Bochecha teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

Bochecha teljes hozzászólásai

Hozzászólás	Edit link	Comment Widget
Kedves Fircsi! Azt gondolom, hogy az is egy út, amit Te írtál, é 2009. márc. 12. csütörtök 15:36 /Társas magány/ Kedves Fircsi! Azt gondolom, hogy az is egy út, amit Te írtál, és a leborulás is az. Kinek a pap, kinek a paplan. :) Szerintem ezzel kapcsolatban nem feltétlen jó lustaságot emlegetni, mert ha valaki a leborulásra gondolja, hogy az az Ő útja, ám legyen. Azzal is energiát fektet abba, hogy lebontogassa az egóját. Azzal, hogy leborul, tesz a változásért. szeretettel: Bochecha
szia Almás! :) Igen, látnak. Hogy ez mitől szűnik 2009. márc. 10. kedd 17:10 /Őrangyal/ szia Almás! :) Igen, látnak. Hogy ez mitől szűnik meg?! Nincsenek kiskorodból emlékeid ezzel kapcsolatban? Szerintem ha rámeditálsz, elő fognak jönni. Nekem vannak. Nagyon féltem egyedül a sötétben, mert hiába mondták a szüleim, hogy nincs ott senki/ semmi, én ezt nem így éreztem. Kb 12 éves koromig úgy tudtam csak elaludni, hogy égett a kislámpa a szobámban. A szüleim azt hitték, hogy én beszélek butaságot, én meg azt, hogy Ők. :) Komolyra fordítva gondolj csak bele, hogy ha egy kisgyerek elkezdi mesélni, hogy mit látott, a szülők nagy része erre úgy reagál, hogy elhiteti a gyerekkel, hogy csak képzelődött. Ha sokáig mondogatnak az embernek valamit, elhiszi előbb-utóbb. Azt is, hogy csak képzelődött. És mivel elnyomják a gyerekekben a látás képességét, az szépen visszafejlődik. A kisbabák nem az embert nézik, hanem mellé/fölé néznek. Azért, mert az auráját nézik. Ezt már nagyon sokszor tapasztaltam. Ha figyelsz arra, hogy mit mond egy pár éves gyerek, és megvan Benned a nyitottság, egyszer csak azt veszed észre, hogy akkora bölcsesség van Bennük, hogy hihetetlen. :)
Almás! 2009. márc. 07. szombat 14:18 /Pránanadi, energia az Univerzumból/ Szívemből szóltál! :)
szia! A társas magány topicban találsz egy "beszélgetést" a 2009. márc. 06. péntek 20:55 /Mit kell tennem, hogy valódi alázatot érezzek?/ szia! A társas magány topicban találsz egy "beszélgetést" a leborulásról. Nekem ez a módszer vált be az alázat- témában, nekem is feladat volt ezt megtanulni. :)
Kedves Sanyi! Ezeknek a filmeknek a nagy része az én listámon is 2009. márc. 04. szerda 19:38 /Spirituális Film-Ajánló/ Kedves Sanyi! Ezeknek a filmeknek a nagy része az én listámon is rajta van, de kiegészíteném. :) A Kim Ki Duk-filmek közül a Tavasz, nyár, ősz, tél és újra tavasz volt az első, amit láttam, és mivel nagyon megfogott, hogy "annyira ázsiai", annyira "csendes" a film (és hogy a komoly mondanivaló mellett nincs felesleges szócséplés), hogy elkezdtem gyűjtögetni a filmjeit. Nekem az Íj is nagyon tetszett, egy igazi gyöngyszem- a Bin Jip-pel együtt. :) Aztán ott van a Kündün. Nem vagyok egy Scorsese-rajongó, de ezért a filmért kapott tőlem egy jó nagy piros pontot. :) És a legutóbbi film, amitől szó szerint sokkot kaptam, az idei Oscar-díjas Gettó milliomos. A film után még órákig olyan érzésem volt, mintha valaki elég erősen tenyerelne a szívcsakrámon.... Ajánlom Mindenkinek. Most úgy ezek jutottak eszembe. :)
A buddhisták hagyományosan 108-at (1 malányit) vagy annak 2009. márc. 01. vasárnap 09:42 /Társas magány/ A buddhisták hagyományosan 108-at (1 malányit) vagy annak többszörösét csinálják, de persze nem muszáj annyit. Remélem, beválik a módszer. Polifoam-ot azért tegyél a földre Magad alá. :) Majd írd meg a tapasztalataidat ezzel kapcsolatban! Jó borulást! :)
Kedves Csaesz! Örülök, hogy rátaláltam az írásodra, olyan 2009. febr. 28. szombat 12:45 /Társas magány/ Kedves Csaesz! Örülök, hogy rátaláltam az írásodra, olyan "fejre koppintás-szerű volt". :) Én is gyógyítok, és régebben előfordult, hogy elfelejtettem, hogy csak a csatorna vagyok. Mostanában szerencsére elég ritkán fordul ez elő, igyekszem odafigyelni arra, hogy folyamatosan tudatosítsam ezt magamban. Térdproblémáim voltak, ami az alázattal (inkább annak hiányával) függ össze. Nem rég kezdtem el foglalkozni a térdemmel, eszembe sem jutott eddig kezelni, pedig szó szerint kéznél van a megoldás. :) Azt hiszem, most jött el az ideje, hogy ezen a témán dolgozzak. Az ego leépítésére, az alázat fejlesztésére szerintem nagyon jó a buddhista leborulás. Napi 108, és "kopik az egó, ég a zsír" :) neten találsz róla infókat, hogy hogyan kell csinálni, ha érdekel. szép napot!
Kedves Bronzon! Bár nem vagyok Sanyi, és jóval kevesebb 2009. febr. 26. csütörtök 11:41 /Idegesség-népbetegség. Ki tudja orvosolni?/ Kedves Bronzon! Bár nem vagyok Sanyi, és jóval kevesebb tapasztalatom van, mint Neki, de remélem, nem leszel ideges, ha válaszolok Neked. :) Komolyra fordítva, eléggé robbanékony természet voltam/ na jó, még most is előfordul... :) /, ami nekem nagyon sokat segített, az a rendszeres meditáció. Szerintem tök mindegy, hogy milyen technikát használsz, a lényeg a rendszeresség. Minél többet időzöl a középpontodban, annál közelebb vagy a harmóniához, aminek következtében egyre kevésbé bosszantanak fel külső dolgok. Amit még hatásosnak gondolok, az az, hogy ha érzem, hogy feszült lettem valamitől, végiggondolom, hogy az adott dolog miért is zavar? Ettől általában elmúlik... Remélem, valamennyit tudtam segíteni! Kellemes, stresszmentes napokat! :)
Kedves Gabi! Lehet, hogy félreértettél, vagy én nem fogalmaztam 2009. febr. 24. kedd 00:29 /Fájdalom/ Kedves Gabi! Lehet, hogy félreértettél, vagy én nem fogalmaztam pontosan. Nem azt szerettem volna mondani, hogy mindenkinek a halál a legnagyobb félelme, hanem hogy az ember összes félelme a halálfélelemből ered szerintem. Egyébként biztos, hogy a halál távolibb, mint a betegség vagy a szegénység? :)
Kedves Tegnapreggel! :) Azt hiszem, megvan a közös hullámhossz, 2009. febr. 24. kedd 00:22 /Mi a harmónia kulcsa?/ Kedves Tegnapreggel! :) Azt hiszem, megvan a közös hullámhossz, ezt már akkor éreztem, amikor olvastam az egyik írásodat. A Pránanadival kapcsolatban (is) azt gondolom, ha eljön az ideje, meg fogod találni azt a Mestert, akihez menned kell (érdekes téma az is, hogy kinek ki lesz a Mestere, de erről majd máskor). Valóban egy csodálatos dolog, és nagyon nagy része van abban, hogy jót tudtam kihozni a "hozott anyagból" (család stb). Nagyon sokat segített abban, hogy már képes vagyok nem büntetésként emlékezni a gyerekkoromra, hanem úgy, hogy lehetőséget kaptam a tanulásra, fejlődésre, és tudom, ezek nélkül a tapasztalások nélkül nem lennék most az, aki vagyok. :) (szóval jól érezted, nem értettem félre, amit írtál ezzel kapcsolatban. A könyvekkel kapcsolatban én is úgy gondolom, hogy ők választanak minket. :) Ja, igen, Müller Péter... :)) Lenne még egy csomó kérdésem, csak azokat inkább nem itt tenném fel, ha gondolod, a bochecha01@hotmail.com-ra dobd át az e-mail címedet!