Kirúgtak - 1001 kérdés...
Kirúgtak. Nem felmondtak, nem elküldtek, kirúgtak. Persze az egóm kiabál, fáj neki, hiszen eddig mindig én mondtam azt, hogy ok, megyek.
Ezeregy kérdés kavarog a fejemben, például: ok, akkor most mi? Persze, megint ego... Szegény teljesen 'készen van', nem tudja, hogy mibe kapaszkodjon, merre induljon.
Azt sem, hogy helyileg hol (Magyarország vagy Anglia?! ), meg azt sem, hogy milyen területen...
Ami tény: a főnökömmel egy ideje nagyon nem jöttünk ki. Nem mondta, hogy mit hogyan szeretne, amikor kérdeztem, hogy van-e valami a munkámmal kapcsolatban, amit mondani szeretne az volt a válasz, hogy minden rendben. Persze a viselkedése egy idő után nem állt ezzel összhangban. Aztán kezdtek eldurvulni a dolgok, és aki keres, az nyilván talál. Elkezdett hibákat keresni a munkámban, meg is találta. Persze az utóbbi időben én sem adtam bele mindent, amikor láttam, hogy hogyan is állunk...
Jó lenne elengedni ezt a görcsölést, hogy akkor most hol, mit, stb, csak szimplán bízni abban, hogy jön, aminek jönnie kell...
Nem agyalni azon, hogy megint 0ról kezdeni mindent, vagy azon, hogy ha hazamegyek, ha nem, akkor is lakás-munkakeresés, hanem csak örülni egy Új Kezdetnek, elfogadni, és csak az ITT ÉS MOST-ban lenni...
Hozzászólások
41 hozzászólásNeked is nagyon köszönöm! :)
Annyira megható, hogy ennyien írtatok, és hogy 'velem vagytok'!
Nem csak arról van szó, hogy Mindenki leírta a tapasztalatait vagy bármit, amivel segíteni szeretett volna, hanem itt azt hiszem, CSODA történt... Nem is tudom most ezt tovább ragozni...
hálatelt szívvel és szeretettel: Zsani
A sztoridról eszembe jutott egy régi, nyári írásod a nincstelenséggel kapcsolatban. Gyorsan vissza is kerestem, idézlek:
"Persze az igazi nincstelenséggel nem tudom mit kezdenék. Valószínűleg amig biológiailag lehetséges az életben maradés kaja, víz és meleg nélkül, addig élnék, (igyekezném tudatosítani az állapotot, és elfogadni, mivel mást úgysem nagyon tehetnék) aztán vagy meghalnék, vagy azt mondaná az Úr: Jól van lányom, ezt is bevállaltad, hát élj! És jönne a terülj-terülj asztalkám.:)))
Na hogy most ezt leírtam várhatom a sorstól, hogy próbára tesz, mivel mindig így szokta. Ha valamit írok megnézi, hogy tényleg hogy bírkózók meg vele. Mivel most munka nélküli és munka kerülő vagyok, hát van is rá lehetősége könnyedén."
Szerintem lottóznod kéne...:) de akkor most jön a terülj-terülj asztalkám! (jajj, majdnem asszonykámat írtam..:))
Nagyon örülök, hogy felvettek!! :D
terülj terülj, asszonykám! :D ---> ez aranyos! :D
Szia Eszter!
Először is bocsi, hogy csak most válaszolok, de az új munkámmal járó új helyzetet még szoknom kell.
Már igen igen elszoktam attól, hogy dolgozni járok:))))
Remélem hamarosan utolérem magam:)
Nagyon kedves vagy amit írtál, köszi. És még képes voltál előkeresni a korábbi írásomat:)
Egyébként tényleg, kivétel nélkül már egy ideje amit kijelentek, azt tényleg számon kéri tőlem a sors, úgyhogy kezdek óvatosabban bánni ezen kijelentéseimmel, mert a végén még tényleg elhagyhatom ezt a világot dolgom végezetlenül:)))
puszi
Ami rossz az rossz. Éld meg és kész. Ne agyalj rajta. Semmiképpen ne fojtsd el. Azért tudd, hogy az élet mindig helyet csinál a jobb számára, és bizony illik sopánkodni a romok felett. Ennyi és kész. Látni fogod, hogy ez is többet adott mint amit elvett.
Szeretettel....
:)
szeretettel:Zsani
Szia Zsani!
Szeretnék én is hozzáfűzni valamit a "helyzetedhez" ha szabad ezt így mondanom.
Van saját élményem is, ráadásul pont Spanyolországba, de nem hiszem, hogy ez most lényeges lenne. (engem nem kirúgtak, csak volt egy 3 hónapos szerződésem velük, próbaidő ugye, és amikor az letelt nem hosszabbítottak) Lehet, ez is kirűgás?? Nem feltétlen, de én azzal vigasztaltam magam, hogy akkor még a spanyoloknak sem hosszabbították meg a szerződésüket. Mindegy! Neked szeretnék írni inkább.
Szóval, az első gondolatom az volt amikor olvastalak, hogy :
Először is, ahogy te is írtad, bizonytalan voltál a munkahelyeden azzal kapcsolatban, hogy meg vannak-e elégedve veled. Itt kiemelném a te bizonytalanságodat magaddal szemben.(önértékelés)
Aztán pedig arra gondoltam, hogy a főnököd azzal, hogy kirúgott (mint egy tanár aki jegyet ad) értékelt. De az ő értékelése szubjektív, itt a saját értékelésed az ami fáj neked. Tedd fel a kérdést: -Ki ez a pasi, hogy értékel? És a válasz mondjuk magadtól: -AMIKOR ÉN ETTŐL SOKKAL TÖBBET ÉREK!
Viszont akár köszönni is lehetne neki, mert teremtett egy olyan helyzetet számodra amiben cselekedned kell!!! Én ezt sokszor mások helyett teszem meg, helyzetbe hozom magam, hogy cselekednem kelljen!
Azért is éled meg ilyen tragikusan( és ezt nem rosszból mondom) ezt a dolgot, mert igaz lehet. Az igazság szokott fájni a legjobban.
Az önértékelésed területén kéne szétnézned, mert azzal neked is- a saját szavaidból veszem ezt- problémáid vannak. Ezt sugároztad a főnököd felé is.
A főnököd amíg alkalmazott megvette az idődet. Már nem akar több időt venni tőled.
Fogd fel ezt pozitívan, ha tudod. Most határtalanul megteheted, hogy az idődet egy sokkal értékesebb dologra váltsd, mint amit a főnököd adott érte. Mert gondold csak végig mit csináltál azóta amióta ez a dolog megtörtént veled?
Meditáltál, gondolkodtál, magaddal a kis lelkeddel foglalkoztál, kaptál itt sok embertől nagyon szeretetteljes sorokat, amiknek szinte a hangját is lehet hallani. Ha a főnököd nem tette volna meg amit megtett, ezekkel a dolgokkal szegényebb lennél. Szükségszerű megélni azt amit meg kell élnünk, tapasztalnunk.
Egy megbántott szívnek7léleknek hol a helye? Otthon. Mert otthonról bárhova elmehetsz és bárhonnan hazatalálhatsz. Ezt nagyon jó érzés volt leírni. Az otthon az egyetlen hely ahol az lehetsz ami csak akarsz:barát, barátnő, testvér és gyermek!
ui.:elnézést, ha túl tényszerűen írtam, csak azt írtam le amit a belső hangom mondatott velem.
Krisztina
Köszönöm Neked is a hozzászólásodat! :)
Nos, nem tudom, hogy mennyire önértékelési probléma az, ha próbálod a tőled telhető legjobban végezni a munkádat, és érzed, hogy valami nem tetszik a főnöködnek, de mivel nem kommunikál veled, nem tudhatod, hogy mi a szösz (:) ) van...
Persze, voltak olyan dolgok, amikkel igencsak fájdalmas volt szembenézni, de ezek által olyan összefüggésekre jöttem rá, hogy hihetetlen. Ezt a blogot akkor nyitottam, miután kirúgtak. Azóta sok minden letisztult, helyére került, de amikor írtam, akkor még eléggé le voltam sokkolva, és nem tudtam tovább látni az orromnál. :)
Szóval most már hálás vagyok ezért a tapasztalat-kupacért. :)
És az meg valóban maga volt a csoda, ami itt, a blogban történt. Akkora szeretet-kupacok repkedtek itt, hogy csak pislogtam, miközben táncolt a szívem. :)
"Az otthon az egyetlen hely ahol az lehetsz ami csak akarsz:barát, barátnő, testvér és gyermek!"
Szerencsés vagy, ha Nálad ez így van!!! Ezt szívből mondom. Nekem ott még igencsak sok mindent helyre kell raknom...
Még egyszer köszönöm! :)
Szeretettel: Zsani
Március 24-én kirugtak.(épp a születésnapom után) :)
Ugy történt hogy lementem a konyhába reggelizni,és aztán folytatni a dolgomat.(ami lett volna elég,húzós napra számítottunk)
A helyszin egy panzió és étterem németországban.Együtt lakom és dolgozom a fönökékkel(egy család)a panzióban.
Szóval a konyhában vagyok,és a fönököm megint próbálkozik.Nem fogja fel hogy másfél éve mindíg egyértelmü nemet mondtam!
Nagyon felhúztam magam,és kimentem az erdöbe sétálni.Gondoltam kb12-kor jön haza a felesége,akkor visszamegyek én is.
Aztán visszamentem,de még mindíg látszott rajtam hogy nincs valami rendjén,mert a feleség megkérdezte hogy;- mi a baj?
Elmondtam neki.
Elegem volt az állandó huzavonából,hogy itt már enni sem lehet nyugottan,mert a férje le eröszakoskodik.Dolgozom épp eleget,nem hiányzik nekem még ez is.
Azt mondta beszél vele....
Aztán este a fönököm azt mondta hogy holnap el kell mennem.
Jó!Mondtam,de akkor kérem a fizetésem!
Közben magamban nagyon szenvedtem.-Hová is megyek?A másfél év alatt lett annyi csomagom hogy nincs annyi táskám sem,és azért németország nyugati részén vagyok,az magyarországhoz nincs közel.
De azért el kezdtem pakolni.
Közben leveleztem egy lánnyal aki Kölnben lakik,és dolgozik egy családnál.Háztartást vezet,és vigyáz egy idös nénire.S ö irta hogy nem sokáig marad,viszont van egy néni aki szeretné ha átmenne hozzá,hisz ö is keres maga mellé valakit.S írta nekem hogy ö nem akar,viszont nehéz lesz nemet mondania mert sajnálja.
Szóval írtam a lánynak hogy beszéljen le nekem egy randit,talán...
Közben a fönököm tomboló haragját kellett elviselnem.Húzós idöszak volt.Féltem hogy mi lesz ha azonnal az utcára tesz!?Mert a másik munkahely még váratott magára.
Ezt az idöt átvészelni a spirituális ismereteim segítettek.Most volt alkalmam alkalmazni mindazokat az elméleteket,amiket ezidáig gyüjtöttem.
Tudtam azt hogy a vonzás törvénye értelmében csak olyan helyre kerülhetek ami hozzám hasolnó.S olyan helyre ahol tovább fejlödhetek.
Az élet tálcán nyújtja mindazt amire szükséged van,noha a ,,tálcán" lehetnek olyasmik is,amiket nehéz lenyelned.De visszanézve már nem is érzed annyira szörnyünek.
Inkább hálát érzel!
Èn is hálás voltam a fönökömnek a balhéért,hiszen akkor nincs motivációm a továbblépéshez.
S hálás vagyok neki azért hogy bevállalta értem a negatív szerepet.
Nem elírás az ,,èrtem" szó,hiszen: Minden értem van!
A molesztálás,a kirugás,a hibáztatás stb.Lehet hogy kellemetlen dolgok amiktöl szenvedünk,de közben tudnunk kell hogy mindez az én érdekeimet szolgálja.
Közben dolgoztam a másik ügyön,átmenni a nénihez.;)
S mikor bejelentettem hogy találtam másik munkát,akkor fordult a kocka!
Akkor már nem is voltam kirugva. :)
Ök voltak akik szembe találták magukat 1001 kérdéssel.
Szerintem az asszony nem is hitte el....(ez akkor esett le amikor tényleg elmenetem)
Ö azt hihette hogy ez csak egy színház,hogy idös néni Kölnben meg minden...
Túlságosan hihetetlen hogy én itt egy másik munkát akasztok le így nagy hirtelen! ;)
Ráadásul sokkal kedvezöbb is.
Már megvolt az idöpont is hogy mikor megyek el.Közben dolgoztam ahogy eddig,a munkámra soha nem volt panasz.Jól dolgoztam,és sokat.Ezt mindíg mondta is a fönököm.Csak egy probléma volt velem,hogy nem izéltem...:)))
Ha ezeket a sorokat olvassa nem lehet semmi ellenvetése,hisz csak azt írom itt le ami történt.
Már egy hónapja vagyok az új helyen,és mindíg is terveztem hogy ha vége a ,,viharnak" le írom a történetem.
Bocs ha nem skierült tul izgalmasra,már nem tudom felidézni azokat az érzelmeket amik akkor dultak bennem.
Viharban voltam,és a vihar mindenkit felkavar.Még azt is aki pontosan tudja hogy mi történik körülötte!
Spirituális ismereteim birtokában tudtam hogy ez is ,,csak" egy vihar,és minden vihar véget ér egyszer!;)
Ez a vihar is megszünt,és én sokkal erösebb lettem!
Voltam azóta ott is,a régi helyen.Szeretettel fogadtak.
Semmit nem rontottam el,és ök sem!
Csak átszálltam egy másik ,,hajóba",hisz az utam már nem az ö társaságukban halad tovább.
Erika Szeretettel!
Erika!
Szívből örülök, hogy rendeződtek a dolgaid, és azt hiszem mindannyiunk nevében köszönhetem, hogy ezt a nehéz időszakot le is írtad nekünk.
Több mint egy éve már hogy ide keveredtem közétek, és azt nektek köszönhetem, hogy letudtam tenni nehéz és hosszú gyászomat.
Itt azt láttam, hogy senkinek sem borítják virágok az útját, hanem nagyon is sok nehézség.
Munkám során eddig is találkoztam sok sok problémával, de ritkán kapok visszajelzést ,hogy megtudta e oldani, nehéz volt e megtenni. Itt viszont a megoldáshoz vezető utat is végig követhettem.
Akkoriban Nameszte életét próbáltátok rendbe szedni, aztán Anita, és Zsani gondjai kerültek előtérbe.
Jó hogy vannak olyan emberek mint ti, akik nyilvánosság elé merik vinni gondjaikat, mert ezek sok erőt adhatnak annak, akinek erre van szüksége.
Noa
Jó Téged ,,viszontlátni"!
Az önmegvalósításon történö beszélgetések sokat segítettek mindabban hogy megérjek hogy az efféle helyzeteket könnyebben átvészeljek.S ne csak Istencsapása,és hatalmas tragédiaként éljek meg,hanem hogy észrevegyem azokat a lehetöségeket a legnagyobb bajban is amik megmérnek,és ha jól ,,vizsgázom" jutalmul egekig emelnek.
Most itt tiszta lappal kezdtem...Ami azt jelenti hogy újra építgetek.
Tiszta lap,amin nem szerepelnek az eddigi érdemeim sem....Szóval egészen elöröl mindent megint.
De ugy érzem jól haladok!;)Tudom hogy rajtam mulik minden!
Puszi!Erika