Valóban néha (vagy gyakran..;) szigorú vagyok magammal. De a másik oldalról, ha valamit felfedezek magamon, azt nem tagadhatom le. Valószínűleg ezt a két dolgot, mint ahogy sokan írták, külön kellene választani. Elismerni, hogy romlik a memóriám (bár ez nem hiszem, hogy kortól van, azért még csak 31 vagyok...;), viszont ezért nem kéne haragudnom magamra. Biztos okkal történik, ezt érzem, mert már olyan sok területre kiterjed, hogy ez nem szimpla dolog.

Sajnos nagy bennem a megfelelési vágy. Már a férjemnek bevallom, ha beszél valakiről, és fogalmam sincs ki az, de pl. apósom, aki kimondottan a műveltségben "éli ki magát", nem merném...
Talán ez a lépés akkor jön, ha már eléggé elfogadtam magam és baromira nem érdekel, hogy mit gondol rólam ezek után.

"több új, a mostani énemnek hasznos infót viszek be és több régi, nem használt infót és tudást engedek el, (sokkal többet, mint mint régen), hogy helyet csinálhassak az újnak."
ez nagyon tetszik, jó ötlet :)

Teljesen jó a következtetésed, de ezzel is kezdtem, hogy az önelfogadás gyakorlatok kapcsán forog bennem a kérdés, hogy mit jelent ez. Vagyis mindig is tudtam, hogy életem egyik legnagyobb feladata, hogy elfogadjam magam.

A korom? Érdekes felvetés. Nem rossz érzés kimondani az adott számot, de biztosan van valami a háttérben, mert mostanában fedeztem fel magamon, hogy nem jó helyre "sorolom be magam". Látok huszonéves lányokat és azt gondolom, hogy velem egy idősek, míg az egyidőseket, idősebbnek feltételezem. Belül is 25-nél többnek nem érzem magam.

Azt szintén mostanában vettem észre, hogy a barátnőimet rendszeresen lányként emlegetem olyanoknak, akik nem ismerik őket. Pl. "egy dán lány most a barátnőm"-pedig ő is 30 lesz most. Akkor milyen alapon emlegetem lányként és nem nőként?? Azért, mert magamat is lánynak címkézem belül...
Vagy csak mert ez közvetlenebb, mint azt mondani,hogy nő?? Még mindig nem tudom a választ, de sanszos, hogy mindkettő...

A korral kapcsolatban a gyerekvállalás talán az egyetlen, aminél frusztrál kicsit a korom. A társadalom, meg hogy ne legyek öreg anyuka, stb. Pedig tudom, hogy helyre kell még egy dolognak billenie bennem, ahhoz, hogy teljes értékű anyuka lehessek.

Köszönöm Marcsi!

Igen, könnyen lehet, hogy a fejnehézség távol tart a szívtől, aminek a megnyitása pedig elengedhetetlen a spirituális úton.
Sanyinak is nagyon sok meditációjában hangzik el - illetve Michaelita is ezt írta feljebb-, hogy ki kell dobni dolgokat ahhoz, hogy egy új dolognak legyen helye.
köszi Erika :))

Ez vicces, mert hogy a férjem pont azt szokta mondogatni, hogy tök jó nekem, hiszen a filmeket is újra újként élvezhetem, ha nem emlékszem a sztorira.;)

Gyerekként az is szinte "szabályszerűségnek" tűnt, hogy ami unalmas volt, az lassan telt, ami izgalmas, az gyorsan. Most már ezt sem érzem igaznak. Jelenleg nincs túl sok tennivaló az életemben, mégis egy év úgy lerepül, hogy csak lesek...