről írni, mint ahogy Tolle is mondja ezt. Ő nagyon sok szép energiával adja át ezt a videókon.

Ezért lehetséges, hogy semmit sem kell tenni. Főleg nem gondolkodni. Amit gondolni kell, vagy megfogalmazni, azt úgyis felajánlja az élet, mert dolgod. (Mint ahogy mots nekem a "véletlen", az inspiráció. :) Persze én is szakaszosan élem. Egyszer meg van és fenn tudom tartani, aztán jön egy félelem és kiránt. De már felismerem és Tolle módszerével dolgozom rajta. Nem akarom tudni, miért félek, mi az oka. Csak átölelem a fájdalmam, és elfogadom, és a jóra figyelek. Mert az élet azonnal felkínálja a lehetőséget, hogy ne kelljen tipródni...

Azt hiszem ez a fényes úton való járás. Ha engedsz annak a vágyadnak, ami a hiányaid miatt merül fel benned, hogy pótold az örömeidet, ha magad akarod íly módon megszerezni az örömeid, azok valóban csak időlegesek lesznek, utána üresnek érzed magad. Ez a karma útja. csak arra tanít: a vágyadat összetévesztetted a jeleneddel. A vágy a jövőre irányul. A jelen elfogadja a jót és a rosszat is. És az örömöket, a örömök forrásait tálcán kínálja. Adják. Ingyen. Én így tanulok három éve. Mert ha a jelenben vagy, és elfogadod minden külső és belső dolgával együtt, oda teszik a rosszat, hogy kitisztítsd, és a jót, hogy tudj élni. de azt átélheted! Sőt az a dolgod, hogy örülj neki! Így lesz az öröm egy a boldogsággal!!!

Nem falból írok. Azelőtt mindenem megvolt. Családom, életem. Munkám, hivatásom. Fiatalabb koromban még egészségem is. Aztán hirtelen az egész fenekestül kifordult. Szinte mindnent elveszítettem, pedig mindig jószívű, engedelmes, tehetséges, és okos is voltam (nem azért hogy fényezzem maga, de még szép is). Három diplomám van, és sok barátom, kapcsolatom volt. Igaziak, mélyek. Akkor miért történt mindez? A betegség elvette a testem szépségét, az életerőmet, és fokozatosan elkezdte felmarni az egész életem. Hihetetlen erővel küzdöttem. Így utólag. Az utolsó csepp véremig. Tizrnnégy évig. Akartam. Akartam élni. Szörnyű volt.

Eddig kerestem az okokat. Rájöttem: fölösleges vádolni magam, és mehetek vissza az idők végezetéig az ok-okozat szövevényes világában, és sohasem találom meg a választ, miért történt. Mert nem is kell tudni, mi miért történik, legfeljebb csak átmenetileg. A magyarázat egyszerű: mire tanított? Hát arra, hogy a jelenben legyek. ott nincsenek kérdések. csak válaszok vannak. Igenek. És öröm. És életerő.

Miért? Mert valószínűleg csak így tudom elfogadni azt a töméntelen mennyiségű és minőségű változást, amin át kell mennem. Miért kell átmennem? Nem lehet pontosan tudni. de az életnek célja van minden változással. Csak az elme nehezen viseli el. Főleg, ha mondjuk baleset ér, és elveszíted minden végtagod, meg mondjuk nem tudsz többet beszélni.Akkor ki vagy ahhoz képest, aki voltál? És hogy "elemzed" ki magadból?

Az Itt és Most bekapcsol az Univerzális tudatba. Abba, hogy minden egy. A te életed az én életem. A szeretet köti össze az életeket. Abból való minden. A bennünk élő szeretet tudatos megélése az Itt és Most. Az életünk elfogadása, a bennünk élő magasabb intelligencia vezetésére való hagyatkozás. Más szóval az életünkbe, a sorsunkba vetett bizalom tudatos megélése. Ami azt jelenti, elfogadjuk. Ezáltal megéljük a szeretetet, és kitisztulnak a töltések. Ez egyben a kiút a Szamszarából is...

Aki tudatlanul éli meg a sorsát, újabb karmákat gyárt, mert menekül és ragaszkodik a saját teremtései tárgyihoz. A tanulásunk csak annyi, hogy ezeket a félelmeket és ragaszkodásokat el tudjuk engedni, és a harmóniát, az egységet éljük meg a megtapasztalásainkban. Ennek a tudatos módszere az Itt és Most, amikor belül tisztítjuk a megéléseinkben felmerülő töltéseket, az által, hogy elfogadjuk és elengedjük őket. Megjelenik a szeretet.

Ezért írtam az előző párbeszédben, hogy minden boldogság, csak a megélésen múlik. És hogy aki alázatos, a kis dolgoknak is belülről örül, és a rosszat is elfogadja elemzés nélkül. Szívvel. Ez a Jézusi út. Ő is ezt tanította. Mivel a külső és a belső világunk egy, ha megtisztítjuk a belső megéléseinket, és megtapasztaljuk hogy minden szent, nincs jó és rossz, az csak a megélés illúziója, választhatunk. Választhatjuk a jót, a szentet. Az örömet. Ez az ember ajándéka Istentől. Hogy ily módon megélhetjük egységünket a külső világgal, vagyis MINDENNEL. ÉS MEGLÁTJUK A VALÓSÁGOT.

This is the ultimate teaching...

Megint hosszú voltam. Bocs. Az elragadtatást még tanulnom kell mederbe terelni. Ki is fáradtam, pedig ügyelnem kéne az egyensúlyra!

Mindenkinek kívánom az Itt és Most boldogságának megtapasztalását, a szeretet varázslatát erre a szép napra, és az összesre!

Namaszte

Aditi

Sziasztok!

Van a kórházban internet!! :)

Szóval: nem hiszitek el, de éppen e témákban vannak nagyon durva megtapasztalásaim. A teremtés valami hihetetlenül jól működik most nálam... beturbózódott... ez az egész hely, ahova kerültem, minden elképzelésem felülmúlja. És csak annyit tettem, h elképzeltem, mire van szükségem, és kértem. Megbeszéltem a pécsi orvosommal. na, mindegy.

A megtapasztalásról. Mielőtt jöttem, iszonyúan paráztam. Tudatalatti. (Engem már csecsemőkoromban is megműtöttek, meg megmentették az életem, úgyhogy akad egysmás e témában odalenn). Bármit csináltam, az össze technika csődöt mondott. Pedig nem kicsi az arzenálom. nem tudtam első éjjel semmit aludni, pedig csodaszép a szobám és egyedül vagyok benne. Féléber állapotomban meglátogatott egy tanító, aki nem a mesterem, csak hallomásból tudok róla.

Aztán ma délelőtt döntöttem. Lesz, ami lesz, elindulok, összeszedem magam. Kinyitottam magam, és bár még kicsit bizonytalanul, de elkezdtem árasztani a bizalmat, a reményt. Mosolyogtam, és kértem.

És csak a szeretettel találkoztam. Mindent megkaptam, amire szükségem volt. Kiderült, olyan helyre kerültem, ami a sok viszonylatban a legjobb. Olyanok az orvosok. A nővérek. Kinyíltam és lett társaságom. Van társalgó, szabad kijárás, főzés, mosás-lehetőség. Minden megoldódott. Az összes problémám, pedig igazán speciális az esetem. Pihenhetek és gyógyulhatok. Pont, amire vágytam.

Aztán jöttek hozzám a beteg gyerekek. És én játszottam velük. Mosolyogtak, és elfogadtak. Az egyik autista kisgyerek odaült az ölembe. Hihetetlen jó érzés volt. Aztán már tudatosan használtam az energiát erre. A beszélgetésben, a játékban.

Azt mondom, a boldogság az egység megélése. Akkor vagyunk a helyünkön, amikor elfogadjuk a helyzetet (ahogy megtettem a para után), és megéljük a szeretetet (egységet) benne. Kinyílunk, ás kiárasztjuk a figyelmet, a pozitív kapcsolódást a világra. Merünk kérni, és elfogadunk.

Kívűlről jön a boldogság? Igen, mert, minden, amivel összekapcsolódunk a boldogságunk forrása. A teremtésünk gyümölcse. Belülről jön a boldogság? Igen, mert ki kell nyílnunk és kiárasztanunk a szeretet önmagunkból, hogy összekapcsolódhasson a külső világgal, a külső világ formái által képviselt szeretettel.

A kettő egy. Az egység az önvaló. Úgy is lehet mondani, hogy az Önvaló, az Egy, a mindenütt jelenlévő szeretet. A mindent átható szeretet. Ami minden által, a mindenség által jelenvaló.

Akkor mitől vagyunk boldogtalanok és boldogok? Hát, a megélésen múlik az egész.
Ha habzsolod az ételt, a férfiakat, az életet, és közben észre sem veszed, mennyi ajándékot kapsz, mennyi örömet ezek által, ha nem tiszteled, amit ad neked az Univerzum, a Föld, az emberek, akkor boldogtalan vagy. És csak múló az élvezet.

Ha tudod értékelni mindazt, amit kapsz, és örömmel adod, amit adhatsz, akkor ugyanezek az élmények a boldogság forrásává válnak az életedben. Ezért tud egy fogyatékos, tudatos ember is boldog lenni, éppúgy, mint egy tudós, egy híres, gazdag ember, vagy egy szegény. Mindegy, milyenek vagyunk, és mit ad az életünk, a sorsunk. A sorsot éppúgy lehet megváltani, ha szeretettel éljük meg. És igenis, élvezzük az életet, de örömmel, és tiszteletadással, figyelemmel tesszük.

Ennek az örömnek valóban nincs különösebb oka. Mégis, egyik dologból a másikba árad, és vissza. Hogyan élnénk, ha nem lennének a dolgok, az illúzió-világ megtapasztalásai, amit ti "felületes" és "múlandó" örömöknek neveztek? Ezeken keresztül árad a teremtő szeretet, amit pedig öröknek neveztek!! Hiszen ezek is a teremtőerőből álltak elő! Tehát egyek vele!

Semmi mást nem várnak az égiek, tőlünk, földi halandóktól, csak, hogy ezt az egységet megéljük végre!! Ezért az egész spirituális tanítás!! Akkor meg minek kategorizálni, lenézni a "múlandót"? Abban van benne az örök!!!! Az által létezik, és az által megtapasztalható!!! Az emberek, a virágok, az állatok, az étel, az ital, a tudás, a tárgyak, a szerelem, és minden "rossz", egy pofon, egy műtét, ami megmenti az életed, egy rossz apa, aki miatt keresni kezded Istent, egy rossz anya, aki elhagyott és ezért képessé válsz az igaz, mindent átölelő szeretet megtapasztalására....., és a halál is.

Most megéltem, és hálát adok minden szenvedésemért, hogy ezt megélhettem, hogy mire is mondják a bölcsek, hogy MINDEN SZENT. Mert minden, jó és rossz megtapasztalásunk, minden egyes tárgy, ember, létező az életünkben szent. Mert minden a szentség teremtő erejéből való, az Önvalóból, az az eleme, és mint végtelen, örök valóság, összekapcsolódik a dolgokban a megtapasztalásunk, a megélésünk által. AZ ÁLTAL A MEGÉLÉS ÁLTAL, AMELY ILYENNEK TEKINTI ŐKET, VAGYIS SZENTNEK!!!!

Aki elválasztja a jót a rossztól, aki bármit kategorizál, alsóbb, vagy felsőbbrendűnek tekint, MÉG MINDIG AZ EGÓT ÉLI!!!

Ez az ego nagy csapdája a spirituális gondolkodók számára: a gondolkodás....

Itt és Most. Itt és most éld meg az életed ítélet, kategorizálás, felesleges gondolkodás nélkül. És élni fogod az egységet. Mi is vesz körül? Hát emberek. Tárgyak. Városok. Fák. Bűz. Kosz. Fiatalok. Öregek. Bolygók. Csillagok. MINDEN. A karmáid, jók és rosszak, az egész teremtett életed!!!

És a szeretet megéléseknek lehetősége mindezekben. A boldogságé. Vagy a boldogtalanságé.

CSAK a megélésen múlik az egész. Ha tiszteled az életed, a szépet és csúnyát, és elfogadod az örökkévaló törvényeket az irányítónak, hogy a változók közt ő vezessen, mert a láthatatlan, a szeretet az, amely irányítja a világot bennünk és általunk, és alázattal átéled az életed, ha nem ítélsz, nem választasz el sem önmagadban, sem a világban dolgokat, megtisztulsz a karmáktól, a boldogsággal, az egység megélésével tisztítod meg magad és az egész világod. És boldog vagy. És a helyeden vagy. Bármilyen is az életed kívülről...

Mindenkinek kívánom ezt a megtapasztalást!! És köszönöm a szavaitokat és ezt az oldalt!! Nagyon sokat segítenek a tudatosodásban!!

Namaszte

Aditi