Leonardo da Vinci festő, építész és mérnök volt, ő fedezte fel azt is, hogy a fák gyűrűi összefüggésben vannak a növény korával, illetve hogy a gyűrűk vastagsága utal az adott év csapadékosságára.
te írtad, én nem vagyok felügyelő, a vitákat nem követem.
nem is alakulnának ki ha megállnánk h ne szóljunk vissza, ha kibírnánk hogy ne bizonygassuk az igazunkat még egy lapáttal...
rád van bízva, mit csinálsz, én kifejeztem a nemtetszésemet... ennyi.
nem haragszom meg semmi ilyesmi. nincs miért bocsánatot kérni.
Azért ez az ovis hasonlat nem kellene ide... Egyrészt szerintem nem jó, másrészt igazságtalanul sértő, nem hiszem, hogy Michaelita ezt megérdemelné, ő itt soha nem bántott senkit, mindenkit szeretettel biztat, azt vettem észre! Csak mert valamiért feltett egy blogot, ami szerintünk felesleges, attól még nem kellene leértékelni....
Michaelita, ez rendes tőled, de szerintem a konfliktusokat vagy azoknak látszó vitákat nem lehet és nem is kell így oldani. Ha valaki úgy érzi, azokra figyel, mert szükségét érzi, hogy tanuljon belőlük vagy jó szándékú tanácsot ajánljon, az úgyis arra fog figyelni. Nem kell minden ilyen vitától megijedni, nem feltétlen olyan konfliktusok ezek. Sőt még az is előfordulhat, hogy barátságok lesznek ilyenből. Beszélgetünk, tanulunk, ha valaki már erőszakot érez a másikban, az vagy jelzi, vagy ráhagyja. Én így látom ezeket, nem feltétlen kell figyelmet terelni, úgyis mindenki maga dönti el, mire szeretne figyelni. :)
Aranyos vagy, hogy a jó oldalát nézed a dolgoknak:)
Az ovissal nem bántódtam meg, mert nem jártam oviba, tahát akár pótolhatok is:)
Leértékelve sem érzem magam, csak meggyőzve.
Sikka csak megírta a véleményét, amit köszönök, merthogy amivel indítottam - tények, érdekességek a nagyvilágból - annak valóban nincs köze a lelki életünkhöz.
Gyorsan átírtam a korábbi megjegyzéseket, ezért ez a nagy összevisszaság a blog elején.
A vitáktól valóban nem kell megijedni, ebben igazad van, mert többféle kimenetele lehet a beszélgetéseknek.
A figyelem elterelésről, meg annyit, hogy inkább a saját figyelmemet akartam másfelé terelni, mint a Tieteket.
Most látom az új témát, nekem tetszik. :) Tegnap Coelhótól olvasgattam A fény harcosának kézikönyvéből. Abban vannak így röviden leírva olyan bölcsességek, amik nagyon tetszettek, amiket felismertem, hogy ezt vagy azt megfigyeltem az életemben is. Olyanokat, amik erőt is adtak, jó volt olvasni, és emlékeztetni magam egy-két dologra. :) Amúgy szerintem mindenkinek az az igazság, amit annak vél. :) Nekem A fény harcosának kézikönyve nagyon bejön. Itt vannak belőle idézetek, egy rakás bölcsesség, akit érdekel, de még nem olvasta: http://www.citatum.hu/konyv/A_f%E9ny_harcos%E1nak_k%E9zik%F6nyve/2 :)
belátta, hogy nem tudja megvédeni magát. Meg nincs is túl nagy jelentősége a dolognak. Tegnap a Sanyi mondott egy nagyon jót erre a klubban: a hülyék addig követnek téged, amíg meditációban teljesen be nem fogadod a saját múltbeli hülyeségedet. Csináltam is erre ma egy gyakorlatot, az jött fel, hogy bár rengetegszer voltam naiv, hiszékeny, manipulálható, kis hülye, becsaptak, elárultak, kihasználtak a saját hülyeségeim miatt. Viszont rengeteg ajándékot kaptam az élettől pont ezért, fejlődési lehetőséget, megtanultam hinni magamban stb.
Köszönöm, hogy a védelmemre keltetek... most mondjam, hogy nem kellett volna?
A legutóbbi bejegyzésemnek, abban a haragos blogban, éppen a végére akartam írni, hogy ne pazaroljatok a védelmemre több billentyűt, mert nincs jelentősége az ügynek. Vihar a biliben. De mire beküldtem volna az utószerkesztéssel, Claryssza már hozzászólt, így nem ment át a kiegészítés.
Elég gáz, ha úgy nézek ki, hogy meg kell védenetek. Írtam egy hozzászólást, hogy nem árt a harag gyökeréig lemenni. Erre jött egy "Keverünk, kavarunk itt" válasz... Őszintén megkérdeztem, hogy tud-e valami jobbat, milyen az a valódi elengedés, és hozzátettem, hogy szívesen tanulok tőle. Mint bárkitől. Hogy francba bizonyítsam be, hogy őszinte kíváncsiságból kérdeztem?
Erre a fontoskodó félreérti, és elkezd üzengetni. Semmi durvát nem írtam neki vissza. És most az jön ki az egészből, hogy én vagyok kabáttolvaj, meg hogy nem tudom magamat megvédeni. Nem írtok ti szappanoperát rólam?...:DDD Azzal, hogy nem küldtem el gyógyulni határozottabban a kedves Névtelent, már úgy tűnik, hogy meg kell engem védeni?
Ha ebből az jön ki a végén, inkább nem kell megvédeni, mert még rosszabbul járok... :DDD
Titokban még abban reménykedem, hogy aki közelebbről ismer, azért fel tudja objektíven mérni, hogy ki vagyok, hol tartok, mit lehet tőlem tanulni és mit nem.
És hagyjuk már végre ezt a szerencsétlen témát, engem sokkal kevésbé zavart, mint ami kerekedett belőle.
De, azonban mégis más. Más a motiváció és más a cél, csak az eszköz ugyanaz. Lényegében más a mentalitás mint a támadónál, ez mentheti fel a védelmezőt.
Ha most személyesen elbeszélgetnék és én bizonyításul neked rontanék és agyba főbe vernélek? Nem védekeznél előbb vagy utóbb? A magamfajta makacs s***fejek ellen nem mindig használ a szép szó :)
Ez csak egy felvázolt helyzet, hogy mit tennél ilyenkor. Mert ez éles helyzet lenne miben nem lehetne gondolkodni vagy megalkudni. Valószinüleg erőszakot kéne alkalmaznod, hogy megvédd magad, és tegyük hozzá teljesen jogos lenne velem szemben (mellesleg szelíd vagyok mint egy birka :D ).
verekedésben -ahogy emlékszem a régebbi vallomásaidra - tapasztaltabb vagyok mint te (de úgy jó keményen sajna,többször volt eltörve két kéztőcsontom is)
Gyerekek,mi a fene van? Nyugi.Mindenki találjon vissza magához.
Vannak ilyen napok,nem kell bedőlni neki.
Nyugalom.
Vannak emberek,akik próbálnak feszültséget kelteni,hogy szórakozzanak a fejleményeken.
Nem kell megadni nekik ezt az örömet.
Nem kell ilyen helyzetekbe bonyolódnunk,aztán még a végén egymást sértegetjük.
Szerintem az ilyen bajkeverők direkt erre hajtanak,hogy itt köztünk is zavart keltsenek.
Kicsit lehetne lazítani szerintem.
Szép ez a mai este,nehogy még elrontsuk,mert ugrunk mások hülyeségére:)
Vajjon miért van az, hogy az Évi és KatiPotter úgy érezte, hogy védelmeznie kell engem, holott én nem éreztem azt, hogy abban a helyzetben meg kellene védenem magamat (Azért mert "átláttam" az írónak önmagához való viszonyáról szólt a dolog inkább, mint rólam)
De meg kell, hogy mondjam nagyon köszönöm nekik, hogy együttéreztek velem, az nagyon jól esett.
Mi többen nők úgy éreztük, hogy meg kell védenünk Hermesst (én is közöttük voltam), ugyanakkor Ő átérezte, hogy nem kell önmaga védelmére kelnie.
Miért vagyunk érzékenyebbek ha másról van szó, mint ha önmagunkról? Vagy egyáltalán miért tesszük, ha nem érzékenységből, együttérzésből, szolidaritásból?
Mit gondoltok mi lehet az igazság ebben a helyzetben?
............... mert ha megvédek valakit=jó vagyok
ilyenkor tudat alatt olyan helyzetben is azt látjuk, vki támaszra, védelemre szorul, amikor az ténylegesen nem áll fenn.
Valóban mást védesz? Valóban jó vagy? Valóban ettől függ? Bizonyítani kell, h jó vagy? Miért? Valójában kit is kell védened, ha kell egyáltalán? Ki az, aki kicsi benned és erre szorul?
Alfa: érzelmek: sem nem gyengeség, sem nem nem kevesebb, sem nem alacsonyabb, mint az elme, értelem. De a kettő egyben sem ér semmit, ha nincs harmóniában a cselekedetekkel. Ha önmagadban harmónia van ebben a hármas egységben, akkor rendeződik a világ is.
Kíváncsi lennék hogy viszonyulsz az érzelmekhez. Hogy élsz valójában, cselekszel-e, mikor eljön a tett pillanata, vagy inkább túlagyalod a helyzetet, vagy csak ész nélkül rohansz.
Alfa, ki vagy TE valójában? Hogyan élsz? Szépek az eszmék (és ez most mindenkire igaz, nem csak Alfára), de való életben hogy reagáltok? Hogy cselekedtek? Szép szavak után, valóban ezt élitek?
Hermess: keresd meg, mi az oka annak, ami most körül vett itt Téged. Nincsenek véletlenek.
Hozzászólások
44 hozzászólásLelki igazságokkal szeretném majd megtölteni a blogot...
Leonardo da Vinci festő, építész és mérnök volt, ő fedezte fel azt is, hogy a fák gyűrűi összefüggésben vannak a növény korával, illetve hogy a gyűrűk vastagsága utal az adott év csapadékosságára.
Mi zavar jobban bennünket, amikor valaki támadó kritizáló hangnemben blogol?
Vagy az, hogy ezt a névtelenség homályába burkolózva teszi?
mi köze ennek a lelki életünkhöz?
hogy van összefüggésben vele?
szerintem ezen az oldalon nem ilyen tudományos és ténymegállapító dolgokkal kéne foglalkozni
Igen, nem túl sok köze van hozzá... mint ahogy a parttalan vitáknak sem, ami egy másik blogban megy...
... szóval ezt most figyelem-elterelőnek nyitottam, bevallom őszintén:)
... most akkor letöröljem??
te írtad, én nem vagyok felügyelő, a vitákat nem követem.
nem is alakulnának ki ha megállnánk h ne szóljunk vissza, ha kibírnánk hogy ne bizonygassuk az igazunkat még egy lapáttal...
rád van bízva, mit csinálsz, én kifejeztem a nemtetszésemet... ennyi.
nem haragszom meg semmi ilyesmi. nincs miért bocsánatot kérni.
figyelemelterelés ovisoknál működik... :) kik vitatkoznak?
Azért ez az ovis hasonlat nem kellene ide... Egyrészt szerintem nem jó, másrészt igazságtalanul sértő, nem hiszem, hogy Michaelita ezt megérdemelné, ő itt soha nem bántott senkit, mindenkit szeretettel biztat, azt vettem észre! Csak mert valamiért feltett egy blogot, ami szerintünk felesleges, attól még nem kellene leértékelni....
Michaelita, ez rendes tőled, de szerintem a konfliktusokat vagy azoknak látszó vitákat nem lehet és nem is kell így oldani. Ha valaki úgy érzi, azokra figyel, mert szükségét érzi, hogy tanuljon belőlük vagy jó szándékú tanácsot ajánljon, az úgyis arra fog figyelni. Nem kell minden ilyen vitától megijedni, nem feltétlen olyan konfliktusok ezek. Sőt még az is előfordulhat, hogy barátságok lesznek ilyenből. Beszélgetünk, tanulunk, ha valaki már erőszakot érez a másikban, az vagy jelzi, vagy ráhagyja. Én így látom ezeket, nem feltétlen kell figyelmet terelni, úgyis mindenki maga dönti el, mire szeretne figyelni. :)
Aranyos vagy, hogy a jó oldalát nézed a dolgoknak:)
Az ovissal nem bántódtam meg, mert nem jártam oviba, tahát akár pótolhatok is:)
Leértékelve sem érzem magam, csak meggyőzve.
Sikka csak megírta a véleményét, amit köszönök, merthogy amivel indítottam - tények, érdekességek a nagyvilágból - annak valóban nincs köze a lelki életünkhöz.
Gyorsan átírtam a korábbi megjegyzéseket, ezért ez a nagy összevisszaság a blog elején.
A vitáktól valóban nem kell megijedni, ebben igazad van, mert többféle kimenetele lehet a beszélgetéseknek.
A figyelem elterelésről, meg annyit, hogy inkább a saját figyelmemet akartam másfelé terelni, mint a Tieteket.
Szép estét kívánok Nektek!
Most látom az új témát, nekem tetszik. :) Tegnap Coelhótól olvasgattam A fény harcosának kézikönyvéből. Abban vannak így röviden leírva olyan bölcsességek, amik nagyon tetszettek, amiket felismertem, hogy ezt vagy azt megfigyeltem az életemben is. Olyanokat, amik erőt is adtak, jó volt olvasni, és emlékeztetni magam egy-két dologra. :) Amúgy szerintem mindenkinek az az igazság, amit annak vél. :) Nekem A fény harcosának kézikönyve nagyon bejön. Itt vannak belőle idézetek, egy rakás bölcsesség, akit érdekel, de még nem olvasta:
http://www.citatum.hu/konyv/A_f%E9ny_harcos%E1nak_k%E9zik%F6nyve/2 :)
Miért mi nők kelünk Hermess védelmére, miért nem Ő védi meg magát?
belátta, hogy nem tudja megvédeni magát. Meg nincs is túl nagy jelentősége a dolognak. Tegnap a Sanyi mondott egy nagyon jót erre a klubban: a hülyék addig követnek téged, amíg meditációban teljesen be nem fogadod a saját múltbeli hülyeségedet. Csináltam is erre ma egy gyakorlatot, az jött fel, hogy bár rengetegszer voltam naiv, hiszékeny, manipulálható, kis hülye, becsaptak, elárultak, kihasználtak a saját hülyeségeim miatt. Viszont rengeteg ajándékot kaptam az élettől pont ezért, fejlődési lehetőséget, megtanultam hinni magamban stb.
Köszönöm, hogy a védelmemre keltetek... most mondjam, hogy nem kellett volna?
A legutóbbi bejegyzésemnek, abban a haragos blogban, éppen a végére akartam írni, hogy ne pazaroljatok a védelmemre több billentyűt, mert nincs jelentősége az ügynek. Vihar a biliben. De mire beküldtem volna az utószerkesztéssel, Claryssza már hozzászólt, így nem ment át a kiegészítés.
Elég gáz, ha úgy nézek ki, hogy meg kell védenetek. Írtam egy hozzászólást, hogy nem árt a harag gyökeréig lemenni. Erre jött egy "Keverünk, kavarunk itt" válasz... Őszintén megkérdeztem, hogy tud-e valami jobbat, milyen az a valódi elengedés, és hozzátettem, hogy szívesen tanulok tőle. Mint bárkitől. Hogy francba bizonyítsam be, hogy őszinte kíváncsiságból kérdeztem?
Erre a fontoskodó félreérti, és elkezd üzengetni. Semmi durvát nem írtam neki vissza. És most az jön ki az egészből, hogy én vagyok kabáttolvaj, meg hogy nem tudom magamat megvédeni. Nem írtok ti szappanoperát rólam?...:DDD Azzal, hogy nem küldtem el gyógyulni határozottabban a kedves Névtelent, már úgy tűnik, hogy meg kell engem védeni?
Ha ebből az jön ki a végén, inkább nem kell megvédeni, mert még rosszabbul járok... :DDD
Titokban még abban reménykedem, hogy aki közelebbről ismer, azért fel tudja objektíven mérni, hogy ki vagyok, hol tartok, mit lehet tőlem tanulni és mit nem.
És hagyjuk már végre ezt a szerencsétlen témát, engem sokkal kevésbé zavart, mint ami kerekedett belőle.
Szeretettel, Z
vannak agresszióra hajlamosabb emberek.Ez van.
De aki a védelmedre kelt indulatosan,az vajon nem agresszív?
De, azonban mégis más. Más a motiváció és más a cél, csak az eszköz ugyanaz. Lényegében más a mentalitás mint a támadónál, ez mentheti fel a védelmezőt.
nem mentheti fel!!!!!!!!!!
az erőszak erőszakot szül
higgadt,baráti eszmecsere kell
Ha most személyesen elbeszélgetnék és én bizonyításul neked rontanék és agyba főbe vernélek? Nem védekeznél előbb vagy utóbb? A magamfajta makacs s***fejek ellen nem mindig használ a szép szó :)
ebben most mennyi volt az indulat?
már téged is idegesítelek?
Nem nem :)
Ez csak egy felvázolt helyzet, hogy mit tennél ilyenkor. Mert ez éles helyzet lenne miben nem lehetne gondolkodni vagy megalkudni. Valószinüleg erőszakot kéne alkalmaznod, hogy megvédd magad, és tegyük hozzá teljesen jogos lenne velem szemben (mellesleg szelíd vagyok mint egy birka :D ).
hermesst nem verte meg senki
verekedésben -ahogy emlékszem a régebbi vallomásaidra - tapasztaltabb vagyok mint te (de úgy jó keményen sajna,többször volt eltörve két kéztőcsontom is)
na meg régen bírkóztam is
Tehát létezhet jogos harchelyzet nem? Persze szigorúan csak speciális helyzetek esetén :)
igen :BTK 29.§ jogos védelem
de itt erre nem volt szükség
többet ér ilyenkor a higgadt megbeszélés,kérdések feltevése
vannak agresszióra hajlamosabb emberek.Ez van.
De aki a védelmedre kelt indulatosan,az vajon nem agresszív?
Gyerekek,mi a fene van? Nyugi.Mindenki találjon vissza magához.
Vannak ilyen napok,nem kell bedőlni neki.
Nyugalom.
Vannak emberek,akik próbálnak feszültséget kelteni,hogy szórakozzanak a fejleményeken.
Nem kell megadni nekik ezt az örömet.
Nem kell ilyen helyzetekbe bonyolódnunk,aztán még a végén egymást sértegetjük.
Szerintem az ilyen bajkeverők direkt erre hajtanak,hogy itt köztünk is zavart keltsenek.
Kicsit lehetne lazítani szerintem.
Szép ez a mai este,nehogy még elrontsuk,mert ugrunk mások hülyeségére:)
Nagyon érdekes dolgok történtek itt mostanában...
Vajjon miért van az, hogy az Évi és KatiPotter úgy érezte, hogy védelmeznie kell engem, holott én nem éreztem azt, hogy abban a helyzetben meg kellene védenem magamat (Azért mert "átláttam" az írónak önmagához való viszonyáról szólt a dolog inkább, mint rólam)
De meg kell, hogy mondjam nagyon köszönöm nekik, hogy együttéreztek velem, az nagyon jól esett.
Mi többen nők úgy éreztük, hogy meg kell védenünk Hermesst (én is közöttük voltam), ugyanakkor Ő átérezte, hogy nem kell önmaga védelmére kelnie.
Miért vagyunk érzékenyebbek ha másról van szó, mint ha önmagunkról? Vagy egyáltalán miért tesszük, ha nem érzékenységből, együttérzésből, szolidaritásból?
Mit gondoltok mi lehet az igazság ebben a helyzetben?
Őszintén kíváncsi lennék a véleményetekre.
a személyiséges blogom erről szól.
szerinted hülyeség?
Párhuzamosan nyitottuk a két blogot... nem tudok még véleményt mondani.
............... mert ha megvédek valakit=jó vagyok
ilyenkor tudat alatt olyan helyzetben is azt látjuk, vki támaszra, védelemre szorul, amikor az ténylegesen nem áll fenn.
Valóban mást védesz? Valóban jó vagy? Valóban ettől függ? Bizonyítani kell, h jó vagy? Miért? Valójában kit is kell védened, ha kell egyáltalán? Ki az, aki kicsi benned és erre szorul?
Alfa: érzelmek: sem nem gyengeség, sem nem nem kevesebb, sem nem alacsonyabb, mint az elme, értelem. De a kettő egyben sem ér semmit, ha nincs harmóniában a cselekedetekkel. Ha önmagadban harmónia van ebben a hármas egységben, akkor rendeződik a világ is.
Kíváncsi lennék hogy viszonyulsz az érzelmekhez. Hogy élsz valójában, cselekszel-e, mikor eljön a tett pillanata, vagy inkább túlagyalod a helyzetet, vagy csak ész nélkül rohansz.
Alfa, ki vagy TE valójában? Hogyan élsz? Szépek az eszmék (és ez most mindenkire igaz, nem csak Alfára), de való életben hogy reagáltok? Hogy cselekedtek? Szép szavak után, valóban ezt élitek?
Hermess: keresd meg, mi az oka annak, ami most körül vett itt Téged. Nincsenek véletlenek.
"Ilyenkor tudat alatt olyan helyzetben is azt látjuk, vki támaszra, védelemre szorul, amikor az ténylegesen nem áll fenn."
És ha ténylegesen fennáll?
ha tényleg fennáll, más tészta, most konkrétan nem erről volt szó. Itt csak Michaelita kérdésére válaszoltam.