A vonzás törvényéhez úgy tudom kapcsolni, hogy ha tudatában vagyunk annak, hogy mennyire tudunk szeretni, akkor bevonzzuk a lehetőséget. Így lehet szerintem bevonzani a szerelmet is, vagyis nekem így működött mindig. Az más kérdés, hogy ezt még ki kell egészíteni, hogy a megfelelő személyt vonzzuk be, ezt én párszor elfelejtettem, vagy nem figyeltem rá eléggé, az eredménye meg is lett...
Ami bent, úgy kint: ez szerintem nem mindig van így, a bent nagy hatással tud lenni a kintre, de például ha valaki boldog családi életet szeretne, annak az energiája él benne, de azt látja, a szülei gyakran veszekednek, hiába él benne más energia, nem nagyon tud mit tenni. Inkább majd a saját családnál tud jobban kibontakozni a hatása, de akkor sem mindig, mert nem vagyunk mindenhatók szerencsére (baj is lenne, ha akkora hatalmunk lenne:), az életünket együtt alakítjuk.

Ezt én sem értem, miért kell színlelni, ez is egyfajta hazugság, nem? Ha pasi lennék, kevésbé tudnék bízni más téren is a páromban, ha ebben színlel. Amúgy nekem sincs mindig (bár legtöbbször igen), de ha nincs, nem színlelem, és ha a párom rákérdez, meg is mondom, hogy most nem volt, de attól jó volt, és nem értem, mit kellene ezen szégyellni, a pasik sincsenek mindig formában. Ha őszinte a kapcsolat, mit számítana ez? Amelyik pasi meg ebben türelmetlen lenne, az meg meg se érdemli a dolgot :D

Például azt nem jó tudni sokszor, hogy mikor fogunk meghalni. Én többször álmodtam már olyat, hogy fiatalon meghalok. Ha ezt biztosan tudnám, sok mindent nem tennék meg már, amit most tervezek, egész máshogy szervezném maradék mostani életem. És akkor nem teljesíteném azt, amit szeretnék, ami a feladatom is lenne. De így, bármi is az igazság, amennyire lehet, meg tudom tenni. Szerintem ezért nem véletlen, hogy nem tudunk mindent, legalábbis nem biztosra.

Kedves Anita! Én nem úgy "elemzek", ahogy te most értetted. :) Nem úgy, hogy jó és rossz, mik a hibái, hanem körülbelül úgy, ahogy Te írtál Anyukádról. Nem felülről nézem az illetőt, hanem inkább beleképzelem magam a helyébe. Az elemzés persze tényleg nem a legjobb szó, és félreérthető. Inkább annak a vizsgálata, megfigyelése és találgatása, ki mennyire tapasztalt és miben, jellemzés, amit mindenki csinál, és azzal semmi baj, kivéve ha nem felülről elemzünk, azaz kritizálunk, hanem egyszerűen próbáljuk még jobban megismerni a másikat. Ez általában megérzés alapján is működik. "Jól csak a szívével lát az ember." Ez nagyon így van.:)
Viszont nem veszekedni szeretnék, félre ne értsd, csak megfigyeltem egy dolgot. Azt a mondatomat ragadtad ki, és csak azt, amivel nem értesz egyet, pontosabban félreértetted, ami nem baj, csak többször előfordult már, és jobban szeretek úgy beszélgetni, hogy "ezt és ezt én is így látom, de ezt én nem így gondolom, nem így tapasztaltam." Az egységérzettel kapcsolatban: hidd el, átélem. :)