Tárgyak a saját képmásunkra!
Ma megfigyeltem egy érdekességet, az engem körülvevő tárgyakból. Valójában nem ma, hanem már évek óta figyelem, de valahogy ma csúcsosodott ki bennem a biciklim formájában! Eléggé fiatalon, még gyerekként azt vettem észre, hogy ha kapok valamit, akkor azt szétbuherálom, elrontom, vagy lenyomorítom (letörök róla valamit, selejtessé alakítom:)) és, akkor jött a: "Te soha sem tudsz semmit sem megkímélni!"
De nekem ez furcsa lett és valahol belül nem értettem ezzel egyet, de mivel Apa mondta, azért....
Pl: hangfalam, a gépgázzal sikerült kettévágnom a tápkábelt, ergó nyomi a kábele, de akkor a gépem is kiment az áram löket miatt..
ruháim, nem jó példa, de valamiért lesz vele valami viszonylag hamar és vagy pulcsi alá jó vagy otthoni nyúzósnak, és akkor a bicajom.... :)
Volt egy nagyon régi, első montim, elsők között a faluban, sokat megél mellettem.. állandóan fék és hátsó rész kínja volt, de jó volt...13 évet lefutott így... marha sok emlékem van vele.. :)) Bekerültem Miskolcra, behoztam és ezeken túl egy idő után a bal pedál letaposódott.. oh, ha már nem jó, akkor elhatároztam veszek egy másikat.... megvettem.. 3 hóna után elő is jöttek a gyerekbetegségei... és a pedál is problémás... ma csúcsosodott ki oda, hogy le fog törni a BAL pedálom... amikor megláttam, itthon, h a réginek is az volt a baja... akkor belém nyilallt valami, hogy basszus, ilyen nincs!!! Valami odabent elcsúszott, mert ha erősebben teperem a bal lábammal, mint a jobbal, akkor ez egy jel.. hogy valami nem kóser... mert lefutott 13 évet és ilyen kínja nem volt. pl...
Ekkor jött a felismerés, hogy a minket körülvevő tárgyakat ugyanúgy a saját képünkre formáljuk, mint "Isten", minket?
Ledöbbentem és jött az idea, hogy akkor a tárgyakra, tárgyakkal kivetítjük a belsőnket és ezáltal üzennénk(ha észrevennénk), hogy valami nem kóser odabent?
Mert meg lehet dolgoknak őrizni az állagát épségben, de az milyen áron? feszengünk, félünk, olykor rettegünk és vigyázunk rá... akkor mit üzen? Mire hívja fel a figyelmet? Ja, hát persze... mindenkinek mást üzen..Azt, ahogy áll a saját dolgaihoz....
Ti hogy látjátok ezt? Neked milyen "selejtes", elcseszett tárgyad van? És az mire hívhatja fel a figyelmed?
Hozzászólások
39 hozzászólásNahát,most megint összakavarodtak a dolgok....!:))))
Amit írtál hogy jön valaki,és aztán kiderül hogy beteg ....
Szóval ez lenne a másik lehetöség?
Meg kell sugnom,már eljátszottam efféle variációval is.
Talán oka van hogy ilyesmi megfordult a fejemben!?
Mivel kos vagyok,feladatom a másokért való küzdelem.
Nem is inkább a küzdelem szó a legmegfelelöbb erre,hanem a mások érdekében való munkálkodás.
Azt gondolom hogy itt ahol most vagyok kiélhetem,hisz sok olyan dolgot találtam már ki amivel pénzt sporolok a fönökömnek.Meg aztán soha nem mondják meg mit csináljak,mindíg észreveszem a tennivalókat.Az elszívót is egy ilyen önkéntes falmosásos akció során áztattam be.;)
De miért mégis ez a sok elöjel?Miért akarják hogy lélekben felkészüljek!?
Erös vagyok!Minden csak megerösít amibe nem halok bele....;)
Köszönöm!Erika
Csak arra szerettem volna egy példát írni, hogy a keretek felvállalása nem mindig okoz megoldhatatlan nehézséget, vagy hogy az önfeláldozás sem tűnik mindig olyan nagy ,,mártírságnak" mint amilyennek első látásra gondolnánk.
Azt hogy nálad milyen esemény jön pontosan nem tudom, csak azt hogy köze lesz az Uránuszhoz.
Amikről írsz , egyszerű hétköznapi dolgok. Sokkal nemesebben is lehet másokért küzdeni, munkálkodni.
Persze ezek is nagyon fontosak, de aki ennyire benne van már az ezós, lélekelemzős dolgokban, szerintem sokkal többet is segíthet.
Mert tudod, mennél nagyobb a tudásod, annál többet várnak tőled, és annál nagyobb a felelősséged.
Én nem gondolom, hogy csak lelki erőre lesz szükséged, hanem szerintem egy egészen másfajta gondolkodásra. Nem tudom ezt most pontosan megfogalmazni, de majd szeretnék írni róla egy blogot, csak még nem egészen állt össze bennem.
Noa
Haliho!
Olvasva tapasztalatodat, megerösitelek, igy van!
Legszembetünöbb, a (22é) unokám milyensége.
Az öltözete számára akkor kényelmes, ha szakadt, foltos, gyürött stb.Néha ugy néz ki mint egy hajléktalan. A hatalmas szobájában káosz uralkodik, van ugy , hogy nem lehet lépni a földön lévö tárgyaktol. Ö azt mondja igy látja át a dolgit. Minden egyensulyt igyekszik felboritani.
Komfort érzete csak az egyensuly és harmonia nélküli környezetben van.
Ami elromolhat az nála elromlik vagy elrontja, esetleg elhagyja. Feszeng ha rend van körülötte.
A kerékpárját naponta javitja mindhiába, pedig fontos jármü az életében , mert azzal jár dolgozni.
Elcseszett tárgyak? Csak az van! Mit üzen ? A lelki állapotárol sos jeleket küld!
Igyekszünk támogatni azzal , hogy mi a "nagy család" itt vagyunk és számithat ránk.
Üdvözöllek Anna mamy
uhuhu tokjo téma ez:) olvastad a polcz alaine könyvét? én nem csak ajánlani szeretnem, hallomásból. rend és rendetlenség a címe. pont erről szól(hat).
amugy én is ma csodálkoztam rá a biciklimre, vgyis a tárolóba az enyémre meg az összes többire. de csak a sok köralaku objektum miatt, egyszerre.:) biciklit én is strapálom, de azért van benne egy kis tudatosság és a ruhákat is, vhogy megint visszajött bennem (lehet ez nem törödömség, kitudja), hogy szétstrapáljam a dolgaimat. vhogy jonak találom, hogy ezekkel a 'tárgyakkal' meg lehet élni doglokat és minnél jobbna szét van járva a cipőm, annál vhogy buszkebbenk erzem magam ettől. vagy szimplan jó érzés csak -a büszke az túlzás.
szóval nekem ez a strapa pozitiv. jó érzés vhol tudni hogy sokat megjártatok együtt a cipőddel..ehem.
ésvagy a bicikliddel:)
Szia!
Nem olvastam azt a könyvet, amit mondtál.. igazából még nem is hallottam róla. :D
Érdekes amit írsz, az is egy szemszög. Én a régi bringámra voltam ilyen büszke, hogy sok mindent megéltünk... viszont az volt a meglepő, hogy a vaci új alig 1-1,5 hónapos bringa ugyanazt a tüneteket produkálta, mint a 10 éves.
"jó érzés vhol tudni hogy sokat megjártatok együtt a cipőddel" -----> igen, igaz. viszont nem érdemes ragaszkodni a régi cipőhöz a "közös" kalandok miatt, mert meg kell(ene) adni az új lehetőséget egy új cipőnek és megunknak az új kalandokra.
Halihó!
Jó kis téma. Mit jelenthet, ha valakinek a táskái amortizálódnak le?
3 féle táskát szoktam használni.
1. Laptoptáska, amit minden nap használok, hétköznap munkába, hétvégén meg ha megyek bárhova. - Ezen a cipzárak környékén van gond.
2. Hátizsák, ha hétvégén cuccokkal megyek. Szüleimhez, vagy kirándulni. - Ennek a fülei lettek csúnyák
3. Nagy utazótáska (=sporttáska). Ezt kiküldetéseknél használom - cipzár mellett elszakadt az előző; vettem helyette egy olcsó másikat, de 2 héten belül megkarcoltam alaposan egy gumipókkal, azóta nem túl szép.
+1 Múlt hónapban vettem egy elég drága tanktáskát a motorra. Még abban a hónapban felfeslett az egyik oldalzsebe a cippzár mellett.
Mit jelenthet vajon? Főleg azért érdekes, mert mindegyiket más célra használom.
Üdv:
Gyuri
Mikor a fiú gyerekem kicsi volt mindenét szétszedte (összerakhatatlanul). Amikor beléptem a szobájába valamit mindig a rekamié alá söpört gyorsan.
Nem akartam rápirítani, ezért amikor a hosszú fürdési procedúra zajlott, akkor tartottam szomorú szívvel a terepszemlét, hogy megint mi történt a gyerekszobában. Az apját kérdeztem meg, azt válaszolta, hogy a gyereket érdekli a dolgok működése, ezért szedi szét, ő is ilyen volt (persze én is), majd kinövi, ne nagyon szidjam meg érte.
Nem volt könnyű mert nagyon bántott, de leginkább megálltam.
Most felnőtt férfiember és amit szétszed azt tutira összerakja, sőt computerek darabokból összeszerelését, javítását csinálja, ami azt bizonyítja, hogy jól beszélt az apja, jó, hogy nem rögzítettem nála a kudarc érzését és nem beszéltem bele, hogy csak elrontani tudja és megjavítani nem.
Amikor középiskolás korában elvesztett egy esernyőt, akkor nagyon megijedt és önkorbácsolóan mondta, hogy ez már a második esernyő, - "nem tudom miért szoktam elveszíteni:".
Itt beugrott, hogy fontosa az, hogy mit rögzít a tudatalattijába, ezért úgy reagáltam, hogy "nem szoktál elveszíteni dolgokat", nézd már hány éves vagy és még csak kettőt veszítettél el, tehát szokásról nincs szó. Annak az ernyőnek máshoz kellett kerülnie, köszönj el tőle, engedd el.
Akkor és ott megnyugodott, s azóta is vigyáz a holmijaira.
Mit szeretnék ezzel mondani?
Jó ha meglátjuk az okát annak, hogy valami miért romlik el hamar, használódik el hamarabb, s utána próbálunk változtatni.
Az ok lehet a sok használat, a másként használat, de lehet egyszerűen egy tudat alatt futó program is, amit felül kell írni.
Gyuri!
Ha a táskáid elhasználódnak, akkor az azt is jelenti számomra, hogy sokat használod. Ha tudod próbáld megoldani, hogy legyen még több kedvenc táskád, hogy felváltva tudd őket használni, akkor tovább bírják (a turkálókban is lehet néha profi táskákat kapni, vagy amikor ajándékot kapsz kérj azt a családtól, vagy fogadd el, hogy bárkitől kaphatsz ajándékba jó táskát... ezek az ötleteim)
"Annak az ernyőnek máshoz kellett kerülnie, köszönj el tőle, engedd el." - Nagyon szép gondolat.
A múltkor gyalog mentem munkába, így a 45 perc alatt volt időm gondolkodni a táskákról is. Hát neki indultam a feltáró útnak mitől mehet tönkre egy táska úgy általánosan. Talán a leggyakoribb a túlterhelés. Túl nehéz dolgot cipelünk benne, vagy túlzottan kitömjük. Ez a táskáimra többnyire igaz is. Tegyük fel, hogy nem vagyok mohó - Kitömött táska. Akkor a túlterhelés, nehéz csomag mire akar figyelmeztetni? Túlterhelem magam = túl sokat vállalok vagy meg kéne szabadulnom felesleges terhektől?
Vagy lehet, hogy alulműködésre figyelmeztet? A túlterhelés nem járna együtt mondjuk hátfájással? Lehet, hogy "keményebbnek" kellene lennem?
Üdv:
Gyuri
Gyuri!
Nem hinném, hogy "keményebbnek" kellene lenned! Ha ez így kérdésben felmerül, akkor erre inkább az önbizalom, magabiztosság növelése jön be, úgy gondolom, s mellé önelfogadás, önszeretet, úgy ahogy most itt vagy!
A hogyanját nem tudnám megírni, ezen én is dolgozom "ezerrel":)
Kitömött táska, táska túlpakolása... itt csak magamból tudok kiindulni.
Én általában több mindent gyömöszölök a táskába, mint amire igazán szükség van, ezért megtanultam, megtanítottam magamat arra, hogy többszöri szelektáláson döntsem el, mi az ami tényleg kell.
Gyakorlatban: mindent kirakok a nagy franciaágyra, ránézek mikor együtt van, hogy ez tényleg mind kell?
S a szemle után lesz. amit a táskába teszek, lesz olyan, amit visszarakok a szekrénybe.