Egy bizonyos idő után senki sem kerülheti ki a legfontosabb kérdést: ki vagyok én? A hétköznapi életben erre az éppen aktuális szerepünk kis énje felel: anya vagyok, feleség vagyok, munkatárs vagyok és alakítjuk az éppen aktuális szerepünket. Az egyéniségünk színezi a, hogyan-t és amíg nem a szellem irányít minket addig nem beszélhetünk kiforrott egyéniségről. Akkor vagyunk önmagunk, ha a negatív érzéseinket is vállaljuk és ezzel együtt is választjuk a boldogságot. Az erőltetett pozitív gondolkodás nem hozza várt eredményt, mert hiányzik belőle a könnyedség.

A negatív érzéseink nem feltétlenül rosszak

A negatív érzéseink nem feltétlenül rosszak, inkább csak jelzések, amelyek figyelmeztetnek valamire, valamitől megvédenek, tehát mindenképpen minket szolgálnak. A negatív érzések az életünkhöz tartoznak, nem jelentik azt, hogy gyengék vagyunk vagy kudarcot vallottunk.

Az énvédő technikák megóvnak a szorongástól és nem hagyják, hogy az önértékelésünk csorbát szenvedjen. Hárítással kizárjuk a fájdalmat, az elérhetetlen dolgokat ezzel csökkentve a belső feszültségeket. Sajnos ez a megoldás a valóság eltorzításához vezet és fennáll a veszélye annak is, hogy az elfojtott feszültség a mélyben megmarad és egyszer majd felszínre tör. A tudattalanba űzött fájdalmas vagy kínos gondolatok, érzelmek elfojtásra kerülnek, de nem tekinthetjük őket ettől még megoldottnak. Inkább csak a szőnyeg alá söpört, elodázott megoldani valónak.

Az elfojtás

A főleg elfojtással működő ember tűréshatára alacsony, könnyen felejt, és kevés dolog érdekli. Ez az összes elhárító mechanizmus gyökere. A sajátossága ezeknek az énvédő mechanizmusoknak, hogy másoknál azonnal felfedezzük őket, saját magunkon már sokkal nehezebben. Amit másokban meglátunk azzal nekünk is dolgunk van. Erre többféle módon ráláthatunk. kérhetünk segítséget kineziológustól vagy részt vehetünk biorezonancia vizsgálaton is, hogy fény derüljön arra, amit mindenképpen szeretnénk elrejteni.

Kockázatos dolog mások álarcai mögé pillantani, játszmáikat reflektorfénybe vonni. Olyanra is ráláthatunk, amiről utólag úgy érezhetjük jobb volt, amíg nem tudtuk.

Elhárító mechanizmusok és felszámolásuk

Tagadás

A valóság tudomásul nem vétele. Amit nem ismerünk el az nem is létezik. Igyekezzünk minden a szépet, a jót meglátni és rá fogunk jönni, hogy valóban mindenhol ott van. Engedjük meg magunknak, hogy észre is vegyük. Mindig abból lesz több az életünkben, amire a figyelmünket összpontosítjuk.

Önbódítás

Külsőleg bevitt tudatmódosító szerekkel való menekülés a valóság elől, amit nem akarunk meglátni. Ez lehet alkohollal vagy kábítószerrel, némi gyógyszerrel bonyolítva a helyzetet. Az alkohol teljesen megfoszthat a valódi személyiségünktől. A túlzott édesség fogyasztást is érdemes itt megemlíteni, mint egyfajta önbódítást.
az emberek jelentős része választja az alkoholt a valóság, a valódi érzelmektől való menekülési útvonalként.

Megoldás: szembenézni a bántalmakkal, frusztrációkkal. A valódi okok feltárása. Önsajnálat helyett cselekvés, kitartás és türelem.

Elkerülés

A szorongást keltő helyzet teljes kizárása. Egyik módja, hogy nézőjévé válunk a saját életünknek. A munkát és a vele járó felelősséget átadjuk másoknak. Felnőttként alá rendelődve a párkapcsolatban is eltűrjük az igazságtalanságokat is.

Megoldás: őszintén ránézni az adott helyzetre és lesz, ami lesz hozzá állással képviselni önmagunkat, a saját érdekeinket.

Az érzelmek elfojtása

Az érzelmek teljes elfojtása tulajdonképpen egy szerepjátszás. Úgy teszek, mintha nem fájna az elutasítás, mert azt várják el tőlem, hogy kontrolláljam az érzelmeimet. Így nem látszik a bizonytalanság és nem hozzuk zavarba a többieket, akik lehet, hogy nem tudnának mit kezdeni az érzelmeinkkel.
Megoldás: éljük meg az érzelmeinket és fejezzük ki őket. Merjünk szomorúak, lenni és sírni, ha kell, és ha felhőtlenül boldogok vagyunk, azt se tartsuk titokban.

A tartós és fel nem oldott stresszhelyzetek depresszióhoz vezethetnek. Vannak, akik számára gondot okoz a negatív érzelmek felismerése, ami összefügg a stresszhelyzetek kezelésével is. A probléma gyökerének megtalálásában sokat segíthet egy kineziológus vagy pszichológus.

Akik képesek elfogadni a negatív érzelmeiket is és megfelelően tudnak reagálni rá azok sokkal, nagyobb eséllyel lesznek elégedettek és boldogok az életükkel, mint azok akik folyton azon görcsölnek, hogy jól érezzék magukat a bőrükben.