Meg kell, hogy mondjam számomra az, hogy a gondolkodást egyre inkább félre kell tolni, az én esetemben elégé ellentmondásos.
Én is átéltem a megvilágosodást, de nem pusztán spontán módon, hanem tudtam hogy lesz (mint ahogy írni is szokták). Mikor aztán bekövetkezett teljesen nyilvánvaló volt, hogy miről van szó. Az egészben két dolog az érdekes:

Az egyik az, hogy tudatlanul de mégis tudatosan jártam végig az utat efelé. Magyarul kitűztem magam elé egy célt a belső fejlődésemnek, úgy, hogy közben nem olvastam semmiféle spirituális könyvet, a megvilágosodás sem foglalkoztatott. Egyszerűen tettem ezekre a dolgokra, mert nem érdekeltek. Ha mégis kezembe akadt egy ilyen könyv vagy írás, akkor is csak érdekességből olvasgattam bele, de akkor sem sokáig. Aztán amikor bekövetkezett (éreztem már előtte belül, hogy a folyamatos önfejlesztés növeli bennem azt a hatalmas valamit ami én voltam, éppen csak egy fal elválasztotta a külvilágtól, de teljesen természetes volt nekem), kiderült, hogy az egész "utam" valami olyan felé vezetett, ami sokszorta durvább volt mit gondoltam. Nem részletezem a hatásokat, elég annyi, hogy azóta a világ számomra szó szerint kifordult önmagából. Lényegében egészen "véletlenül" pont afelé mentem, amerre a megvilágosodás van, mester és közvetlen külső segítség nélkül. Az biztos, hogy Isten keze benne volt, ez teljesen nyilvánvaló.
Az érdekessége az, hogy mindig mindenre magam jöttem rá, csak ritkán kellett bármihez is fordulni, az esetek többségében még inkább összezavart (már utána mikor az élmény hatására belemélyedtem a spirituális írásokba), ha valamelyik spirituális mestert "követtem", vagy épp próbáltam magam belehelyezni ezekbe az utakba.

A másik az, hogy ezt a gondolkodás útján értem el. Teljesen belemélyedve, olykor erősen elmélkedve, nap mint napi gondolkodás útján, a racionalitást és a fantáziát ötvözve. Gyakorlatilag pont az ellentétes úton. És előfordul, hogy néhány dolog pont ellentétesen jön is le. A tudás ugyanaz, ugyanazokra a dolgokra jöttem rá én is, de olykor a következtetésem ezekben pont az ellentettje. Most ott vagyok, hogy törekszem arra, a spirituális mesterek felfogásában is objektív lenni, mert észrevettem, hogy megvilágosodás ide vagy oda, még az ő világnézeteikben és felfogásukban is vannak különbségek.

Egyszerűen arról van szó, hogy Isten nem azért teremtette a gondolkodás képességét, hogy megszüntessük vagy korlátozzuk. Akkor már inkább az, hogy igába fogjuk. Ha engem kérdeztek, akkor én azt mondom, hogy eredendően úgy vagyunk teremtve, hogy már alapból meg kell lennie bennünk a spontán, mondhatni "ösztönös" technikáknak a megvilágosodás felé. És ezek már kezdettől fogva működnek bennünk és visznek előre minket. Sőt, alapvetően mi magunk vagyunk belül a technika! Eleve így lettünk teremtve. Nem kell feltétlen hozzá megtanulni új meditációs, elmélyedős technikákat vagy mestereket fogadni, mert alapból bennünk vannak. Persze azt is elhiszem, hogy olykor mégis szükség van erre, pláne a manapság. Szóval nem ellenzem ezeket, csak épp nem szabad leragadni sehol sem. A gondolkodás legalább annyira fontos, mint a nem gondolkodás, egyiket sem szabad a másik főlébe helyezni!

Ilyen nekem is volt, és van is.
Nem is kevés.
Érdekes, hogy bennem is van ilyen jelenlét érzés ezalatt: valaki akkor a közelemben van. Egyszer már a vállamat, is meg ütögette, hogy ébredjek fel (mintha tényleg lett volna ott valaki) :)
A félelem érzet megvan, mert úgy érzem, hogy egy nagy sötét verembe zuhanok ha nem ébredek fel.

Viszont egyszer engedtem belezuhanni magam. Csak egy rövid időre, mert aztán "kiugrottam" belőle.
És hogy mi volt ott lenn?
Ez volt a legérdekesebb, mert mindenütt a nagy végtelen feketeség volt. De egy érezhető határvonalat átlépve magát Istent láttam/éreztem a végtelenségben. Semmi álom, semmi kép, csak maga Isten tudatosítása, aki ennek a nagy sötét térnek közepén ül.
Hogy honnan tudtam? Egyszerűen tudtam.
Az ember megérinti Istent egy pillanatra abban a mélységben. Aztán felébredtem. De tudom, hogy nem álom volt mert... tudom és kész :) Ez egy mély belső igazságérzet, amikor az ember egyszerűen tudja.