Kavics22

Köszönöm a kedvességed, még "emésztem" Osho könyveit. Igaz, összesen kettőt olvastam végig, de jó párba beleolvasgattam. A Mindennapra jött be a legjobban.

Úgy gondolom, hogy itt az oldalon szinte mindenkinek megvan a saját "favoritja", aki szerinte eddigi útján a legtöbbet nyújtotta számára. Neked Osho, másnak más. Ez egyáltalán nem baj, sőt, ettől fejlődünk, tanulunk, színesedünk és adjuk át egymásnak gondolatainkat. De azt is érzem, hogy idővel el kell tudni engedni ezeket az írásokat és belefeledkezni másokba. Az elengedésen azt értem, hogy aminek kell, beépül a tudatodba, onnan bármikor előszedheted, de erre a tudásra építeni kell mások írásaiból, gondolataiból is, mert különben egy helyben toporgunk, vagy inkább visszafelé lépkedünk. :) Ezt nem rád értettem, ezek csak a saját gondolataim és egyáltalán nem biztos, hogy így működik a dolog. Egyenlőre csak intuíció a részemről, semmi más.

Jó az idézeted. A szerelemnek akkor van vége, amikor ezek az illúziók összeomlanak. Márpedig törvényszerűen összeomlanak, a kérdés csak az, van-e ekkor már elég tudatosság, önismeret és szándék arra, hogy átmenjen egy sokkal tisztább érzésbe, a szeretetbe.

Nem értem, számodra mit jelent a "tiszta szerelem".

Kavics22

Osho nálam többnyire "kétesélyes", vagy teljesen befogadhatatlan, amit ír, vagy telibe talál. Most ez az idézet tőle "talált és süllyedt". :)

Kavics22

A mazochizmus szerintem lehet lelki és fizikai, de valamiféle függőségi viszony, úgy gondolom. Kívülálló számára érthetetlen, miért szeret valaki benne ragadni, főleg tartósan. Gyanítom, hogy afféle szeretet-pótlék lehet, inkább tartósan a rossz, mint a semmi.
Nem is biztos, hogy a mazochizmust az azt "elszenvedő" valóban szenvedésként éli meg a lelkében. Minél jobban fáj, annál inkább meg lehet mártózni benne. Ha erőszakosan és idő előtt megvonják valakitől ezt a pótlékot, vagy úgy veszíti el, hogy az űrt nem tudja pótolni semmilyen más hasonló "ütős" érzés, akkor komoly és maradandó károkat tud okozni lelkileg.

Most itt eszembe jutott Natascha Kampusch a Stockholm szindrómájával. Vajon van összefüggés a mazochizmus és a benne - mármint Natascha és a fogvatartója tekintetében - kialakult függőségi viszony között ?

Kavics22

Bár nem tőlem várod a választ Kedves Hermess, de az egyik gondolatod nagyon is megmozgatott. Sokszor éreztem úgy, nem bírom a terheket, nem ezt akarom, elég volt....., stb. Annyira nem "elég", ha az egom fel is adja, viszont ilyenkor szinte mindig megjelent egy apró jel, egy apró vigasz, egy kicsi lökés, hogy érdemes, hogy jó az irány, ne térjek le róla. Vajon ez akkor mi, ha nem a Kegyelem legyintése ?