Gondoltam egyet és megosztom veletek szívem fájdalmát, ami már egy ideje kínoz:

Mit jelent számomra a spiritualitás?

- A spiritualitás előtt még szabadon érezhettem, ami épp jött, vagy tetszett. A spiritualitás után csak a feltétlen szeretetet volt helyes éreznem.

- A spiritualitás előtt még szabadon élhettem az élet bármely eszközével. A spiritualitás után, ha nem viselkedtem csakis jól és erkölcsösen, akkor bevonzhattam minden bajt a fejemre.

- A spiritualitás előtt még volt szabad akaratom. A spiritualitás után csak Isten akarata lehetett szent a számomra.

- A spiritualitás előtt még semmi baj nem volt az egommal, és nagyon jól támogatott. A spiritualitás után az egyik legkárosabb dolognak lett megbélyegezve.

- A spiritualitás előtt még nagy hasznos és segítőkész dolognak bizonyult a gondolkodás. A spiritualitás után már csak az elmém korlátozó viselkedése lehetett.

- A spiritualitás előtt az elmém még az élet leghasznosabb ajándéka és barátja volt. A spiritualitás után már egy káros dolog, melynek kötelező volt az elhallgattatása.

- A spiritualitás előtt még ért valamit a szerelem, a vágyak, az álmodozás. A spiritualitás után ezek már ragaszkodásnak és gyengeségnek számítottak.

- A spiritualitás előtt még szabadon kritizálhattam, véleményezhettem, ítélkezhettem, ha valami nem tetszett. A spiritualitás után ezek csakis elfogadhattam, minden más a korlátolt ego-m megnyilvánulásai lehettek.

- A spiritualitás előtt még csak egy féle ember létezett, és lényegében mindenki egyenlő volt. A spiritualitás után már volt tudattalan ember, egoista ember, tanítvány és a Megvilágosodott ember lehetett.

- A spiritualitás előtt még bárki mondhatott nagy igazságokat, jó tanácsokat. A spiritualitás után csak a Megvilágosodottnak lehetett igazán igaza.

- A spiritualitás előtt még egyértelmű volt, hogy a valóság az, ami körülvesz és létezik, ami előttem van: a virágok illata, a szép tájak, egy erdő, az egész (fizikai) világ. A spiritualitás után mindez csak illúzió, és max. csak a földi létezés kezdeti velejárói lehettek.

- A spiritualitás előtt még szabadon gondolhattam, mondhattam valamire, hogy rossz. A spiritualitás után csak jót szabadott mondani mindenre.

- A spiritualitás előtt még lehettem gazdag, filmrendező, kreatív ember, bárki, aki akartam. A spiritualitás után csak megvilágosodott lehettem, és minden más csak az alsóbb szintű világi javak követése volt.

- A spiritualitás előtt még lehettem önállóan fejlődő, és tudatosodó ember. A spiritualitás után csak egy mester mellett fejlődhettem rendesen.

- A spiritualitás előtt a testem egy kiváló lehetőség volt az Életre, amivel lehetett azonosulni. A spiritualitás után a testem csak egy korlátozott, halandó és romlandó dolog volt, amit idővel el kell hagyni.

- A spiritualitás előtt még volt értelme az Életnek. A spiritualitás után csak egy szamszára lett, amibe nem szabadott újra beleszületni.

- A spiritualitás előtt még lehettem kiteljesedett, egész állapotban. A spiritualitás után csak fusztráció és feszültség lett az osztályrészem.

- A spiritualitás előtt még szabad ember voltam. A spiritualitás után már bilincsbe lettem verve.

- A spiritualitás előtt még lehetett az értelem, az elme, a gondolkodás, és az ego segítségével Teljességet elérni. A spiritualitás után ez már lehetetlennek lett megbélyegezve.

Hogy mit jelent számomra a spiritualitás?

Jelenleg az egyik sunyibb és legsúlyosabb mentális betegség, amit el tudok valaha képzelni egy embernek.

És miért foglalkoztam vele?

Mert irónikus módon egy két évvel ezelőtti Egyetemes Megvilágosodás élmény letagadhatatlanul köt hozzá. Mi ez, ha nem egy hatalmas paradoxon?

Vajon mi az Igazság?

evil-buddha.jpg