hogy ez a "húzzunk egy lapot" ez is egy kötődés.

A tarot és más eszközök adott fejlettségi szinten segítenek és eljön az az idő, amikor meghaladod, eléred azt a tudatossági szintet, ahol már el kell engedned.

Elképzelhető, hogy azért nem kapsz választ, hogy ezt is engedd el.

Saját tapasztalatom szerint a Tarot a tudatalattiban lévő tendenciákra mutat, nem véletlen, hogy az a javaslat a használatakor, hogy amíg az adott dolog "végkifejlődik" ugyanarra ne húzz ismét, hiszen akkor pontosan azt teszi, hogy a kétségeidet tükrözi vissza.

Konkrét példával illusztrálva. Ha valaki húz egy lapot, hogy mi történik, ha jelentkezem egy bizonyos állásra. Első nap kihúzza a siker lapját. Második nap elöntik a kétségek, húz még egyet. Tuti, hogy nem fogja a sikert kihúzni, hiszen pont azt kell tudatosítania, számolja fel a kétségeit. A második nap inkább arra kellene húzni, hogy honnan fakadnak a kétségeim és hogyan oldjam fel ezeket, tehát nem a jövőre vonatkozóan kellene kérdezni, hanem arra, hogy amit tényleg szeretnék, azt hogyan érhetem el. Hiszen első körben ott volt a válasz, a dolog esélyes.

Elképzelhetőnek tartom tehát, hogy azért van-e ez az állapot nálad, hogy elengedd a vágyadat, hogy tudd, mi fog történni, viszont a másik terület, amit még érinthet a dolog, hogy a vágyaiddal nem vagy tisztában, ki kellene takarítani ezt a területet, kidobálva a másik emberektől származó, elsősorban a szüleidtől kapott elvárásokat, aztán az egóból származó téves vágyakat, aztán ha ez meg van, a lelki fejlődés motorja nagyon egyértelműen megmutatja merre van az arra :-) bármilyen gyors a változás, örömmel tölt el, hiszen pontosan arra visz, ahová a lelked legmélyén vágysz.

Nem túl rég csináltam egy olyan meditációt, ahol nagyon mély elmélyülésben megtapasztaltam a változás irányát, erejét és a sebességét. Pontosan arra halad, amerre kell, elrontani, eltévedni, lecsúszni róla nem tudok.

Természetesen elhagyva ezt a tudatállapotot, az egóm újra elkezdte a szokott vergődését, hol kétségek közt hánykolódva, hol elbizakodottan.

Aztán elkezdtem napi szinten elvégezni azt a meditációt, hogy reggel letöltöm az Akasából azt, hogy az előttem álló nap hogyan lehet tökéletes, hogyan tudok illeszkedni a létezésbe, áramolni, Flowban lenni.

A dolgok elkezdtek hihetetlenül egyszerűvé és könnyeddé válni, tisztaság, harmónia és szeretet, ott vagyok ahol lennem kell... aztán katt, visszakattant észrevétlenül a buta mintáim megszabott pályájára...

Szorongóvá, diszharmónikussá, szervezetlenné vált a napom.

Meditációban a következő útmutatást kaptam. Vizsgáljam meg mennyire tudok megnyílni, ez negyven százalékos volt, az optimális ezzel szemben kb hatvan százalék lenne. Erre a szintre felemeltem, megnyitottam minden csakrámat, az optimális szintre, elfogadva, hogy most ez ennyi. Erős energia áramlás indult meg, elsősorban a női oldalon, gyökércsakrában és a szolárban.

ebben a formában, ahol a legmélyebb tanítás az, hogy sok kicsi bizony legyőzi a nagyot.

Télen-nyáron járok ki autóval Dániába, egészen eddig a télig sem meg nem süllyedtem és össze sem törtem eddig a kocsimat, na ezen a télen sikerült úgy megharagudnom a szalagkorlátra hogy kétszer is nekimentem :-) ... jeges úton, kialvatlanul...Hát igen, korlátok... Hóba, sárba sikerült megsüllyednem, húztak, toltak, segítettek. Egyedül nem ment.

Ezen a hétvégén el kellett volna indulnom, de maradtam.

Mégis megtapasztaltam, hogy a kicsi legyőzi a nagyot, beteg lettem, a vírusok gyengévé tettek.

Volt hát ágyban fekve időm megkeresni mi zavar odakint és mit tükröz idebent.

Először az zavart, egyes emberek posztolták a facebookon, megfigyeli őket a Belügyminiszérium :-)) Itt azt találtam, hogy nehezen fogadom el azt ahol tartok az irracionális félelmeim feloldásában.

Aztán zavart az, hogy olyan gyenge vagyok, nem tudok menni segíteni.

De a legjobban az zavart, hogy a kormány felelőtlen, hiányzik az előrelátás, hogy vigyázzanak az emberekre. Itt előző életbeli és a mostani életemben meghozott buta döntések sorát találtam, a tipikus kicsi hiba de jó nagy árat fizet érte az ember... Az előrelátás, az óvatosság, a szervezetlenség, a gondoskodás hiánya a felső vezetés részéről.
Volt mit feldolgoznom, nagyjából a helyére került, közben pedig megmutatkozott az ítéletidő pozitív oldala.

Mélyen meghatott, hogy az emberekbe ennyi jóság és segíteni akarás szorult, hogy mindegy, az úton rekedt magyar, szerb, vagy román.

Hogy itthon maradtam, itthon lehettem a fiam utolsó névnapján, amikor még együtt lakunk, süteményt sütve, mert költözik, elkezdi önálló életét, el kell engednem...

Hogy a kutyák is elkaptak valamit, ha ehhez az utazás stressze még hozzájön, valószínű elhúzódik és súlyosabb lefolyású lesz, mára nyoma sincs...

És még sok felfedezés, igazi zen élmények sora.

A magyarság központi tudatalattijába mélyen bevésődött ez a mondat:

"Meghalt Mátyás, oda az igazság!"

Ez a nép még mindig a megváltót várja. Megkapta tehát a tanítást, a kezében és a szívében ott az összefogás ereje. Ehhez már csak a tudatosság hiányzik, hogy maszkabál a pártok harca, a cél a megosztottság elérése, a gazdasági, hatalmi elitet a kormányváltások meg sem legyintik...

Március 15, ami arról szólt anno, hogy harcoltunk az osztrákok ellen és elbuktunk, most pedig ők önzetlenül segítenek... Hókotrókkal, segéllyel és propagandával. Mert igen, nagynak képzeljük magunkat és tudni véljük ki az ellenség :-)

De ha jön egy jófajta vírus :-) Vagy a hópihe... Milyen apró, milyen tökéletes forma. Ahogy ott a tömegekben rejlő erő, ami ha összefog, ha segíteni és nem rombolni akar csodákra képes.

Meteor szempontjából azt érzem, ha a pusztítás energiája ebben az álmunkban erősebb lesz, akkor pusztulhat az emberi faj. A dinók már így jártak, túl nagyok voltak.

Viszont tapasztaltam előző életes élmények feldolgozás során, hogy a kötődések a lelkeink között erősebbek, mint hogy egyetlen életre szóljanak, ezért akiket nem tudnék elengedni, pláne azok, akiknek negatív karma miatt tartozom, mi mind leszületnénk megint egy másik bolygóra, hiányzó tudásunkat ott pótolnánk, lelki megtisztulásunkat ott folytatnánk tovább.

ha nagy élet területeket megnézünk, mint a párkapcsolati vagy a hivatásbeli elakadások, általában több okot találunk.

A megoldásfolyosó meditációval szoktuk megnézni, pontosan hány szálat szükséges visszafejteni a teljes oldáshoz.

Mondok egy példát.

Valaki nem tud eljutni programokra, mert egyedülálló anya. A felszínen okként megjelöli, azért mert kicsi a gyerek. Vezetett meditációban megnéztük, hány gyökér oka van valójában, belül.

Az első az volt, hogy a nagymama, aki vigyázhatna a kisgyerekre, rendszerint kifogásolja, hogy a gyerek rossz és neki szemrehányásokat kell hallgatnia, ha rábízza, amiért rosszul neveli a gyereket. Itt azt oldottuk ki, hogy fogadja el, hogy milyen mint anya. Ha ez a helyére kerül, nem kap külső negatív visszajelzést többet.

A második ok az volt, hogy félt attól, hogy a gyerek nem csak őt fogja szeretni. Ez alatt azt találtuk, a pótolhatatlanság érzésére vágyik. A vágyat megélte meditációban, betöltötte az itt lévő hiányt.

A harmadik pedig az volt, hogy félt attól, hogy a közösségben szerepet kell játszania, mert különben kiközösítik. Ezt a félelmet úgy oldottuk, hogy megélte, hogy a teljes kirekesztettség megtörténik.

http://www.domoszlaikatalin.fw.hu