Mi a szerelem?
A szerelem egy csoda - nem fizika, nem kémia, nem biológia - megfoghatatlan, sokszor rosszkor jön, sokszor rossz az irányzék, gyakran viszonzatlan, felülírja a logikus gondolkodást, égi magasságokba röpít, majd beledöngöl a betonba... Elég hozzá egy pillantás, egy mozdulat, egy szó, egy illat - és máris el vagy veszve...
Gyártod a rózsaszínű álmok szappanbuborékját, és józan ésszel hiába pukkasztod ki valamennyit, azok csak jönnek le a futószalagról mint egy gyárban a késztermék - és nem biztos, hogy el tudod adni - hihi!
Még, ha addig biztosnak is érezted magad - önmagadban - akkor is elfog a bizonytalanság. Akkor is, ha beteljesedik, akkor is, ha nem.
Nem korfüggő. Megtalálhat bármikor, bárhol - lehet, hogy fiatalon találkozol vele, de az is lehet, hogy hosszú éveket kell leélned nélküle, mire végre megtapasztalhatod ezt az édes - keserű „ízét" az ÉLET-nek. Van, hogy már feladtad, hogy neked is jut belőle, és akkor hasít beléd villámcsapásként és Te porrá égsz tőle.
A visszautasítás fájdalmas - de... legalább megtapasztalhattad, hogy Te is képes vagy ennek a csodának a befogadására, csak meg kell találnod azt az embert, aki felébreszti benned és képes arra is, hogy viszonozza.
- naphold blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
61 hozzászólásKavics22
A szerelem mindig másmilyen, nem létezik két egyforma érzés. Amikor azt hiszed, hogy most élted át az igazit, mindig jön egy következő, ami lesöpörheti az előzőt a pályáról. De mégis lehetséges egy valódi, egy felülírhatatlan, amelyik minden előzőtől különbözik. Ha még nem élted át, meg van rá az esélyed. Sokat kell változnod, tapasztalnod, olykor szenvedned, hogy Te legyél a kiválasztott.
Fel fogod ismerni, olyan változásokat idéz elő benned. Érzed a másik minden rezdülését, teljesen mindegy, hogy hol tartózkodik, a közeledben, vagy a világ másik felén. Láthatatlan fénylő szál köt össze benneteket akkor is, ha nem találkozhattok, az idő nem tompítja. Mindent megbocsájtasz neki, mert úgy szereted, ahogy van. A szerelem lángoló érzése beleolvad a szeretet és az elfogadás végtelen mélységébe. Egyszerre mozdultok, egyszerre lélegeztek akkor is, ha külön vagytok, minden gondolatod és tetted neki szól, rajta keresztül élsz és ő rajtad keresztül létezik. Nem akarsz és nem is tudsz mást észrevenni, csak őt, kizárod a külvilágot. Egyetlen érintésétől lángra gyúl a tested és a lelketek szétválaszthatatlanul összefonódik.
Mellette az lehetsz, aki vagy és ő is az lehet, aki. Olyan természetességgel fogadod el, mint ahogy felkel a nap. Legszívesebben minden pillanatban megsimogatnád, minden gondolatod vele akarod közölni először. Nincsenek korlátok, beszáguldhatjátok a végtelen Univerzumot és a Lét minden csodája megnyílik előttetek.
Hát valahogy így... :)
Pilinszky János: Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.