Domoszlai Katalin teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

Domoszlai Katalin teljes hozzászólásai

Hozzászólás Edit link Comment Widget
Két dolgot nagyon fontos lenne meglépned
2013. júl. 30. kedd 05:17
/Kicsiség megélése /

... és ez aztán tényleg nagy dolog.

A szeretetet leválasztani arról, mi a kicsi és mi a nagy, mérettől függetlenül, feltétel nélkül szeretni. Ez az egyik lépés.

A másik, hogy a nagy és kicsi, mint a dualizmus pólusai, úgy működnek, hogy ha választani akarsz, az egyik szélsőség között, akkor keletkezik egy ellenirányú energia, ami a kiegyenlítődés felé hat. Vegyünk egy olyan hasonlatot és ez igazi sprirituális gyakorlat, hogy egy inga vagy, amit félelemből, megfelelésből, múltbeli rossz minták alapján most erőből tolsz a kicsiség felé. "Csak" a gravitáció dolgozik ellened :-)

A gyakorlat maga, a középpont megtalálása, a helyén levőség érzésének a befogadása, pont elég vagyok. Ha billenek erre, majd billenek vissza. A középpont maga viszont örök.

Az út spirális. Nincs mélyebbre zuhanás, mint ahol valójában tartsz. Amikor belekóstolsz a magasabb állapotokba, az azért van, hogy tudd, ha megfejlődöd, ami ahhoz kell, akkor oda el tudsz jutni. Mindig arra a pontra csúszol le a spirálon, ami a tied már. Tartsd észben, embernek születtél le, meghaladva nagyon sok egyszerűbb, alacsonyabb fejlettségi szinten álló életformát, ebből már nem csúszol vissza. S hogy ez nagy dolog, vagy kicsi, egó dolga :-) Mondjuk inkább, így van a helyén, így természetes.

Karma
2013. júl. 29. hétfő 06:35
/Családi karma/

A legelső generációról annyit tudunk, hogy a Miklós nevű ős, szerencsejátékos volt. Ezt érdemes kicsit jobban körbejárni.

Miért lesz egy gyerekből lúzer? Azért, mert ő a család fekete báránya. Aki mindenképpen ki lesz taszítva. A szerencsejáték arról szól, hogy az illető azt gondolja, az eredeti veszteségét, mármint azt, hogy a lénye szerethető és elfogadható a másságával együtt, a család teljesen visszautasítja, ráadásul a saját el nem fogadható gyengeségüket, hibáikat, jól elfojtott szenvedélyüket egóból rávetítik a lúzerra. Mert hozzá képest meg tudják élni, bezzeg ők a jók, ők a szuperek. Tehát a testvérek között megbélyegződik, ő a legrosszabb, ez belsővé válik a számára és azonosul a fekete bárány szereppel.

Az összes résztvevőnek karmája keletkezik. Az apa és az anya kivételez, a személyiségüknek jobban megfelelő gyereket a bezzeg gyerek posztjára rakják. A testvérek egóból elszállnak és tovább nyomják lefelé a lúzert.

A lúzer minden egyes szerencsejáték veszteségében az alap helyzet érzéseit éli meg, újra meg újra. Vagyis azt gondolja, ha rengeteg pénzt nyerne, akkor megvehetné a szeretetüket. De veszít és veszít, a veszteséget éli. Azt éli, ő nem képes különleges, szerethető és nyertes lenni. Megöl egy embert.

A Hellinger terápia a családi mintát írja át. A tanítás lényege, mindenki, aki a családhoz tartozik, annak joga van az odatartozáshoz, a kitaszítás a család bűne. A család részt vett abban, hogy ő gyilkossá vált.

A gyilkos karmája az, hogy megölik. Ezenkívül a gyilkos karmája az is, hogyha az, akit megölt, családot hagyott hátra, akkor van eset, hogy szerelemmel siratja el egy nő és előfordul, hogy árvák maradnak utána. Ha élnek a szülei, akkor ők a gyereküket siratják el.

Tehát egyetlen élet alatt a gyilkolás karmája nem ledolgozható.

Amennyiben egy család teljes tagja volt az áldozat, a tettes leszületik és szülőként meg kell élnie, a gyerekét megölik.
Feleségként, hogy a férjét megölik.
Gyerekként, hogy az apját megölik.
És még akire hatott a tette.

Másik oldalról, Miklós testvérei és szülei le kell szülessenek úgy, hogy ők lesznek a fekete bárányok.

A gyógytornász azt az életét éli, ahol az "árvák"-at segíti. A másik elveszíti a gyerekét.

Tévedés, hogy valaki más helyett vezeklünk, más ember bűnét jóvátételként cipeljük. Ugyanis leszületés előtt - ahogy Linus lejjebb jelezte - tudatosan választottunk magunknak családot, pontosan olyat, ami azt tanítja nekünk, amire szükségünk van.

Személyiség tudatossági szintjétől függ és az érzelmi nyitottságától elsősorban, hogy valakire egy családállítás milyen szinten hat. A lényege, hogy aki ott a gyilkos szerepébe beáll, akár mint állításhozó, akár mint az azt képviselő tudja beintegrálni, bennem él egy gyilkos, a gyilkos is én vagyok. Ennek a teremtésben helye van, ezt meg kell élni és meg kell haladni. A fő tanítása az, hogy az indulatot uralni kell, az emberi élet tisztelete legyen a legmagasabb erkölcsi érték. Ehhez meg kell tapasztalni az összes szenvedést, amit a gyilkossággal okozott, szülőnek, társnak, gyereknek és a többi érintettnek.

Véleményem szerint az ilyen súlyos karma kioldásához a Hellinger családállítás mellett mindenképpen szükséges a Belső Gyermek gyógyítása és a reinkarnációs utaztatások is. A bennünk élő gyerek ugyanis nem érti, mi történik, ő ártatlannak éli meg a dolgokat. Könnyen bele lehet csúszni abba, hogy azon kívül, hogy lerak egy csomagot, neki ezzel több dolga nincs. A reinkarnációs utaztatásban az adott ember rálátást nyer arra, mi volt az a hiba, képesség hiány, egóból fakadó akarat, kontroll vesztési probléma, ami miatt a tettét elkövette, hogy tudja, a személyiségének melyik része az, akinek meg kell bocsátania, akit fejlesztenie kell és hogyan.

A jó terápia lényege az, hogy a szívben megtörténjen a feldolgozás. A terapeuta dolga az, hogy a tévedések, hamis egós önigazolások, negatív családi mintarendszer mögé elvezesse a klienset, ahol az, megnyitva a szívét feldolgozza a vele történteket. Igazi terápiában az elmélet mindig csak keretül szolgál, az ember és annak a szíve van az első helyen. Ez volt a nyugati pszichológia hiányossága és ezért jött létre a Hellinger családállítás és a transzperszonális pszichológiai irányzat is, ami integrálja a spiritualitást a terápiába.

Véleményt természetesen mindenki arról alkot, amiről valami tapasztalata, elképzelése van, tévedés, mégpedig egó címkézésből fakadó tévedés a hiányos tapasztalatokat kiterjeszteni mindenre. Módosult tudatállapotban végzett terápiáról, Aditi, vannak-e tényleges tapasztalataid vagy nincsenek, mi alapján alkothatsz véleményt a terápiás munkáról így?

Vagy inkább egóból becímkézed, mert nem tudsz meditálni? Ezért nem is kell? :-)

Gondold ezt át, érdemes.

Hol tarthatnék most, ha akkor ezt megteszem?
2013. júl. 28. vasárnap 10:03
/Kicsiség megélése /

Ez a kérdésed még mindig a nagyság vágyából fakad.

Bezzeg ha akkor olyan szuper lettem volna, akkor aztán...

:-)

De nem.

A pénz mindenhatóságába vetett hit
2013. júl. 28. vasárnap 09:39
/Spirituális pénzszerző technikák/

elmossa azt a lényeges tényt, hogy a pénz közvetítő eszköz, ahol értékek cserélnek gazdát.

Ha valaki tud olyat adni az embereknek, ami nagyon értékes, azért fizetni fognak.

Ez a tiszta út, megtalálni mit tudok nyújtani, abban fejleszteni magam, megvalósítani önmagam.

Persze belekeveredik a kísértés útja is, hiszen rövid távon az emberek becsapása, kihasználása, a helyzetekkel való visszaélés gyorsabb de átmeneti sikert ígér. Bajban vannak a materialisták és azok, akik a többszöri leszületés tényét elutasítják.

Mert ezer és ezer élet alatt fejlődik a lélek, a rövid távú siker belefér akár egy vagy több életbe is...

Hol volt, hol nem volt egy rabszolga tartó. Beleszületett a jóba, készen kapott mindent ezt meg is szokta. Talán még rosszul sem bánt a rabszolgáival, mert nem volt benne túl sok gonoszság és kegyetlenség. De kihasználta őket, korlátozta a szabadságukat, dolgoztatta őket azért, hogy neki jó legyen. Elmúlt ez az élet, leszületett a 20. századba. Furcsán néz körül, dolgoznom kéne nekem? Feladni azt, hogy szabad vagyok, elfogadni, hogy kihasználhatnak, megalázhatnak? Ez aztán már az igazságtalanság, háborog, majd még abba is belefárad.

A karmának viszont egyetlen dolga van, tanít.

A karma célja, engedd meg, hogy a tapasztalat átalakítson. Hogy többet ne akarj kihasználni másokat.
Ha az a vágyad, banki kamatból éldegélj, plusz azt csak úgy, ajándékként kapd az Univerzumtól, kihasználsz minden embert, aki szánt, vet, arat, aki ott áll a boltban, aki helyt áll, hogy neked legyen mit enni.

Ezt akarja a lelked valóban?

Ha benne nincs sem megbánás, sem lelkiismeret
2013. júl. 28. vasárnap 08:59
/Megbocsájtható-e a megcsalás, a hazugság?/

furdalás, amiért ezt tette, az azért van, mert a belső erkölcsi normája szerint ez oké.

Eszében sem lesz változni, ilyen esetben a megbocsátás, elnézés azt jelenti, elfogadod, hogy ez van. Újra meg fogja tenni, mert miért változtatna?

Nem jár a tette sem elutasítással, sem büntetéssel, sőt neki roppant kényelmes.

Ezek ismeretében dönts!

A feldolgozáshoz
2013. júl. 18. csütörtök 11:34
/Ettől megváltozik a környezetünk? Hogyan?/

szívnyitásra van szükség. Nem megy be a szívbe, hogy ott feloldódjon, mert a technikát, ami a feldolgozás része nem ismered.

Ez megtanulható az Elfogadás és Szeretet Sirály csomagból, vagy megmutatom annak, aki megkeres és annak vezetem.

Szerintem közelíted a megoldást
2013. júl. 18. csütörtök 09:08
/Ettől megváltozik a környezetünk? Hogyan?/

nincsen apád.

Akinek a szülője alkoholista, annak sincs...

egy videó erről:

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=XwdUXS94yNk

Még egy gondolat az agresszióról. Mindegy, hogy fizikai, szexuális, vagy lelki terrort él át egy gyerek, bizonyos karakter erre a bánásmódra úgy reagál, hogy beáll az agresszor szerepébe.

Számára a világ két csoportra oszlik, vannak akik erősek és bántják a gyengébbeket, és vannak a gyengék, akiket bántani kell. Teszi a gyerek mintakövetésből és még azért is, mert akkor teljesen el tudja fojtani azokat a megéletlen érzéseit, amikbe összeroppanhatna. Választott, ő az agresszor lett. Amikor őt bántották, alázták meg, amikor ővele éltek vissza, ezeket a részeit megtagadja, lehasítja. Itt nincs sem elfogadásnak, sem szeretetnek helye a számára, empátiát elvárni teljesen reménytelen, világa beszűkül a bántás adására.

Véleményem szerint Jézus
2013. júl. 18. csütörtök 08:48
/Ettől megváltozik a környezetünk? Hogyan?/

azért járta végig az útját, pontosan ezen a módon, hogy a végén keresztre feszítették, mert meg volt benne a képesség a tanításra, a gyógyításra, a szeretetre, viszont hiányzott az a képesség, hogy el tudja fogadni, az emberiség akkor, azon a szinten milyen fejlődésre képes, hogyan és milyen ütemben tud változni. Mennyit tud adni egy ember és mennyit képes befogadni.

Ez megtörtént a kereszten, ott sikerült elfogadnia és elengedni az elvárásait. Megmenthette volna saját magát, de nem tette, elfogadta, hogy erre a tapasztalatra szüksége volt.

Ez a mi dolgunk is itt, ha a blog kiinduló témájához kapcsoljuk.

Van, aki arra képes csak, hogy biológiai anya legyen. Megszüli a gyereket és pont.
Onnantól kezdve, ha a gyerek elvárásokat támaszt, több figyelmet és gondoskodást igényel, mint amennyit az anya az adott fizikai és lelki szintjén képes megadni, azt követelőzésnek éli meg. Pontosan annyit ad, amennyire képes. Ennél több embertől nem elvárható.

Ha a gyerek jó, ha a gyerek szuper dolgokat produkál azt elfogadja, ha a gyerek beteg, ha a gyerek rossz, azt elutasítja. Ezzel megadja azt a mintát a gyereknek, hogy Te csak és kizárólag jó és csodálatos lehetsz, különben bántalak, akár meg is öllek.

Ez egy helyzet, ez egy bizonyos tapasztalat. Fel kell dolgozni, túl kell rajta lenni.

Ha elfogadjuk a rossz oldalunkat, a bennünk élő negatív tulajdonságokat úgy, hogy tudjuk szeretni magunkat, feltétel és elvárások nélkül, az lesz az alapja annak, hogy ezeken a tulajdonságainkon változtatni tudjunk.

Ha megtagadjuk azt, hogy gyengék, tudatlanok, esendőek és rosszak vagyunk, a világ nem tehet mást, mint hogy visszajelzi, dehogynem.

A helyzet megoldásának a kulcsa
2013. júl. 18. csütörtök 07:24
/Ettől megváltozik a környezetünk? Hogyan?/

ebben a mondatban van: nem képes szeretni.

A sérüléseket az ember két fő okból nem képes feldolgozni. Az egyik ok, hogy nem érti, a másik ember miért viselkedik, úgy ahogy teszi. A másik ok, pedig maga a tükör tisztán látása, én miért kapom.

Ennek a megértéséhez nyújt segítséget a meditáció, ugyanis belenézhetünk mindkét szereplő gyerekkorába. A gyerekkori sérülések úgy működnek, hogy amikor a sebben lévő energia beaktiválódik, az illető ember azon a szinten kezd el működni, amikor a sebet kapta.

Tehát az önző, gyűlölködő ember valószínűleg három éves! A gyűlölet oka lehet az, hogy valaki miatt az anyja szeretetét elveszítette. Ez lehet olyan helyzet, ahol kisebb testvér születik a családba, lehet válás, vagy más, az anya elutasítja valami miatt, utána kellene nézni. Az eredeti dühét rávetíti bárkire, akivel kapcsolatba kerül. Ezért ezeket a blokkokat a jelenben nem lehet kioldani, hanem az eredeti, úgynevezett gyökér okot kellene az illetőnek oldania. A düh alatt akkora fájdalom és elveszettség érzés van, ami elviselhetetlen, ezért nyúl a tudatmódosítókhoz. Hidd el, ekkora fájdalom létezik.

A tanácsom az, indulatból cselekvő ember esetén engedjük el azt az elvárást, hogy ő felnőtt, és keressük meg benne a gyereket, lássuk valójában mennyi idős. Milyen hiánya van. Ezzel képessé válunk a megértésre és az elfogadásra.

Logikus gondolkodásra, empátiára, megértésre egy gyerek körülbelül 7 éves korára válik éretté. Azokat a traumáit, amiket ezeknek a képességeinek a kialakulása előtt szerzett, az ösztönei, az indulatai és a nyers érzései alapján éli meg és próbálja kioldani.

A másik ok, maga a tükör, pedig az, hogy neked Linus, ugyanúgy ott a gyerekkorodban a seb, szeretettel fordulsz valaki felé, de el vagy utasítva. Ezért fáj, ami a jelenben történik.

Ismétlem, a jelenben feloldani ezt nem lehet.

A saját belső gyerekünk eredeti traumájához kell nyúlni, mert a belső gyerek szeretne meggyógyulni és boldog lenni, szeretve és elfogadva lenni.

Két eszköze van a bennünk élő gyereknek arra, jelezze fel kellene már dolgozni, ami vele történt. Az egyik eszköze a lezárás, ami azt jelenit, hogy az adott jelenbeli helyzet, amit bevonzasz, megváltoztathatatlan, adott életterület full sikertelen, kiúttalan. Ez nagyon komoly jelzés arra, hogy ő az adott helyzetet sikeresen anno megoldani nem tudta, ahogy a felnőtt éned sem tudja a jelenben.

A másik eszköze a belső gyereknek az aktív megélés, amikor az eredeti érzését, indulatát rávetíti a jelenben egy személybe, egy helyzetbe projektál. Ha dühös, nekitámad valakinek. Nem téged lát ott, hanem azt, akire eredetileg dühös volt. Nem tőled akar valamit. Nem tudsz kommunikálni vele.

Neked nem is ezzel van a dolgod, hanem a saját, eredeti hiányod megtalálásával.
Amíg ez nincs kioldva, el van akadva a lemez, jó vagyok, adom a szeretetet, mégis bántást és elutasítást kapok. Ugyanezt teszi a Te felnőtt éned a saját belső gyerekeddel, nem figyelsz rá, elfojtod az érzéseit, magára hagytad. Ha megtalálod őt magadban, megadod neki azt a figyelmet, szeretetet, elismerést, amit annak idején nem kapott meg, meg fogja neked tudni adni a Világ ugyanezt.

Ugyanis a befogadásban van a blokk. Olyan ez, mintha lenne egy tavad, amiben a víz maga a szeretet. Ha a bejövő forrás elapadt, hiába szeretnéd a helyzetet úgy megoldani, hogy adsz és adsz. Elfogy a víz, marad az üresség érzése.

Kedves Panka
2013. júl. 16. kedd 12:25
/Ettől megváltozik a környezetünk? Hogyan?/

Az önismeret világnézeti alapokra épül.

Ha valakinek a világnézete azon nyugszik, hogy a Jó erő dolga a Rosszat legyőzni, abba a tantrikus felfogású spirituális út nem illeszthető be. A tantra lényege, hogy tanulni és tapasztalni születtünk ide, tanulni pedig igazán a kudarcokból lehet. Ugyanis az Egó a sikereit simán bekönyveli, jár nekem, mert jaj de szuper vagyok és eszében sincs kielemezni, miért kapta. A kudarcok okait az önismereti úton járó ember belül keresi meg és oldja fel, mert minden külvilágban létrejött zavar a belső zavarunk tükre.

Ráadásul az Egó léte 3 fő szükségletre épül, az első hogy jól érezze magát, a második, hogy biztonságban legyen, a harmadik pedig a kényelemben éljen. Az Egó megpróbál elutasítani mindent, ami ezt a három dolgot megzavarja.

Ezzel szemben az Élet megpróbálja az Egót megtörni, mégpedig úgy, hogy visszajelzi, rosszul működsz. Ha jól működnél, mint ember, akkor hatnál a világra, megkeresnéd a vágyaidnak azt a kielégítési formáját, ahol minden részt vevő megkapja, amit szeretne. Adnád amit tudsz adni és kapnál, amit szeretnél.

Ezzel szemben a világ téged visszautasít, becsap, kihasznál és bánt. Fizikailag is beteggé tesz. Ahelyett, hogy magadban keresnéd az okát, kettéhasítod a világot Jóra és Rosszra, mégpedig az egódból kiindulva, ezek a dolgok azért történik velem, mert ők a Rosszak.

Jól kapcsolódsz a kineziológusodhoz, akinek a világnézete a tiedhez hasonló.

Kérdésem a következő: ha ilyen jól elgondoltátok, akkor amin dolgoztok, miért nem javul, gyógyul, miért nem változik?

Hiszen ha működne, mi keresni valód lenne tantrikus úton járó tanítók, segítők között???

Azért vagy itt, mert sem a fizikai betegségeid, sem a lelki zűrzavarod nem tisztul...

Ezzel szemben a tantrikus úton járó emberek számára nem elmélet, hanem gyakorlat az, hogy a fizikai testük egészséges. Mert lelki szinten oldják meg a problémáikat.

A karma valóban nem értelmezhető ha kiragadjuk azt a részét, hogy ha szenvedést okoztál egy másik embernek, ezt meg kell tapasztalnod ugyanabban a formában. A karma nem büntetés. Isten nem haragszik. Olyan részlet kiragadás ez, mintha hasmenés esetén rossznak bélyegeznéd meg az intenzív tisztulást, a lázat. Ezzel szemben maga a hasmenés tökéletes védekezési reakció a vírusra, nagy mennyiségű folyadékkal van átmosva a bélrendszer és a test az elviselhetőség határai hevül, hogy hőhatással a vírusokat elpusztítsa. A vírus pedig azért tudott bekerülni és elszaporodni, mert lelki szinten képtelen valaki elfogadni a saját kicsiségét. Nagynak képzelni magát, az egó elszáll, a valóság pedig megmutatja, még a legkisebb létező is le tud győzni.

A karma lényege a következő: az adott ember két féle módon tudja kielégíteni a saját szükségleteit. Az egyik mód, hogy a másik ember szabad akaratával ellentétes, amit csinál. Elvesz, akkor is, ha a másik ember nem akar adni. A másik szint az, amikor a saját szükségleteit úgy elégíti ki, hogy tiszteletben tartja a másik ember szabad akaratát, ha az adni akar és képes is rá, elfogadja, ha nem, akkor meg keres más módot arra, hogy kielégítse a szükségleteit.

Mivel sem a másik ember működésével, sem a saját működésünkkel nem vagyunk tisztában, az okozott rossz érzést, például a bántást, az erőszakot az elhanyagolást meg kell tapasztalnunk ugyanabban a formában.

De ezzel a tudatosítási folyamat nem ért véget.

Az első lépés a belátás, miért történik.
A második lépés az elfogadása annak, hogy ez a tapasztalat a lelki fejlődésemet szolgálja, még akkor is, ha az egó törik.
A harmadik a történethez tartozó érzések feldolgozása.

Visszatérve a problémádhoz. Valamikor Te voltál az elhanyagoló szülő. Mert nem voltál rá képes, többet adj. Aztán leszülettél gyerekként és megtapasztaltad ez mekkora sebet üt, a szeretet, a biztonság és az elfogadás hiánya. Ezeket az érzéseket meg kell élni és be kell fogadni. A gyógyulás első lépése ez. Ezután következik a második lépés, mégpedig az, hogy a Belső Gyermek hiányzó szükségleteit megadjuk, teljesen kielégítjük. Kinyitjuk azt a részedet, ahonnan ezek a gyógyító energiák hiányoznak és a saját szereteted és öngyógyító energiáid vissza áramolnak a múltba. Ezzel létre lehet hozni egy olyan stabil alapot, ahol a Belső Gyermek minden sebe gyógyul, a biztonság érzete és az elfogadása teljes. A teljes elfogadásba beletartozik a nem tudás elfogadása és a személyiség hibás működésének az elfogadása is. Ettől teljes.

A bennünk élő gyermeki rész ártatlannak éli meg azt, ami vele történik. A bennünk élő felnőtt képes elemezni, az okokat és a viselkedési mintarendszert. A bennünk élő isteni rész pedig képes a gyógyításra, az elfogadásra és a szeretetre.

Amíg ezt az erőt valaki nem tapasztalja meg, amíg az első gyógyulási folyamat tényként be nem épül a személyiségébe, ez valóban egy elmélet a sok közül.

Ezért hangsúlyozza a tantrikus út a tapasztalat fontosságát.

Még egyszer elismétlem, a fő problémának azt látom, hogy a világnézetedbe ez a működő öngyógyító módszer nem illeszthető bele. Mert az az alapja, hogy a Rossz, amit kívülre rekesztesz, az is Te vagy. Jóval, rosszal, tudatlansággal együtt is elfogadható és szerethető lény vagy.

Amíg ezt nem tudod belátni, meghaladni ezt a hitrendszert, ami a harcra és az elutasításra épül, hogy az általad jónak és rossznak tartott dolgok csupán az egód szerint azok, addig nem fogsz tudni meggyógyulni.

Még egy gondolat a védekezés megtanulásáról. A tantrikus út szerint, azt kell tudatosítani, ahol a legkevesebb a tudás. A védekezés fontos képesség. Legfontosabbnak azt a részét tartom, ahol a saját, belső, önsorsrontó mintáiddal szemben tudd megvédeni magad.

Mert ezek az önsorsrontó minták teremtik a külvilágban megtapasztalt valóságodat.
Elutasítottak a szüleid, erre bevonzasz egy férfit, akinek felesége van és az a vágyad, fogadjanak be az életükbe. Ez nem egy egészséges felnőtt nő vágya, hanem a sérült belső gyereké, aki apukát és anyukát akar...

Újra csak azt tapasztalod, ez a két ember nem kér belőled. Meglepődtél? Igen?

Maga a folyamat két esélyes. Ezt is leírtam már.
Ha az önsorsrontó minta energiája valakiben nagyobb, mint a személyiség öngyógyító ereje, akkor a feldolgozatlan lelki problémák a fizikai testre lehárítva a fizikai testet elpusztítják.

Nálad érzem az erőt, ami a gyógyulási folyamat felé vinne, de az egód még nem adta meg magát, még mindig jobban akarod tudni...

Vagy feladod ezt az egós akarást, vagy pedig egyre betegebb leszel. Ez van. Az élet folyamatosan meg fog próbálni a tényekkel szembesíteni.