- Nem akarok megváltozni! - Megállt a kezemben a kanál.
- Tessék? – meredtem a barátnőmre. Arra, aki ki nem hagyott volna egy eseményt, egy találkozót, egy könyvet, hogy abból ne szűrjön le tanulságokat saját életére. Aki előadásokat hallgatott, tanfolyamokat végzett, állandóan meditált, hogy elérje hőn áhított boldog életet, lelki egyensúlyt. Mindig agyalt, mindennek a titkát meg akarta fejteni, hogy minél tudatosabban éljen, és irányíthassa az életét.
Valóban sokat változott, ezért is lepett meg ez a kijelentése.
A nagy kérdés: Mire való a tudat hatalma? Hogyan állíthatjuk a boldogságunk szolgálatába az önismeretet/tudatosságot?
Vajon az-e a dolgunk, hogy amikor felismertük a blokkjainkat, tudatosan kezelve helyreállítsuk azokat a "természetes" működéseket, amelyek eddig blokkolva voltak? vajon képes -e erre az emberi tudatosság?
Van-e ennek a képességnek határa? És ha igen hol? (Ha Jézus fel tudta támasztani a halottat, meg magát is, akkor vissza tudjuk-e növeszteni mondjuk a levágott lábunkat - vagy éppenséggel a velünk meg nem született epeútjainkat????)
Azt szokták mondani hogy alapvetően két érzés tart fogságában bennünket embereket: az öröm és a félelem. Az öröm felé próbálunk elmozdulni és a félelemtől pedig mindenáron szabadulni. Az utóbbi, vagyis a félelem, erősebb. Az ismeretlentől való félelem bénítólag hat. A változás pedig egy fajta ismeretlen felé történő elmozdulást jelent. Már előre rettegünk
Mert nehezen vesszük rá magunkat, mert félünk tőle.
Miért félünk a változástól?
Mert a változás ugyan újat hoz az életünkbe, de azzal valamit el veszíthetünk a régiből vagy az újnak következményeként.
A minap raktam össze a meditációimat, és közben megtaláltam az alábbi gyakorlatot. Ez segít elfogadni olyan részedet, tulajdonságodat, mellyel eddig nem tudtál mit kezdeni.
Tehát ha szeretnéd egy tulajdonságodat megváltoztatni, vagy egy minőséget behozni az életedbe, akkor az alábbi gyakorlat segíthet. Persze akár egy aktuális félelemmel is megcsinálhatod a gyakorlatot.
Először válassz egy tulajdonságot, vágyat, amit szeretnél a szívedbe fogadni. Megcsinálhatod a gyakorlatot akár egy konkrét személyre, akivel épp valamilyen problémád van.
Mennyire mélyek a beléd rögződött társadalmilag elvárt viselkedési formák ?
Át mered olykor törni őket ?
Összefügg-e szerepjátékod, vagy annak hiánya tudatosodásod szintjével és vajon milyen irányba vitt el ? Megkönnyebbülsz, ha teljesen önmagad adhatod, vagy utólag megbánod, hogy teljesen kitárulkoztál és támadási felületet adtál ?
Ismered saját mélységeidet, vagy ahhoz egy valódi, katasztrófa szintű kihívás kellene, hogy
Szeretjük, ha nyugodtan és boldogan élhetjük az életünket.
Mindig, minden változik, hiszen jól tudjuk, egy valami állandó, a változás.
Bármikor, bármelyik pillanatban történhet valami, ami beindít új folyamatokat. Néha akár egy -egy pillanatra fájdalmas is lehet.
Az új helyzet elfogadása, első pillanatban talán nehéznek tűnik, de senki nem ígérte, hogy
Szerdánként önismereti csoport találkozik Veszprémben.
A program első
felében energetizáló feltöltő gyakorlatokat végzünk, majd önismereti meditációtval folytatjuk a programot.
Ha szeretnél elinduli az önmegismerés útján, ott a helyed közöttünk.
Szó esett a nincstelenségről, a pénzről, vagy arról a tényről, hogy ha az ember belül jól van, akkor kint is. Ez elgondolkoztatott. Az egyetemen vita kerekedett ki anno: a koldusnak adjak pénzt, vagy ne adjak? Jó cselekedet, vagy nem, akármelyiket is választom? Mindegy, a választ mindenki megválaszolhatja a maga gondolata tükrében.
A közelmúltban egy régnemlátott ismerőssel találkoztam és az tűnt fel, ugyanúgy mozog, gesztikulál mint az édesanyja.
Mikor az öcsémet látom, a mozdulataiban édesapám látom viszont.
Persze ezzel még semmi gond nincs, talán még örülünk is, ha gyermekeinkben, viszont látjuk szeretteinket. De a külső tulajdonságokon kívül bizony ott a belső, az is ami nem a saját, csak átvett, nem őt tükrözi az a tulajdonság, elv, szokás.
Biztos vagytok így ti is, szembesültök saját átvett mintáitokkal, de vajon felismeritek-e mindet, önmagatokban?
