Ez a három állapot tanítása magában foglal minden egyetemes emberi tapasztalatot. Ez nem jógikus élmény. Ennek semmi köze a több éves gyakorlathoz. És nem kell remete szerzetessé válnod. Ehelyett ez a tanítás minden ember megosztott tapasztalatán alapul, és ezért az Advaita fontosságának megértéséhez jól fogható.
Néhány kivételtől eltekintve minden emberi lény elfogadta empirikus tevékenységét és mérlegelését, és csak az éber állapotot vette spekulációi alapjául.
Számos önfelfedezési technika létezik, pl. az ÉN VAGYOK, neti neti (nem ez, nem az) és mások. Azonban a három tudatállapot vagy a három tudatállapot gyakorlatának vizsgálata a legmeggyőzőbb és legkönnyebben érthető.

A három állapot, az ébrenlét egyetemes nézete az uralkodó. Mindannyian valódinak érzékeljük; az álmom a képzelet, a mélyalvás pedig egy öntudatlan állapot, amiben nem tudok semmit. Ez a cirkadián ritmus a természetes körforgás. Ez a való világ ismét eltűnik számomra, és az elmém álomvilágot hoz létre. Amikor felébredek, ez meghamisítja az álmot, bármilyen élénk is. Ó, ez csak álom volt. Álmatlan vagyok, időnként rengeteg energiám van. Tegyük fel, hogy meg tudnám csinálni alvás nélkül. Lemondanám a furcsa álmokról, mert az orvosok azt mondják; a mély alvás jobb. A lányomnak volt egy sárvédő hajlítója, ezért álmomban viharról álmodom, és a RAV4-em tönkretételéről.