Nekem is sok pluszt adott a könyvhöz képest, hogy láthattam őt és még hitelesebbé vált minden, amit leírt azáltal, hogy láthattam, milyen végtelenül "szerény"(ez az első szó, ami a hétköznapokból beugrik) ember, a belőle áradó nyugalomról nem is beszélve.
És a viccei is pluszt adtak bele ;)

A csend a világ közepén előadás 2.részében egy hallgatói kérdésre kifejti, hogy milyen fontos a humor, és az is egy eszköz lehet a jelen átélésére. És óva int az olyan tanítóktól, akik folyton mogorvák és képtelenek a humorra...;)

Olvastam a Most hatalmát, de valószínűleg ez is egy olyan könyv, amit rendszeresen újra kézbe kell venni.
A fentiek újabb löketet adtak, hogy megpróbáljam a fájdalmat elfogadni, másképp szemlélni. Remélem az elhatározás ugyanilyen erős lesz az adott pillanatban is.

Eddig csak arra jutottam, hogy a szorongásokat már nem próbálom "figyelem eltereléssel" szüntetni meg, hanem inkább figyelem, mi zajlik bennem. Azt vettem észre, hogy mintha kicserélnék a tudatomat, teljesen másképp állok a félelem megítéléshez harmóniában és félelmek között. Ez talán evidensnek hangzik, de ott akkor, mégis egyfajta felismerésnek tűnt...

Megpróbálok majd rákeresni neten, bár nem tudom, hogy egyszerre orvosi és spirituális szemszögnek mennyire van esélye, de végülis előbbi nem is lenne fontos. Még egyszer vissza kell mennem kontrollra, gondoltam rákérdezek a dokinál, hogy tök simán ment-e minden az altatással, stb.. Bár nem hiszem, hogy nagyon bevallaná, ha nem így lett volna, ha meg komolyabb dolog történt volna, az csak benne lenne a zárójelentésben... (Mondjuk vicces, hogy ébredésnél, az első "értelmes" gondolatom az volt, hogy mi lehetett a gond, hiszen kb. 2 órásra saccolták a műtétet, én meg megláttam pont a szemben lévő falon egy órát, amin kb. 5 óra telt el...)

Az első pánikrohamnál egyedül voltam és ez eléggé fel is erősödött. Fizikai szinten elég jól magyarázható lenne azzal, hogy nem szoktam kávét inni, de aznap ittam kettőt is délután, mondván fáj a fejem, biztos megint alacsony a vérnyomásom, stb... de ez egyértelműen csak a felszín

Lehet, hogy ez a lefekvés dolog is belejátszhat, már az altatás tényező oldaláról, de emellett biztos, hogy van több hozzátevője ennek az egésznek.
Azt hiszem igazad van, hogy egyelőre nem, de később biztos szeretném újra átélni, mi is történt ott...
(Itt úgysincs rá lehetőség, majd ha hazamentünk.)

Hát az egybeesések... elképesztő, múltkor Ildikó az ikertörténettel, most meg ez a gyógynövény..
Néhány hónapja megkértem indiai barátainkat, hogy mikor mennek haza hozzanak a férjemnek stresszcsökkentő Himalaya kapszulákat, mert a munkája valami embertelenül stresszes mostanában... (is) (egyébként lehet, hogy ebből is átveszek dolgokat, meg nem egyszer fordul meg a fejemben, hogy sokkal korábban fogom őt elveszteni a stressz okozta károk miatt, mint az átlag életkor...)
Na és visszatérve, pont Ashwaganandhat is hozattam velük.:))
Bár csak a honlapról néztem ki.;) Mivel a férjem néha, máskor nem hajlandó beszedni ezeket, ez pont megmaradt... ezek szerint "rám várt"..;)

Nme gondoltam rá, hogy akár gyógynövényt is szedjek rendszeresen, mert azért ezek a szorongások nem napi szinten jelentkeznek mostanában. Amikor jön, tényleg nagyon nehéz, de nem sűrűn. De ha már említetted ezt most szedni fogom.:)

Nem tudom olvastad-e a másik blogon az Istenre vonatkozó megjegyzésre adott válaszom. Adtam választ neked a kérdésre?
Visszakerestem a mondatot, amit tőled idéztem, szerintem nekem igazából ott a megfogalmazással volt gondom, úgy éreztem, mintha le lennék cseszve, hogy illúzióként érzékeltem a világot.;) De azt majd ott, ha akarjuk folytatni.

Nagyon köszönöm a segítséget.:)

Ildikó, ez valami hihetetlen... Pont azon gondolkoztam, hogy írjak-e ikertestvéres bejegyzést, de aztán letettem róla és most olvasom, amit írtál...

Soha nem sejtettem, hogy lett volna ikertestvérem, aztán más miatt elmentem szimbólum terápiára, ahol végül úgy "kanyarodtak" az általam megélt képek, és történetek, hogy az ikertestvéremhez lyukadtunk ki... Én nem olvastam a Dráma az anyaméhben című könyvet, de a terapeuta szerint gyakorlatilag ugyanazt a folyamatot, képvilágot írtam le a terápia közben, ami abban szerepel...

Nekem ez egy 10 éves kapcsolat elengedésében segített akkor, akitől azért váltam el, mert úgy éreztem inkább testvérek vagyunk már.
És talán a kutyámhoz való túlzott ragaszkodás is emiatt változhatott meg...

A magány érzésével most is küzdök bizonyos szorongások kapcsán (annak ellenére, hogy a házasságomat nagyon boldognak tartom).

Az akkori képekben eleinte visszataszított az ikertestvérem fogyatékossága (mert ilyennek láttam), aztán el tudtam fogadni őt, és megbocsájtani magamnak, hogy így éreztem iránta.
Mostanában pont egy árvaház sérült gyerekeit látogatjuk önkéntesként. Ahogy elemeztem magam eleinte nagyon bűntudatom volt, hogy a számomra merő szenvedést megtestesítő gyerekekhez (akik szellemileg sem fognak fel semmit és mozogni sem tudnak), képtelen vagyok közeledni. Már kevésbé van bűntudatom, kezdem elfogadni ezt a gyengeségem, de továbbra is csak a "kevésbé sérült" gyerekekkel tudok kapcsolatot létesíteni...
És az is elképesztő, hogy erre most rávilágítottál nekem... köszönöm

A terápiában megélt dolgok ellenére még tervezem a családállítást!! (nem tudom mennyire fontos, hogy kinél állítok??)