A közelmúltban egy régnemlátott ismerőssel találkoztam és az tűnt fel, ugyanúgy mozog, gesztikulál mint az édesanyja.
Mikor az öcsémet látom, a mozdulataiban édesapám látom viszont.
Persze ezzel még semmi gond nincs, talán még örülünk is, ha gyermekeinkben, viszont látjuk szeretteinket. De a külső tulajdonságokon kívül bizony ott a belső, az is ami nem a saját, csak átvett, nem őt tükrözi az a tulajdonság, elv, szokás.
Biztos vagytok így ti is, szembesültök saját átvett mintáitokkal, de vajon felismeritek-e mindet, önmagatokban?
Wilfried Nelles: Jóban, rosszban Szerelem, öröm és gyarapodás a párkapcsolatban
Férfi és Nő. Drámák és szárnyaló lángolások tarkítják közös útjukat, összeköti őket sohasem csituló hullámverésben az együvé tartozni akarás, vagy épp az egymástól menekülés.
Örültek, ha együtt lehettek, az anya, a nagynéni és a lány .
A lány mikor csak tehette, velük töltötte a hétvégét, a testvére is így szokott tenni, de most más dolga akadt. Édesanyja már betöltötte a hetvenhetet, a nagynéni a hetven kettőt.
Mikor együtt voltak esténként nagyokat beszélgettek, sokat nevettek.
Szombaton délután érkezett és mivel nem ebédelt, éhes volt.
Úgy tervezte, hogy a húsvétot az édesanyjánál tölti, péntekre tervezte az indulást.
Egy ünnep, amit a családja nem egyházi ünnepként tisztelt, inkább mint egy alkalom a családi összejövetelre.
Persze a nagyszülei másként voltak ezzel míg éltek, nekik fontos volt a katolikus ünnep.
A böjtöt pontosan betartották erről az édesanyjától sokat hallott, a feltámadást nagyon várták, mert akkor végre jól belakhattak a gyerekek.
az első két hét, maga volt a pokol, a legnagyobb mélységet éltem át, anno (ie.Sanyi) biztos nekimegyek a Dunának.
Nem jött semmilyen érzés, csak néztem és úgy éreztem elrontottam az életem,vége, innentől kezdve már nincs vissza út. Bűntudatom volt, hogy ilyeneket gondolok.
Aztán a sok sírás közben rájöttem, hogy ezek az érzések bennem vannak és nem szabadulni kell tőlük,hanem feldolgozni, megérteni,befogadni, elengedni.
tudatosan figyeltem meg ezt a mélységet.
Pont 1 éve kezdődött minden. Hosszú időn keresztül kerestem a választ önmagam számára feltett kérdésekben a rokonlelkem megtalálásával és a családdal, múlt-jelen-jövő "angyali" hármasával kapcsolatban.
Páromnak, társamnak kerestem a rokon-, sőt, ikerlelkemet, az apámhoz fűződő kapcsolatomra a választ és végül a helyes irányt, céljaimat. Aztán hihetetlen dolgokban volt részem "megtalált" ikerlelkemmel, szinte gondolati síkon való egymásra találásunk történetéről blogot is írtam, majd választ kaptam édesapámmal való kapcsolatomra is.
