Elölőszó: A "Gondolatok" Puttaparthyban egy spirituális útkereső-lelki gyakorlatok közepette, a hajnali imameditációt követően villanásnyi idő alatt keletkezett, noha nem terveztem verses formába önteni az univerzum téziseit. Olyan gyorsan jött az intu infó, hogy megjegyezni is képtelen voltam, azonnal tollat ragadtam és /jobbhiján/ karomra jegyeztem rövidítve- e sorokat. Eddig egy mezei locsoló versköltemény sem esett ki fejemből. Kisvártatva rádöbbentem, hogy korábban feladott kérdéseimre kaptam intuitíve a válaszokat, én csupán lejegyeztem azokat.

Kaptam ma egy e-mailt, ez már a sokadik a témában, s bár nem állítom, hogy nincs benne némi igazság, de azért bosszant és látok ellenpéldát is magam körül. Azt hiszem, mindannyian ráérzünk, hogy kikről is van szó.

Íme a mail tartalma:

"Ragozás: Hűűűűűűű , ezt valaki nagyon telibetrafálta!

Én tanulok, te tanulsz, ő lóg.

Én vizsgázom, te vizsgázol, ő nem buktatható.

Én dolgozom, te dolgozol, ő hátrányos.

Én spórolok, te spórolsz, ő segélyt kér.

Én építek, te építesz, ő igényel (és kap is).

A legkedvesebb barátnőm éppen válik. A vele való beszélgetések kapcsán én is újra-figyelem a múltam, újra is értékelem.
Az álmaink csodálatos módon, egy egy magban érkeznek el hozzánk, amit ha elvetünk, ápolunk és szeretünk, gyönyörűvé bontakozik ki. Az álmainkhoz "csak" mi kellünk, és az a világ, amik mi vagyunk.
De a közös álmoknál ez mintha másképp lenne.

A közös álmok még csodálatosabbak, hiszen az egység érzését élhetjük meg minden egyes megvalósított morzsájukban, tapasztalati úton. Nem sok párnak adatik meg, hogy elég közös álmuk legyen.