Ha össze kellene foglalnom, hogy mi számomra az a tanítás, ami kulcs mindenhez, ami nekem az abszol-út, vagyis mi a "titkom", akkor az egyszerűen az, amit már sokan megfogalmaztak, sokszor mégis közhelyként kezelik, anélkül, hogy ténylegesen belegondolnának: az az erős, aki szeret, azzal le lehet győzni mindent, ami akadályozza a boldogságot (az igazi boldogságot nyilván, a többi tetszetősnek tűnő dolgot el lehet venni az embertől, ezt nem). Akkor vagyunk leginkább kapcsolatban Istennel. Amikor szeretet irányít, és nem akármi félelem. Ez egy nagyon alap dolog, de jó, ha tudatosul.

A liturgia, ahogyan a sírig eljut, az én szempontomból, most nem annyira lényeges. Nem az a gondom, hogy hogyan jut el a test a sírig.

A gondom az, hogy miként támad fel?
Fel kell tenni a kérdést, hogy mi a meghalás folyamata, és abból a folyamatból, vissza lehet-e fordulni a mi anyagi világunkban?