Ezotéria és gyakorlat
Itt is és más ezoterikus oldalakon is sok számomra hasznos dolgot olvastam, illetve hallottam a témában jártas emberektől, és tapasztaltam is a spiritualitást az életemben. Úgy gondolom, a lélek és szeretet-erőkkel való kapcsolata, és az ehhez köthető spiritualitás természetes dolgok, vagyis annak kellene lenni, sokszor nem tudatos. De azt vettem észre, és lehet én látom rosszul, hogy a spiritualitás több embernél átalakul központi céllá, miközben a gyakorlati élettől kicsit távolodik. Ez nem biztos, hogy rossz minden esetben, de egyik barátnőm korábban zavart lett ettől (bár már megoldódott), kicsit nekem is volt hasonló. Lehet, én látom ezt rosszul, vagy csak egyszerűen ilyen beállítottságú vagyok, nehezen tudom elválasztani a gyakorlati alkalmazástól. Emiatt görcsösebben kell figyelnem, hogy ne rugaszkodjak el az itteni témától, de régóta figyelem ezt az oldalt, és szeretnék valahogy én is bekapcsolódni, vannak ide illő kérdéseim és gondolataim bőven. Bár a főbb dolgokról kialakult álláspontom van, amiket nem akarok másra ráerőltetni, de szívesen megosztanám azzal, akit érdekel. Ezzel együtt még nekem is sokat kell tanulnom, ahogy a legtöbb embernek szerintem.
Hozzászólások
54 hozzászólásén mindig csak az igazságot keresem ,akármilyen is az, én elfogadom olyannak amilyen ,nincsenek elvárásaim.
De azért ne gondold ,hogy csak egy nézőpontból tudok gondolkodni:néha eltöprengek a szolipszizmusról.
és az a ciki ,hogy nincs bizonyosság afelől ,hogy mi az abszolút igazság.
,,De azért ne gondold ,hogy csak egy nézőpontból tudok gondolkodni:néha eltöprengek a szolipszizmusról.''
Na nem mondod?
A végén még lesz közös témánk.
Egyébként a pszichológiára is vevő vagyok,miután a munkám része.
szerintem ezt a világot igenis meg lehet logikusan magyarázni, mert ez egy racionális világ.racionális és materiális.A kérdés inkább az ,hogy maga a világ tényleg létezik-e egyáltalán,mármint olyan valós-e mint ahogy tapasztaljuk vagy csak egy látszatvilág, álomvilág,mátrix?És ha az, akkor mi van mögötte ,mi van még.Az a vicc ,hogy ez logikus és akár igaz is lehetne,de persze ezt soha nem tudjuk meg
Ami a Szolipszizmust illeti,lehet azt mondani,hogy nem igaz,de megcáfolni mindez idáig még nem sikerült.
Ismeretelméletként kéne felfogni.
Azt mondja ki,hogy minden amit tudok a világról,az szükségszerűen a tudatomban van benne,és az hogy a tudatomon kívül létezik e bármi, nem tudhatom,mert ahogy tudomást szereztem róla ,akkor már a tudatomban van.
Tehát mint tudat vagyok egyedül,nem mint test.
Azért fontos egyébként a szolipszizmus ,mert a segítségével lehet a legkönnyebben megérteni az összes
beavatási rendszerű hagyományt /Védanta,Szufi,Buddhizmus,stb...Megvilágosodás ,Felébredés.../
Mert gyakorlatilag egyetlen ,,létező'' van ,maga az Isten,és az bennem van többszörös tükröződésen keresztül,ez Én Magam vagyok.
Tulajdonképpen nem bennem van ,ez rossz kifejezés,hanem Én magam vagyok egy többszörös tükröződésen,vagy ,,álom az álomban'' állapoton keresztül.
Felébredésről annyian beszélnek,de az álomszimbolikát nem vagyunk hajlandóak végig gondolni,pedig
ez a legjobb szimbólum az emberi állapot megértéséhez.
Konkrétan gondolja végig az ember amikor elalszik,az álomban minden én vagyok,minden egyes szereplő
és tárgy az én teremtményem,bár nem akaratlagos,és csekély mértékben kontrollált.
Gondoljuk végig ebből a felébredést,mert ezzel analóg módon gondolható el a Metafizikai Felébredés is.
Másfelől viszont mondhatjuk hogy bennem van Isten,mégpedig a szívemben,mert az az ember középpontja,tulajképpen a tudat helye,/ nem a diszkurzív gondolkodásnak,mert annak az agy a székhelye,hanem a megismerésnek/
Azért is mondhatjuk,hogy az Isten bennem van,mert a szellem tükörképe a mi világunkban a test.
Mert ,,az Ige testté lett''.
Visszatérve a szolipszizmusra, a végső lényege az,hogy egy ilyen sokszoros tükröződésen,.vagy álom állapoton keresztül :
Isten Én Magam vagyok.
Ezt persze mindenki ugyanígy elmondhatja saját magáról.
A FELÉBREDÉS ISTEN ÖNMAGAMKÉNT VALÓ FELISMERÉSE.
EGY VÉGSŐ ÉS TELJES AZONOSULÁS.
Hát nekem ez már megvolt kb. másfél éve :)
Akkor most meg vagyok világosodva spirituális értelemben is? :) (mert saját értelmezésemben igen, de hát ugye erre lehet jönni a kifogásokkal)
Attól függ mi volt meg ,a felismerés ,vagy a realizáció. /Nem ugyanaz./
Egy,, végső és teljes azonosság'' ?...háát..Te tudod.
Az utóbbi azért érdekes lenne,bár még korábban olvastam Tőled dolgokat,amikor is gondolkodóba estem :)
Amit a másik blogban írtál,magamévá tettem.
Érdekes elképzelés,de részemről teljességgel elfogadható,bár ha neked fenti dolog megvolt,
akkor mért nem érem tetten sehol a gondolkodásodban.
Mert teljesen egyéni elképzeléseid vannak,amivel semmi bajom sőt ,de valahogy nagyon másképp közelíti meg az igazságot,mint az én fenti értekezésem.
Bár...még ez sem biztos :)
Hát, ha nagyon ki akarom magyarázni akkor tessék:
:)
"...akkor mért nem érem tetten sehol a gondolkodásodban."
Ugye a megvilágosodás lényege a formanélküliben van, nem a formában.
Vagyis:
Amit mondok neked az forma, amit gondolok az forma, amit látsz belőlem forma, amit olvasol belőlem az forma, gyakorlatilag minden amit észlelsz az forma. Hogy a fenébe kéne bármit is látnod? :D
Ha a tudatunk az egyedüli nem-forma, akkor végül is kívül nem láthatsz semmit. Szóval ha kinn keresed, akkor nem találod meg, mivel nincs mit keresni. Mi vagyunk a megvilágosodás, így szó szerint megvilágosodni sem lehet, ez csak egy kitalált verbális kompenzálás mert valahogy mégis el kell nevezni :) Ez sokkal inkább egy axióma, mint egy konkrét dolog.
Ezt addig megélni lehet, nem látni. Miután megélte az ember akkor lesz képes "látni" is kívül, de akkor már minden mögött ott lesz.
Általánosban volt egy osztálytársnőm, aki földrajzból nem volt túl okos. Kihívták a világtérképhez, és ő Magyarországot Ausztráliában keresgélte. A tanár megelégelte ezt, odavitte egy másik térképéhez és megkérdezte, hol van rajta Európa. A lány kereste kereste mindenütt, de nem találta Európát. Aztán megmutatták neki, hogy a térkép, amin keresett maga Európának a térképe volt... na kb. ilyesmi ez :)
,,gyakorlatilag minden amit észlelsz az forma. Hogy a fenébe kéne bármit is látnod? :D ''
Állj,állj,nem így gondoltam,nem is írtam ilyesmit
de nem is tennék fel újabb kérdést,mert elbeszélnénk egymás mellett
Jó az amit most írtál,csak valószínű a kiváltó oka félreérthető volt./mármint a kérdésem/
Nem az volt a gondolat nálam ,ami a válaszodat kiváltotta.
Szó nem volt arról,hogy nekem ezt látni kéne rajtad :)
Na jólvan, lehet félreértettem...
Nobody is perfect....:)
:)
ennyi engedményt teszel nekem? :)
Most lehet, hogy mégse vagyok az...? Jaj, pedig már annyira benn voltam a teljesség állapotában....puff :D
Látod,amit én?
Már másodszor van ez,hogy percre pontosan egyszerre küldjük át...
/21,40 /
Hát, mitől lehet ez? :)
Te vagy a ,,fényteli'',én csak egy szerény kis fórumozó vagyok.
Honnan tudnám?:)))
"Fogalmam sincs" a helyes válasz a jelenségre :D Csak találgatni tudok. Ne bocsátkozzunk abba az illúzióba, hogy a "fénnyel teliek" mindent tudnak. Valahogy mindig sántított nekem ez az elképzelés :)
Hát humorérzéked az nem sok van.
Ezt már rendszeresen tapasztalom.
Három db.nevető jelet is komolyan veszel:)))
Én nem veszem ilyen véresen komolyan ezeket a kérdéseket.
Szeretek viccelni,és nevetni.
Lehet ,hogy ez baj?
Nekem kiválló humorérzékem van, ki kérem magamnak! :D
Nézőpont kérdése ki mit vesz komolyan, általában azt ami fontos neki...:)
Hmm...ha neked kiváló humorérzéked van,akkor lehet,hogy az én ,,humorom'' nem elég humoros?
Majd megyek képzésre Humorgumóhoz:)
Bár az is lehet,hogy meg kéne már komolyodnom.
Jó lehet Neked, vagy nagyon rossz, ha a világodat racionálisnak érzed. Az enyém nem az, és nekem ettől szép...:)
Ebben a világban sorra véreznek el az elméletek, és a logika csak pillanatokra érvényesülhet. De hát így a jó! Mindenkinek a maga hite szerint...:)
A kanonizált, saját nyelvezettel és szimbólumrendszerrel körbekerített tudományok igencsak korlátosak. Valóban a pszichológia a huszadik század fontos felfedezése, pont azért, mert a rációk világán kívül az érzelmek világába belép. És meglehetősen ingoványos talajra lépett. Van sok kutatott témaköre a pszichológiának, aminek a szimbólumrendszerét jól dekódolták és bizonyos viselkedésmiták hátterét feltárták. Az állatkísérleteket jobb, ha hagyjuk, hiszen Konrad Lorenz és társaiknak az állati viselkedés tanulmányozása kiderítette, hogy antropomorfizálták az állatok viselkedését és olyasmiket aggattak rájuk, ami nem igaz. Konrad Lorenz az agresszióról különösen fontos ismeretekkel gyarapította tudástárunkat.
A pszichológia azonban nem tud választ adni a lélek összes kérdésére. Persze, mert ugyan a lélekkel foglalkozik, mégis a lelki folyamatokat a terhességgel és a születéssel indítja, és ebben az életben marad. Meglehetősen gyakran mószerolja a gyerekkort és a szülőket, később a kortás- és a többi referenciacsoportot, majd a szocializációs tereket a pszichológiai defektusok okaként. Csakhogy a lélekfejlődés nem ebben az életben kezdődött és nem is itt ér véget. Minden, ami ezen az életen túlmutat, már áltudomány, az már legfeljebb parapszichológia, ami ugye nem, mert akkor oda a tanszék és a praxis. A pszichológiának itt a korlátja.
Van, aki ezt a problémát úgy oldja fel, hogy az előző életek tapasztalatai és lélekfejlődési folyamatairól úgy gondolja, hogy a személyiségben, az érzés-, a gondolat- és cselekvésmintázatokban összegződik és valójában csak lenyomatként léteznek, nincs más jelentőségük, csak a jelenbéli kapcsolati rendszerek bírnak magyarázó erővel. Nem az előző élet tapasztalata miatt fél valamitől, hanem gyerekkorban ferdén nézett rá a harmadik szomszéd, esetleg, túl hangos volt a szomszéd macskája.
Van ilyen is, és természetesen ez a megközelítés is kívül esik a pszichológia tudományán, annak határterületén helyezkedik most el. Ilyet nem lehet tanítani a katedrákon, mit szólna a professzor! Ilyet csak áldutományos ezotéristák vagy szélhámos spiritiszták gajdolnak.
A tudomány már most elavult, ahogy minden kanonizált tudományra épülő ismeretünk is az. Amiről ma úgy gondolják a tudósok, hogy az abszolút igazság, az a main stream elméletet kitaláló professzor halála után nyíltan bírálható badarsággá válik. Addig hivatalosan minden más tévedés, próbálkozás a partvonalról. Mire bekerül a tudás a main streambe, már régen elavult. Vajon miért ragaszkodnak a main streamhez, akik ott vannak? Mert pénz és presztízs. Beismerni, hogy tévedtünk, a tudományban bukás, ezért működik kihalásos alapon. Különösen a társadalomtudományban, de a természettudományok között is igen gyakori jelenség.
:)
Én pont nem ilyen tudósokat ismerek ,hanem akik örök szkepticizmusra buzdítanak még a többi tudóssal szemben is, és hogy csak akkor lehet kijelenteni egy felfedezésről ,hogy igaz, ha már az élet ,az idő és kísérletek tucatjai igazolták.De még ezután is lehet ,hogy nem egészen teljes.De ez nem baj ,hiszen az igazságot keressük ami nem könnyű.Amúgy Konrad Lorenz inkább etológus.Viszont nézz utána Donald O.Hebb-nek például.
Kedves Tudományt Pártoló Emberek!
Javaslom, olvassátok el ezt: http://kutatokozpont.hu/hu/?p=1879
Bizonyára szép, csak semmit nem mond. Kivéve az alkotójáról.
Minden kornak meg van a maga kedvenc tudománya, a mai világnak a pszichológia, a jövőé a kvantum fizika, stb. És ez igy is van jól. Mi lenne ha nem lett volna Archimedes? Mindennek meg van az ideje, a kora amiben jól helyezkedik el. Ezt hívják fejlődésnek.
Azok akiknek ez az elavult tudomány sokat segített, mondjuk kihúzta őket a depijükből, bizonyára nem az elavultságukkal foglalkoznak. Tehát már megint minősítünk. Feleslegesen. És már megint az anyagi érdekek pocskondiázása. Minek? Valakinek ebből is kellett tanulnia, vagy éppen csak "visszaszolgáltatnia" valamit.
Mondhatjuk, hogy nagy ezoterikus tudós vagy és nagyon szépen tudod "letűnt" idők tudományát vitatni, de jelentem honap a te elméleteidet is meghaladjuk és azt is kritizálni fogja valaki. Ugy hogy lassabban, mert visszanyal a fagyi. És mint tudjuk, minden egyes gondolatunk, véleményünk "feljegyződik" és nem irhatod át többé sose.
Éppen ezért hibás akármelyik tudományt piedesztálra emelni. Nincsenek fix pontok, minden átmeneti, és ez azt jelenti, hogy valójában halvány fogalmunk sincs a valóságunkról. Nincs ebben semmi különös, profin tapogatózunk a sötétben, sőt más módszert nem is nagyon ismerünk.
Valóban nagyon fontos, hogy szisztematikusan összefoglaljuk, hogy mit tudtunk meg eddig, ennek értékelésekor azonban igencsak résen kell lenni. Hogy a gyakorlatban mi válik be az nem a tudományos alaposságon múlik.
Azután meg már az is csak félig van úgy, hogy minden gondolatunk feljegyződik. Változik a világ, ebben is. Ma már csak az marad meg, amit alkalmazni tudunk a gyakorlatban, a többi a test halálával elenyészik.
Ami a saját fejlődésemet illeti, így van. Egy éve még úgy gondoltam, hogy a legvalóságosabb dolog a jelenben élni, ma már tudom, hogy az is csak egy illúzió. A jelen nem létezik. Hogy vitatják az álláspontomat? Az teljesen normális, így természetes. És ezt a jogot fenntartom magamnak is. Így természetes. Az is természetes, hogy revideálom az elképzeléseim.
Mert mi van, ha már nem úgy gondolom, mint régen? Leszakad az ég? Degeneratív idegrendszeri elváltozásokat okoz?
:)