De mondjuk többnek éreznéd Magad, ha valaki megtámadna, és Te nem ütnél vissza, hanem csak jámboran hagynád Magad leverni?
Vagy mi most a gond?

Csalsz Darwin :)

Szia

Egyrészt igaz ez a sok inger, de nekem kissé túl materialista ez a megközelítés....

Köszönöm mindenkinek a válaszokat!
Ahogy így olvasgattalak Benneteket, azt hiszem, rá is jöttem a megoldásra.

Nekem a család sokszor mondja, hogy szerintük elvagyok szállva. Én ezt sokszor képmutatásnak érzem, mivel a nővéremnek is vannak jövőbelátó álmai, anyám is lát energiákat, apám meg zen-buddhista... Szóval nem látom az okot, amiért engem piszkálhatnának azért, amit csinálok, RÁADÁSUL az is nagyon bánt, hogy ők csak a felszínt nézik bennem- úgy érzem- és az az ő szemszögükből valóban passzívnak tűnhet. Viszont meg belül teljes gőzerővel dolgozok magamon, járom az utamat, megélek mindent, amit kell, stb.
Aztán egy idő után már úgy voltam vele, hogy ha a felszínt nem fogadják el, akkor a lényeget sem fogadnák el bennem. Néha, amikor olyanfajta jókedvem van, hogy ki is mutatom, megjegyzik, hogy végre mutatok egy kis érzelmet, de ezt úgy mondják, mintha szerintük tök üres lennék...
Na, és azzal, hogy félek, hogy nem fogadnák el azt, ami bennem van, úgy tűnik blokkolom magam, amikor meg szívesen megmutatnám... eléggé ördögi körnek hangzik.

Persze lehet, hogy nem ez a magyarázat, de elég logikusnak tűnik, nem? :)

Ja és hadd tegyem hozzá, hogy ha ,,el is vagyok szállva" én nagyon boldog vagyok így :)