Ha nem foglalkoznánk spiritualitással, akkor is érdekelne minket megvilágosodás? Ha tényleg olyan egyetemes dolog, akkor mindenkinek kéne érezni a szükségességét, mégse tűnik így.
Mi az ami minket a megvilágosodásra motivál? Miért fontos ez?
Milyen alapon ítélhetjük meg valakiről, hogy megvilágosodott-e, ha mi magunk nem vagyunk azok? Vagy azok vagyunk csak nem tudjuk?

Engem ezek a kérdések foglalkoztatnak jelenleg.

Nekem volt már olyan állapotom, többször is, amiben magam a megvilágosodást/megvilágosultságot véltem felismerni, de a spirituális tanokban megfogalmazott megvilágosodásnak csak nyomokban volt köze hozzá. Azokat jellemzéseket melyeket a tanokban olvastam, kevesebbnek éreztem ahhoz az állapothoz képest amit én megéltem. Úgy érzem, hogy a mai spiritualitás nem tölti ki a megvilágosodás tényleges valóságát, még elméletben sem. Inkább erkölcsi útmutatást látok a legtöbb tanítás mögött mint a megvilágosodást. Szóval ha egy megvilágosodottat akarunk megítélni, akkor ne a mai spiritualitásból induljunk ki, még ha ez ellentmondásosnak is tűnik.

Egyébként szerintem a teljesség vagy tökéletesség kifejezések jobban illenek ide. A megvilágosodás nehezen megfogható fogalom.

Na szerintem ez nem ilyen egyszerű, mert a tett oka pusztán a szabad akarata, akkor igenis haragosak lehetünk. Rengeteg dolog válthat ki haragot és nem mindnek az értetlenség a háttere. Addig mosolygunk míg okot nem ad az élet a haragra :) A miért magyarázata nem váltja ki a haragot, csak könnyíti a tudomásulvételt. Ezen kívül azzal, hogy megértem miért mit tesz még önmagában helyteleníthetem, de talán ebben már nem a harag lenne a motiváló erő.

Számomra a karma nem elég kézzelfogható, hogy elégtételt adjon. Lehetnék akár én is a karmája valakinek, a haragom is a karma része.

"a rovarok,pl hangyák azonnal megölik,kilökik az idegen boly tagjait,nem beszélve arról,ha egy nem-hangya rovarral találkoznak."

Ez pont nem igaz, mert pl. a hangyák nem minden idegent ölnek meg. Az esetek nagy részében csak elüldözik. Csak az ellenségeiket ölik meg.

"...bármilyen hasonlóság mindig szimpátiát szül ,a különbözőség meg nemtetszést."

Ebben a formában ez megint nem igaz, mert a különbözőség nem feltétlen vált ki nem tetszést. A hasonló emberekkel könnyebben azonosulunk, de a különbözőség belőlem pl. sokszor kíváncsiságot vált ki, rosszabb esetben bizonytalanságot, de nem mindig nem tetszést. Ha ragaszkodunk a világunkhoz akkor válthat ki nem tetszést a különbözőség.

"És a közösségen belül vonzalom van,a másfajta közösséggel szemben pedig ellenérzés"

Ez ugyanaz, lásd fenn.

Én úgy érzem rossz helyen próbálod a problémát keresni. A különbözőség nem vált ki ellenszenvet csak akkor, ha ha ez félelemet indukál az egyénből. Ha valaki nagyon hozzászokott az élet körülményeihez és az ellentét feszülté teszi, akkor lehet ő ellenséges. Önmagában a különbözőség alapesetben a kíváncsiságot is a tudásvágyat ébreszti fel, kivéve ha dogmatikusan ragaszkodik valaki a "dolgaihoz".