abszolút egyetértek. :)

A szenvedős-mártíros téma legalább annyira a 'szívem csücske', mint a biztosat bizonytalanért fel ne adj-elv. :)

Na de komolyra fordítva én hasonló mintákkal indultam, mint Te, Mackó.
Elég sokáig tartott, míg leesett a tantusz, hogy Anyunak az a "jó", ha szenved Apám mellett, mert mi lesz, ha elválnak?!

Azt nem tudom, hogy az apai nagyszüleim hogy éltek, mert amikor tíz éves volt Apám, a Nagyapám meghalt.
De van egy olyan sejtésem, hogy nem volt jó a házasságuk, amíg tartott.

Az anyai nagyszüleimnél a Nagyanyám teljesen alárendelte Magát a Nagyapámnak, mert Ő azt a mintát hozta otthonról, hogy az asszony dolga, hogy szolgálja az urát, és pont.
Anyu ugye így kapott egy teljesen rossz mintát, amihez azóta is foggal-körömmel ragaszkodik.

Amit aztán én is továbbvittem. Olyan kapcsolatokat vonzottam be, amikben 1 pici pontnak éreztem magam. Amik ugye még jobban aláásták az amúgy is hangyabokányi önbizalmamat.

Aztán jött a csoda. Megtaláltam az utamat, elkezdtem spirituális dolgokkal foglalkozni, és szép lassan átláttam ezt az egész 'rossz' mintákkal teleszőtt játszma-kupacot.
Évekig dolgoztam magamon, tanultam folyamatosan, kineziológushoz jártam, meditáltam.
Rájöttem, hogy a negatív mintát simán átfordíthatom pozitívba, és láss csodát: bevonzottam egy tökéletesen működő kapcsolatot.

Az más kérdés, hogy abból az időszakból, amikor még nem voltam összhangban magammal, egy barátom sem maradt, mert akinek fontos voltam sérült lélekkel, kb ezt gondolta: "Jaj, de jó, végre valaki, akinek nálam is rosszabb".
Amikor elkezdtem 'összerakni' magam, a környezetem először csodálkozott, aztán amikor már sok volt nekik a fejlődésem, szépen eltűntek.
Ezt persze egyáltalán nem bánom, mert azóta vannak új barátaim, akikkel együtt haladok 'felfelé', és ez hatalmas ajándék. :)

Bochecha

Kedves Biba!

Akkor mi is a kérdés?! :)

Azt gondolom, hogy ha valami ennyire nem akar összejönni, akkor talán nem jó felé keresgélsz.

Nekem kb kamaszkorom óta eszembe jutogatott, hogy külföldön fogok élni, aztán ez a téma hol előtérbe került, hol eltűnt egy időre.

Mindig volt valami, ami miatt nem tudtam nekiindulni, először az egyetem, aztán a nagy szerelem. Aminek vége lett.
Már a vége előtt pár hónappal egy utazás kapcsán felmerült, hogy nekem máshol van dolgom, el kell innen mennem. Akkor még nem akartam a kis buta ragaszkodásom miatt nekiindulni, mert hát ugye a kedvesem...
Kértem jelet, hogy akkor most merre tovább?!
Meg is kaptam, vége lett a kapcsolatunknak.
Amikor eltelt a szakítás után pár hónap, és már nem nyalogattam a sebeimet, egyre intenzívebb lett az érzés, hogy menni, menni. :)

Elkezdtem felszámolni az itteni életemet, miközben egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez az én utam.
Másfél hét múlva indulok.

Arra figyelj, hogy menekülsz-e valami elől, vagy pedig tényleg máshol van/lenne dolgod!
Szerintem fontos, hogy ha úgy döntesz, hogy mész, hogy az itteni dolgaidat rakd rendbe, zárd le, amit kell.

A válságról annyit, hogy engem is jó páran vissza akartak húzni, hogy jajj, mi lesz veled, hát válság van stb...
Azt gondolom, hogy ha az emberben van bizalom, akaraterő, és tudatosság, akkor meg fogja valósítani a céljait. :)

És akkor most azt nem fejtegetném, hogy szerintem ez a 'vaskalapos' biztosat a bizonytalanért felfogás pont arra jó, hogy a jó meleg trutyijában tartsa az embert gátat szabva minden új dolog megtapasztalásának...

szeretettel:Bochecha

Mi az, amit nem tudsz megemészteni, elfogadni?!
Volt valami olyan probléma a pároddal, amin nem tudsz túllépni azóta sem?

Azt hiszem, az emésztési probléma volt az első figyelmeztetés, aztán a következő jel már drasztikusabbra sikerült az esés formájában.

Az, hogy a lábad sérült meg, az arra figyelmeztet, hogy nem jó úton haladsz (mondjuk párkapcsolati téren?!)
Rá vagy kényszerítve arra, hogy csücsülj a hátsódon, és végiggondold, hogy mit nem csinálsz jól, min kellene változtatni, miben kellene új utakat keresni.
Plusz a bal láb nőknél a női oldal, női(es)ség megélését szimbolizálja.

szeretettel: Bochecha

először is egy kérdést tennék fel: csak nekem tűnik úgy, hogy nem biztos, hogy az orvostudomány tudja kezelni ezt a dolgot(sem)?

azzal, hogy széttrancsírozzák az embert, nem oldják meg a betegség hátterében lévő lelki okot.

azt javasolnám, hogy mielőtt bevállal egy ilyen műtétet, nézzen utána a Pránanadinak (prananadi.hu)

ha szimpatikus a módszer, akkor írhat nekem a bochecha01kukachotmail.com-ra, és megbeszéljük a továbbiakat.

szeretettel:Bochecha