Kultúránkban a légzés teljesen automatikussá vált. Gyakorlatilag a félelemmel eltelített életünk pihegéssé csökevényesítette és kizárólag a létfenntartáshoz járul hozzá. Azonban, ha így megy tovább már ezt a feladatát sem tudja ellátni, mert testi-lelki légzéshiányunkban lassan összeomlunk, beteggé válunk. A légzés az élet. A tudatos, figyelemmel és fegyelemmel végzett légzés pedig nem kevesebbet nyújt, mint hogy elvezet a lét lényegének felismeréséhez: a Felébredéshez.