A nevet már kínomban találtam ki,mert szinte minden olyan név,amit akartam,már foglalt volt.

Valahol ezért nem szeretem a fórumokat,mert ott mindig csak egy része van leírva a történetnek.
Olvasd el kérlek a Meddig kell még elviselni című fórum témám,ott a jelenlegi páromról írok,mindjárt nem fogod annyira sajnálni.Azt kaptam tőle 3 hónapon át,miközben mindent megtettem érte.Ezek után elhagytam,mire észbe kapott és most 2 hónapja ő a legszerelmesebb ember,aki mindent meg tesz értem.És persze,amikor feleségül kért igent mondtam.Hogy miért? Mert a "én, a szívtelen" nem akartam megbántani,bár TUDTA az elejétől fogva,h nem akarok hozzá menni.Úgy voltam vele,h jegyességben lehet lenni évekig is,akkor meg minek bántsam meg?

Lélekpárunk lehet akár a föld legvégén is. Meg akár a sorsfeladatunk is lehet külföldön.Egyszer pont erről kérdeztem egy hozzáértőt,hogy hogy lehet az,h emberek,akik két külön országban élnek-egymásra találnak?Amikor anno nagyanyáink korában még nem volt internet,meg mobil,akkor hogy tudtak így ismerkedni az emberek,akik nem egy országban élnek?Erre akkor azt a választ kaptam,h odafent úgy csinálták,h a két ember,akinek találkoznia kellet,az egy azon országban,városban éljen.Manapság viszont erre nincs szükség és a "kibocsátott" rezgések által lehet egymásra találni,még akkor is,ha a másik ember külföldön él.

Látod,emiatt vagyunk mind különbözőek.Nekem rengeteg segít a felejtésben,ha mással vagyok.Legalább nem sírom vizesre minden éjjel a párnám a volt barátom miatt.

A kislányommal meg úgy terveztük,h kimegyek a páromhoz,megnézzük,h működik-e kettőnk között (amire adtam max 1 hónap együttélést)és utána ki akartam hozni.Nem akartam a lányomat kivinni idegenbe,egy idegen ffihoz,akivel még én sem éltem együtt.Ez felelőtlenség lett volna.De sajnos a papírok intézése 1 év,szóval már itt kezdődött nálam a probléma,mert nem akartam 1 évet a lányom nélkül lenni.És sajnos anyuék nem voltak partnerek abban,h kihozzák pár hónapra,majd vissza.

Anyagiak: én sem tudom,h ez volt-e az igazi ok,azt tudom,h nem az egyetlen ok. És leginkább én problémáztam mindenen,meg túl erőszakos is voltam-ez lecke volt mindenképpen,mert ezen már változtattam.A mostani kapcsolatomban sokkal-sokkal engedékenyebb vagyok és könnyebben kötök kompromisszumot.

Hát apámmal nem tudom,meg nem is akarom rendezni a viszonyom,soha nem volt ott,amikor kellett volna,de nem is hiányzik.Sőt,amikor elváltak,akkor én annak inkább örültem.Nem viselt meg egyáltalán,mert nem is volt soha otthon,így nem is hiányzott.És utáltam minden két hétbe hozzá menni,nem éreztem jól magam vele sose.

"(bár hiányzom neki), jönni viszont nem jön."
Ennek a mondatnak a valóságtartalmát vitatnám....
Ezt megmagyaráznád kérlek?

"Az álmok 80%-nak semmi köze sincs a valósághoz, mert az igazi találkozásokra nem emlékszünk sok esetben, és sokszor az elme vetíti ki álomban azt, amit szeretnénk!"

Nekem egyszer ezt mondta vki.

Mi?Akkor ha én sosem akarok gyilkolni,csak azért nem gyilkoltam eddig,mert nem voltam olyan "kényszerítő helyzetben"??
Én eddig úgy tudtam,h minden gyilkosnak és áldozatának karmikus kapcsolata van,így ha nekem előző életemben nem volt gyilkosság,akkor ebben az életemben sem lesz.

Hát most megfogtál..Ezen el is gondolkodtam.Valószínűleg akkor meg tudtam/tudtuk volna oldani,ha nagyon akartuk volna,vagy ha ez lett volna a sorsunk.Mondjuk nem ő küldött el.És emiatt vagyok jobban magam alatt,h ezt én rontottam el,mert inkább feladtam,inkább a könnyebb utat választottam.