Na ez így nekem túl nagy és beláthatatlan. Hitem szerint sem elménk, sem egónk, sem semmi olyan aspektusunk nem lenne, ha nem lenne rá szükség valamiért.

Nem értek egyet az egó elleni harccal sem, mert nyilvánvaló és világos, hogy igen nagy szükség van erre a meghatározhatatlan és beazonosíthatatlan valamire. Az elme szintén nélkülözhetetlen a létünkhöz. És a test is nélkülözhetetlen.

Bármit is akar az ember, az először gondolat, majd akarat, majd cselekvés szintjén jelenik meg. Amikor akadályba ütközik az akarat, akkor lép színre az egó, amely erővel és védelmi mechanizmusokkal támasztja alá az akaratot. Mindezen eseményeket az elmében áramló gondolatok bombázzák, amelyeket majd ki ki lelkiismerete hitrendszere erkölcsisége szerint mérlegel döntéseket hoz és változtat az akaratán, vagy harcba száll az első akarat érvényesítése érdekében.

Mindennek amiről azt mondjuk, hogy ember célja és funkciója van. Semmit nem kell kiírtani magából az embernek, főleg nem az egót, ami a fizikai lét nélkülözhetetlen összetevője. Egó nélkül nincs akarat, ezt be kell látni... Aki az egót akarja kiírtani az szerintem nem is tudja, hogy mit csinál, miközben mindenkinek vannak akaratai, ami az egó nélkül nem jöhet létre... Az egó mentes ember akaratmentes. Nem akar élni például. Nem akar meghalni sem, nem akar létezni sem nem akar semmit. A fizikai emberi létünket az egó tartja fent. Aki ez ellen harcol, az tulajdonképpen folyamatos öngyilkossági kísérletben van...

Az emlékezni akarás is akarás tehát, egó nélkül nem megy. Az elme egy jelenség amit a gondolatáramlások hoznak létre. Ha kikapcsolod a gondolkodásod, az elme eltűnik. Ha kikapcsolod a gondolkodásod, az akarat eltűnik, így az egó is eltűnik. Ha mégis egóról beszélünk ebben az állapotban, akkor nem sikerült kikapcsolni a gondolkodást...

Ha tehát gondolatmentesekké tudunk válni, akkor nem tudunk az emlékekben kutakodni, mivel az emlékképek, mindenképpen gondolatként és képként és egyebekként jut el hozzánk, amit fel kell dolgoznunk. De ha a feldolgozó rendszer ki van kapcsolva, akkor miként tudatosul az érzékelés?

Mert az rendben, hogy nem vagyok az amit érzékelek, de én érzékelek. Ha érzékelek, de nincs gondolattársítás hozzá, akkor fel sem fogtam, hogy mit érzékelek, nem keringenek az elmémben gondolatok az adott dologgal kapcsolatban, így nem juthat a tudatomba sem semmi, vagyis egó és elme nélkül semmi nem tud tudatosodni az emberben.

Ha viszont nem tudatosodik, akkor tulajdonképpen egy önkívületi állapotról lehet szó, amikor elme és egó nélküli állapotban vagyunk. Igaz? Még álmok sem tudatosodnak, hiszen okosan felszámoltuk az érzékelőrendszerünket. Nagy globális Isteni kóma-központ :)))

Mindenzek ismeretében tehát azt mondom, hogy az Akasha, a tudás birodalma. Időtlennek és térnélkülinek elfogadom természetesen, hiszen a világ készen van, éppen csak most járjuk be, de én akkor sem tudok egyszerre a teljességében jelen lenni. Nem vagyok éppen abban az állapotomban, hogy én vagyok a mindenség és afelett, a megnyilvánult és meg nem nyilvánult világokon túli létező és a nem létezés, és az azokon túli végtelen bölcsesség, aki önmagát nemzette, és birtokolja a semmit és a mindent és mindezek előtt létezett már....

Tehát maradjunk a földön szerintem és örüljünk ha az időnek és a térnek olyan birodalmaibe betekintést nyerünk amelyek még számunkra kötve vannak időhöz és térhez.

Mert nekünk ezekkel van dolgunk itt és most, nem pedig a végeláthatatlan eon-ok világaiban...

Fölöttünk is volt egy felhő. Még az is lehet, hogy megtörtént :)) Akkor nagyon rákú..unk... De akkor mi lesz most a 2012 hívőkkel? :DDDD

És az önismereti munkánk legfőbb célja amiről Fülöp beszél Jézus tanításai nyomán

„Fülöp evangéliuma részlet…

A világon a legtöbb dolog, míg belső részeik rejtettek, egyenesen áll és él. Ha kibontják őket, meghalnak, miként azt jól példázza a gyökér. Ki kell rángatnunk, hogy megismerhessük. Ha azonban nem háborgatjuk, növekszik bennünk és a szívünkben gyümölcsöt terem. Irányít bennünket. A rabszolgái leszünk. Fogságban tart bennünket, hogy azt tegyük, amit nem akarunk megtenni, és amit meg akarunk tenni, mi látható emberek: amíg az ember belsője rejtett, az ember életben van, ám amikor belsőjét feltárjuk és kiszedjük belőle, meghal. Pontosan úgy, miként a fa, melynek gyökerei rejtettek, kihajt és növekszik. Ha gyökereik kiszedjük, a fa meghal. Így van ez minden megszületettel a világon, nem csak a kinyilvánított dolgokkal, hanem a rejtettekkel is. Amíg gyökerei rejtettek, a gonoszság erős. Amikor azonban megismerjük azt, szétfoszlik. Amikor leleplezzük, elpusztul. Ezért mondja a Szó: „A balta már a fák gyökerein fekszik.” (Mt. 3:10) Nemcsak egyszerűen belevág – amibe belevágnak az újra hajt – a balta azonban mélyre hatol, amíg fel nem tárja a gyökeret. Jézus mindenhol kihúzta a gyökeret, míg mások csak részlegesen tették ezt. Ami minket illet, mindannyian ássunk le a gonoszság gyökeréig, mely mindenkiben benne van, és húzzuk ki azt, amit az ember szíve nem tesz meg. Hathatós, mert nem ismertük fel. Amíg létezik, addig aktív. A tudatlanság a gonosz anyja. A tudatlanság halált okoz, mert azok, akik a tudatlanságból származnak, nem voltak, nem léteznek és nem lesznek […] tökéletesek, amikor minden igazság napvilágra kerül. Ami az igazságot illeti, olyan mint a tudatlanság: amíg rejtve van, önmagában pihen, ám amikor kinyilvánítják és felismerik, magasztalják, mivel erősebb, mint a tudatlanság vagy a tévedés. Szabadságot ad. A Szó azt mondja: „Ha ismered az igazságot, az igazság megszabadít téged.” (Jn. 8:32). A tudatlanság rabszolga. A tudás szabadság. Ha ismerjük az igazságot, megtaláljuk az igazság gyümölcsét önmagunkban. Ha csatlakozunk hozzá, eltölt bennünket.”

Összeáll tehát a kép, az Ősi tanítás, a tradíció tehát ez, amikor megtudjuk valódi származásunkat, életünket, eszközeinket és tudjuk, hová, miért és milyen állapotba kerülünk...

Az emlékezés, és azok feldolgozásának egyetlen értelmes célja tehát felkutatni és megszüntetni azokat a kapcsolódásokat amelyek a démonvilághoz kötnek bennünket.

Valahogy úgy jön elő nálam, hogy megfogalmazódik egy szándék, egy vágy: Meg akarom szüntetni a kötődéseimet ehhez a világhoz... Nem is nagyon foglalkozok vele ezután. Aztán jön egy gondolat, hogy talán a negatív kötődésekkel kellene kezdeni. Felderíteni és feloldani azokat a kapcsolatokat amelyek egyébként is akadályoznak az életemben. Rájöttem arra is, hogy pl a pénzhez való viszonyom miért olyan amilyen. Semmilyen, nincs pénzem, mert egyszerűen emberiség ellenesnek tartom a pénzrendszert, miközben rájöttem, hogy a pénz, az a közös platform ahol az emberek igen sokféle igénye harmonikusan ki tud fejeződni és ezek az igények be tudnak teljesedni. Persze ezt is másra használják némelyek, mint amire ideális volna használni én ezt az oldalát utálom, de általánosítottam, ezért a pénzt minden módon rossznak ítéltem, ami ugyan így ebben a formában nem igaz, de ez az ellenállásom meghozta a gyümölcsét, és nem is áramlik pénz hozzám...

Na ez még komoly csörte lesz, pert a pénzhez nagyon sok más dolog, politika és vallás is kötődik...
Most sem tudom, hogy miért beszéltem a pénzről, ez ugrott be miközben válaszolni akartam, és jöttek is az érzések vele kapcsolatban :))

A tudatos és akaratlagos emlékezést nem erőltetem annyira, rábízom a (belső bölcsességemre) hogy mit hoz elő a számomra amivel foglalkoznom kell. Úgy látszik, hogy ez most a pénz területe lesz, mert napok óta ez van felszínen...

De maga az emlékezés technikája érdekes.
Amire eddig felfigyeltem:
1. Elhatározom, hogy meg akarok tisztulni a kötelékeimtől. A kötelékek a múltban keresendők.
2. Felébred a vágy, hogy a kötelékeket felszámoljam magamban
3. Negatív kötelékek mentén indulok el. Valamiképpen vissza kellene emlékeznem ezekre.
4. Nem erőltetem, hanem várok hogy emlékek áramoljanak a tudatomba
5. koncentráltan figyelek a bejövő emlékfoszlányokra, és ahová vonzást érzek azt "elkapom" és tartom a képanyagot magam előtt, figyelem, hogy milyen érzések "mellék-emlékek" társulnak hozzá

Ez a spontán emlékezés nálam eddigi megfigyeléseim alapján. Ez még változhat persze...

A direkt emlékezésnél a következő:

1. Akarok emlékezni valamire. Tehát akarat ébred egy téma iránt
2. Meg kell jelölnöm azt a területet, amivel foglalkozni akarok
3. keresgélek, kor helyszín, esemény alapján, előbb keresek valamit amihez asszociatíven kötődhet az adott témával kapcsolatos emlék.
4. A bejövő emlékképekkel és érzésekkel nem lehet vitába szállni. Ha vitatkozok, tiltakozok, nem fogadom, bezárkózok, akkor eltűnik mindenestől az emlék.
5. Elmélyülök az emlékeimben, tehát egyre inkább kizárom a külső világot és átadom magam az emlék-világnak.

Na ezen túl még nem mentem, tehát tudatállapotváltásba nem kóstoltam bele. De tervbe van :)))