Meddig élet az élet?
Sokszor felvetődött bennem az utóbbi időben, hogy meddig élet az amit csak az orvostudományt tud fenntartani helyettünk? Mikor jön el az, amikor már nem érdemes és valóban nem érdemes élni?
Ma reggel szemem elé került egy cikk, ahol egy eszméletlen beteggel agyi képalkotás segítségével kommunikáltak. A kommunikációra persze csak azért van szükség, hogy az orvostudomány be tudja kasznizni szerencsétlen magatehetetlent egy kategóriába.
Hol van a határ? Mikor lehet és lehet e azt mondani, hogy kösz nem kérem többé. Illetve, mi van akkor, amikor valaki ezt már mondani sem tudja, mondhatja valaki helyette? El tudtok e képzelni olyan helyzetet, amikor azt mondjátok, jöhet a következő!? Mi ennek a karmikus hatása?
Szerintetek mi a feladata annak, aki éveken keresztül kómában él. Él?
- blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
28 hozzászólásMo-on is van már arra törvényadta lehetőség,1997-től, hogy ELŐRE megadja vki azt, hogy milyen életbentartó eljárásokat utasit vissza, ha történne vmi.(pl újra élesztés, mesterséges lélegeztetés, táplálás, dializis, vérkészitmények adása stb)
Mindezt irásban kell megtenni előre és még egy csomó jogi feltételnek kell megfelelni.
De, meg lehet tenni.
Rendelkezni lehet az adott személy helyett is, de csak az adott személy által- ELŐRE, sok-sok jogi feltétellel.
Amikor már benne vagy, itt nálunk nem tehetsz semmit.
Most hallottam egy előadást, ahol a SOTE doktornője a következőt mesélte:
Ő is egy előadáson ült, ami az eutanáziával foglalkozott(különben eutanázia görög és azt jelenti "jó halál"), amikor is egy idős 75-ös doktor szólalt fel a pulpituson és azt mondta: "Én orr fül-gégész vagyok és a gégedaganatosok voltak az osztályomon mindig a legszörnyűbb,emberi életnek nem nevezhető állapotban és amikor már csak a végstádium volt hátra, én bizony beadtam nekik egy jó erős injekciót, hogy ne szenvedjenek feleslegesen". Névvel, cimmel előadta mindezt. Ha , akkor vki elszalad a rendőrségre és följelenti, lecsukják.
Ez a dokinő mesélte továbbá, hogy egy 50-es rákos nőt(maga is orvos) - akinek megvolt minden papirja előirásosan arra, hogy ne élesszék újra - dializisre tettek egy ájulása után, pedig végstádiumos rákos volt. Amikor felébredt iszonyú csalódott és felháborodott lett, mert nem vették figyelembe az akaratát. Ráadásul a többi orvos is a fejét csóválta, mert annyira szétvoltak már pattanva az erek a testében, hogy egy második dializist ki se birt volna, de nem is kellett,mert egy hét múlva - szörnyű kinok között - meghalt.Hát akkor miért csinálnak ilyet? Ez sztem disznóság.
Sokat töprengtem én is a kómásokon.....vajon mit csinál ilyenkor a lélek? Itt is akar maradni, meg nem is? Vagy ez csak a környezetének "tanitás"?
A keresztlányunk fél éven keresztül volt kómában. A beleesésének sztorija se semmi, a kijövéséé sem az. Az azt követő állandósult cécó, szintén.
A "fatális véletlenek" és az orvosi műhibák, professzori önhittség igen vegyes salátájának eredményeképpen fél év elteltével szemmozgással jött ki a kómából. Onnantól kezdve kommunikálni nem tudott, magatehetetlen volt és 6 évig tanított mindenkit a környezetében.
A magam részéről a család kétségbeesett keresését segítve kitanultam az augmentin teljes gyógyszerészeti leírását. Szorgosan tanultam a latin hablatyot. A hazai egészségügy protokoll alapú és a kísérleti nyúl típusú ellátását egyaránt megtapasztalták a hozzátartozók. Mind a horror, mint az áldozatos segítés előfordult.
Hozzásegítette a családot a hagyományos orvoslás, az akupunktúra és a természetgyógyászat egyéb ágainak megismeréséhez, meg engem is.
Többek között a családja megtanulta a problémákat ordítozás nélkül kezelni, mert, ha ordítoztak, görcsökben szenvedett szegény napokig.
Összehozta a családot és a barátokat, az ország minden táján kaptak segítséget.
Erre volt jó.
Neki?
Bevállalt feladat volt és mereven ellenállt a gyógyítási kísérleteknek.
De ez számomra csak az utolsó egy évben vált teljesen nyilvánvalóvá és elfogadhatóvá.
Mindenki akkor megy el, amikor az életprogramja véget ér. A kómásak is. Ez a normál karmikus út.
Kivéve, ha beavatkozási lehetőséget kapnak.
Továbbá: Mivel a testben tárolt a tökéletesen egészséges test minden összetevője, bárki meggyógyulhat, ha úgy dönt, hogy megoldja a leckét és meggyógyul. Mert a szabadság világában élünk és a kóma, mint karmikus esemény, csak egy feloldandó negatív kötés. Azért kapja, hogy oldja fel.
A csodák itt sertepertélnek körülöttünk.
Egy ortopédus, aki csontkovácsolt is egy év után jött ki a kómából, két évet rehabilitálódott és utána dolgozni kezdett. Új életet kezdett, spirituálisat.
:)
A komás ezek szerint maga dönti el, hogy őt lekapcsolják e a gépéről?
Igen.
Meg úgy is dönthet, hogy pá.
A gépekről is meghalnak a kómások, nem csak akkor, ha kikapcsolják a gépeket.
Igen, tudom, hogy a géptől is meg a kezelőjétől is meg lehet halni. Az érdekel, hogy mit csinál ilyenkor a lélek, hogy egy hozzátartozóját aláírásra bírja, ill. aki aláírta, hogyan törli ki az ehhez kapcsolódó lenyomatokat. Bár lehet, ez sem különbözik más oldástól. Azt sem tudom miért érdekel. Van egy agysebész haverom ő kómások között "sétál". Felszinen nem érdekli, de valójában iszonyatos feszültséget okoz nála, mintha tudat alatt kommunikálna velük.
Üdv!
Hédi
Nekem van egy tippem mit csinálhatna az ismerősöd. Ha feszkó van az ismerősödnél, lehet, hogy a kómások bombázzák telepatikus képekkel, a tudatalattija fogja, de a tudatos tudata nem veszi a jeleket.
Tanulnia kéne egy kis telepátiát.
Vad ötlet?
A pasi is az!
Hédi
Nékem lehet, hogy van ilyen képességem. Érzékelem, hogy ki milyen tudatállapotban van, hol jár magában (pl meditációban), és onnan szóban vagy néha akarattal képes vagyok irányítani a változását, az útját.
Van egy kómás 'barátom', akit lehet, hogy már rég meg kellett volna gyógyítanom, csak félek elkezdeni.
Ha lenne egy hazai terep, ahol gyakorolhatnék egy kört, hamar kiderülne, hogy tudok-e hatni rájuk, vagy még nőnöm kell hozzá?!
Mit gondolsz Hédi?
Hova akarsz még nőni? :)
Ha úgy érzed, hogy segítened kell rajta, tedd azt! Azért érzed úgy. Sajna terep ügyben nem tudok segíteni, mert a fogadókészség több mint rideg.
Szerintem azonban van egy pár éber kómás mindannyiunk környezetében, azokon is lehet gyakorolni. Sőt az önismeretileg kómás egyedekkel is meg lehet próbálni ezen az úton kommunikálni.
Üdv!
Hédi
Nagyon változatos és egyéni a kómások útja. Van, aki évekig benne marad, van, aki csak pár napig-hétig.
Úgy hiszem, ők élnek.Ugyan egy rendkivül passziv létezésben vannak, de élnek.
Talán a szabad akarat miatt dönthetnek igy..........hogy nem döntenek.......néha nagyon sokáig nem döntenek.
Az okok, amiért nem döntenek azonban eltérőek lehetnek.És az kétségtelen, hogy a környezetükre nagyon mobilizáló hatással vannak.
Sok hiradás szól arról, hogy évekig kómában fekvő ember kedvese vagy szülője, gyereke, mindvégig nem adta fel és bejárt a kómában lévőhöz beszélgetni, szeretni. Csak ott ült az ágya mellett és vele volt,beszélt hozzá, mert tudta, hogy hallja!! és szerette. Lehet, hogy rég elengedte már.............de lehet hogy éppen az volt a helyzet, hogy nem tudta ezt megtenni.
A mi emberi természetünk nem olyan , hogy, mint hozzátartozó, ilyen hosszú tétlenséget türelemmel tudjon viselni.Hogy ilyen sokáig átérezze a tehetetlenség érzését. Talán az ilyen -szinte abszurd - események segithetik pl a nagyon makacs lelkű , énközpontú, materiális "énmajdmegoldom" embereket, hogy elfogadják, hogy meghajoljanak az előtt a tény előtt, hogy nem tudunk mindent kontrollálni, befolyásolni és "megoldani".
Hogy néha el kell fogadnunk mások döntéseit, úgy ahogy vannak.(jelen esetben a kómás döntését)
Hogy vannak más erők, hatások is, amelyek létezését talán eddig kétségbe vontuk és amelyek törvényei erői,akkor is hatnak, ha nem hiszünk bennük és nem ismerjük őket.
Lehet, hogy a kómás egy ablak, amelyen keresztül egy másik világ sejlik keresztül....
Most, hogy így rakosgatjuk a puzzl-t, nekem úgy tűnik, hogy a kóma az amikor valaki lemond saját irányításáról, de legfőként a felelősségről, a saját életének a felelősségéről. Még a levegővételét is átadja gépeknek. Vajon amikor az univerzum ilyen mesterséges úton tart életben egy testet, akkor mit tanul? Hogy hogyan tud gépeken keresztül megnyilávnulni?
A hozzátartozóknak minden esetre kiváló alkalom a feltétel nélküli szeretet gyakorlására.
Üdv!
Hédi
" az univerzum ilyen mesterséges úton tart életben egy testet,".. helyett, az ember tarja életben. Ha az univerzumon múlna, már nem lenne itt !!! Az univerzum nem avatkozik bele. A születés, halál, élet vége stb.. egy része tartozik hozzá, de a legtöbbje a természet rendje. Amiből az ember, egy kis technikával elvett,átvett egy kicsi részt..... Lásd, már 70-130 évig élhetünk, az ősember csak kb 25-öt élt.
Úgy, h nincs a testében, és, vagy elmenne már. -leginkább. Ld lentebb írtam.
" hogy a kóma az amikor valaki lemond saját irányításáról, de legfőként a felelősségről, a saját életének a felelősségéről". Nem mondott le. A "helyzet úgy hozta", h a test sérült. -baleset, rossz öngyilok, megölték.. betegség eredménye stb - Megy-nem megy. még nem döntötte el. vagy már eldöntötte, de nem tud elmenni. Van még lehetőség, amit nem írtam? Ebben mindegyik benne van sztem.
SziaSzia Kobold
Miért a természet rendje kitől származik? Az ember hogyan is vesz el bármit? Ja és mi az, hogy "úgy hozta"?
Több kérdésem nincs.
Üdv
Hédi
Jó kérdés. A természettől. Aki gyenge, azt nem támogatja. Az erőset igen. Ez a dominancia elv.-ezos ha netán volna másik is- Mindig a gyóztest támogatja a túlélés miatt. A természet szabályoz. Ha pl a csecsemő nem életképes, akkor meghal. A lányok 1 héten belül, a fiuk 2-3 hét, max 1 hónap után. Itt szól bele az orvostudomány. Egy kis részt elvesz a természettől. Ezós oldalról is megindokolható mindez a csecsemős rész is..... Aztán. Az élet is hosszabbodott...... Még lehet pár oldalról megvilágítani. Melyiket szeretbéd?
Volt olyan kómás, akit nem engedtek el a családtakok. Volt olyan kómás csecsemő, aki el akart menni, a szülők el is engedték volna, de beszélnem kellett a gyerekkel... Az apa azt mondta" nem érdekli, h mennyire lesz visszamaradó betegsége, ápolja, és szeretné, ha maradna." Meg kellet vele beszélni ezt...és szép az élet, a fák az erdő, a nap melegét érezni, a tenger.... Maradt a gyerek. Csak a nyelési reflex hiányzott. Az orrán, majd a gyomrán át fecskendővel etették a szülők.... 1.5 évesen minden rendbe jött!!! Sokat dolgoztunk rajta. Most nevet, rendetlen, és nagyobb csajszi, mint a bátyó.... Ez csak beszurás volt az előzőhöz, tőszavakban....
Egyszerű válasz. Sztem senki nem akar balesetet, szélütést tervezni magának. Én semmi esetre sem tervezek ilyet. Nem is gondolok ilyenre....
"Úgy hozta" azt jelzi, h most nem az okot-előzményt taglalom,, hanem az eredményt,, vagyis a "kóma" rész a téma.
SziaSzia Kobold
Ez is egy válasz!
Üdv!
Hédi
Volt kérdés, amire nem válaszoltam?
SziaSzia Kobold
Már régóta izgat ez a kérdés engem is. Arra a gondolatra jutottam, hogy ketté kell választani a helyzetet. Egyik oldalon ott van a kómás beteg, másikon ott vannak akik maradnak: orvosok, családtagok. Az utóbbiak cselekedeteit az vezérli, hogy bármi áron megmentsenek egy emberi életet, egyrészt kötelességből (orvos - hatalmam van, uralom a dolgok menetét,), másrészt szeretetből (családtagok - elvesztéstől való félelem, a hiány elviselésének nehézsége) A másik oldalon ott a kómás ember, aki a jelek szerint már nem akar (tud, szeretne) maradni.
A családfelállításon - te tapasztalhattad - gyakran választunk képviselőket meghalt rokonoknak. Ők a többségükben jól érzik magukat. (Vannak kivételek persze, pl. amikor erőszakos halállal halt valaki, vagy a leszármazottak elrontják az életüket) Persze mi ezt élők nem tudjuk, és félünk elengedni a szerettünket. Kómás ember képviselőjével nekem még nem volt dolgom, de olyan akadt, amikor egy hölgy azért jött, hogy idős édesanyjával való folyamatos konfliktusát megoldja. Az állítás során kiderült, hogy az édesanya már menne el, de a lánya nem hagyja. Erőlteti az orvost, a gyógyszereket, stb. és ebből állandó veszekedés volt. A lány meg is fogalmazta: "Ha elengednélek, bűntudatom lenne, mert azt hinném, hogy én öltelek meg, azzal, hogy nem figyeltem rád." És ez a leglényegesebb: igen, mi akik maradunk, nem tudjuk feldolgozni a szerettünk halála miatti bűntudatot. (Ha jobban vigyáztam volna,...ha ezt, vagy azt csináltam volna, .....még mindig élne.) Azt hisszük, a sorsot mi irányíthatjuk. Az egyik tanárom mondta: Kicsit felfújtad magad, nem?
Azt nem tudom, mi a feladata a kómában lévő embernek, (főleg mikor MI kötjük gépekhez) azt viszont sejtem, hogy a mienk az, hogy elfogadjuk, hogy bizonyos helyzetekben tehetetlenek és kiszolgáltatottak vagyunk. És ezzel a feladattal előbb-utóbb mindenki szembesül.
Sz. Ildikó
Szerintem...
" egyrészt kötelességből (orvos - hatalmam van, uralom a dolgok menetét,), "
Ebből inkább csak az első rész az igazi, a többit nem kéne állítani. A feladata a beteg megmentése, és a lehetőséget megadni a felépülésre. Nem tehet mást. Nincs eutanázia még...
A családtagnak el kéne engednie, ha tudja. Nem mindig megy ez olyan egyszerűen, de ezt ismered biztos.
A hölgy, vagy lány elmondhatja a kómás betegnek azt, amit neked elmondott, és a lánynak meg kell értenie, h igen, megértette a kómás, és hallotta, és elengedheti.....
A kómás "beteg" nincs mindig a testében. Sőt, leginkább nincs ott. Amikor az ember beszél hozzá, akkor visszajön. lehet vele kommunikálni is ilyenkor..... Amúgy az csak egy test, lélek nélkül.
Van is feladata, amit még rendezhet a másik síkon, a fizikai síkon csak akkor van, ha felépül, és akkor lesz. Ezt meg kell kérdezni tőle, mit akar. Leginkább mindegyik el akar menni, ha a test nagyon sérült. Talán ez a legjobb neki, és a meradtaknak is.
SziaSzia Kobold
Húúú, ez nagyon szép volt Ildikó, amit írtál!!! Köszi!
Ez meg példaértékű és sajnos gyakori, meg is jegyzem: "Ha elengednélek, bűntudatom lenne, mert azt hinném, hogy én öltelek meg, azzal, hogy nem figyeltem rád."
Nagyon szívesen, :-) a képviselő mondta ki. Ezért is (!!!) imádom a családfelállítást. Nagyon sok elfedett igazság kerül felszínre, olyanok is, amiket érzünk, de megfogalmazni nem tudunk. És akkor egyszercsak meghallja (vagy meglátja) az ember!!!
Hédivel most ellenkeznék, ha félelmeid vannak, ne segíts a kómás ismerősödön. Az a tapasztalatom, - és erre időnként felhördüléseket hallok - hogy mindenki önmaga miatt segít a másikon. De ez nem baj, ha nem a másik ellenében történik. Honnan tudhatom, hogy a másiknak mi a jó?
Mint az úttörők, akik azért is átkísérik az úton a nénit, ha akar menni, ha nem. (a fiatalok nem emlékezhetnek erre :-))
Sanyi elkezdeni fél, nem a segítéstől. Úgy értettem, hogy arról szólt a kívánkozás, hogy van érzéke hozzá és tudna segíteni. Mivel ebben a világban Sanyi tapasztalatom szerint igen jól kiismeri magát, meg tudja különböztetni, hogy mi a kómás "mondandója" és mi a sajátja. Ha ez nem így vann, akkor természetesen egyetértek veled.
Üdv!
Hédi
Családállításon én is voltam a srácnak a halott apja! Igen, ahogy Ildikó írja, kellemes volt! Ami kellemetlen volt a többiekkel való "viszony"... off téma, tudom, ezt leírtam csak hogy én is hozzászóljak! :D
Szendi Gábor pszichológus nem volt rest és átnézte a kóma szakirodalmat, mindent, amit publikáltak. A teljes szöveget elolvashatod: szendi gabor.hu-n.
Ezek nem az én gondolataim, hanem a Szendié.Én csak adok egy kis izelitőt belőle.
Egy bizonyos Fiona Smith autóbalesetet szenvedett és kómába került.Az orvosok a gyógyulás esélyét reménytelennek itélték. Smith szülei átvitték lányukat egy másik kórházba, ahol a kezelés része volt a napi tornáztatás, különféle ingerek alkalmazása és a tv nézés. Az ingergazdag környezetben Smith pár hónap múlva visszanyerte öntudatát.
A kómásnál kétségtelen, h az EEG lapos vagyis agyműködésnek semmi jele, a beteg nem reagál. Ez azonban nem jelenti azt, h a beteg ne érzékelné környezetét, ne gondolkodna, ne érezne. A visszatért betegek gyakran számolnak be arról, h hallották orvosaikat, miközben ők mintha vastag üveg mögé lettek volna zárva, nem tudtak semmiféle jelet adni a külvilágnak. Sok beteg viziókról számol be, Isten-élményük van, találkoznak a Szeretettel, keresik életük értelmét. Nagy utazásokat tesznek belül, csatákban vesznek részt.....
A kóma nem állapot, hanem folyamat, állitja dr Amy Mindell.
Tapasztalat bizonyitja, h azok ébrednek fel kómából, akiket rendszeresen sok fizikai és emócionális inger ér.
A legerősebb érzelmi inger a szeretet, és az az érzés, h a beteget visszavárják.
Micsoda őrült ötlet egy kómás lányt kedvenc énekese koncertjére vinni tolókocsiban!?
Christine Kittel 7 év kómából akkor ébredt fel, amikor szülei Bryan Adams koncertjére vitték.
Akik komplex kóma kezelést kapnak (Mo-on ilyen még nincs), azoknak 92%-a felébred s több mint 35%-a végleg felgyógyul!
Kedves Ildikó!
Remélem, ez a hozzászólás elér Hozzád! Itt vagyok , egy kómás beteg hozzátartozója. Egy éve van a Szerelmem kómában.Szívesen beszélnék róla Veled!
Üdv Judit
A múlt héten egy kómás beteget próbáltam felébreszteni, ami eddig nem sikerült, de tovább dolgozom rajta. A hétfői klubban a hat napig tartó kezelésem tapasztalatait fogom megosztani, erről fogunk beszélgetni.
Drukkolok, hogy sikerüljön Sanyi!
A külföldi szakirodalmak szerint rengeteg fizikai érintés, simogatás és inzenziv szeretet érzés,bátoritás, biztatás, belső és külső kommunikáció vagyis beszélgetések, az élet folytatásának a szépségei, a visszavárás energiája és magyarázata segit sokat.
Tudom milyen egy kómában fekvő beteg mellett állni, elmondani nem lehet.
Felépül nagy nehezen,és azt mondja mért nem hagytuk meghalni?? Jobb lett volna.
Hogy van az, hogy van aki örül, van aki nem.?
Tényleg mindenáron vissza kell hozni?
Rengeteg kérdés...
Szerintem, egyszerűen semmiféle hatalmunk nincs arra, hogy bárkit is visszahozzunk. Úgy gondolom, ez egy komplex "összmunka" az égiekkel és a beteggel. Nem rajtunk múlik a dolog.
A blog kezdete óta alapjaiban megváltozott a véleményem erről a kérdésről.Akkor még azt gondoltam, nem is érdemes lépéseket tenni igazából. Most már - alaposan utánajárva a kómások felépülési esélyeinek - megértettem, hogy - a végkifejlettől függetlenül (mert, mint mondtam, az nem a mi kezünkben van)- próbálkoznunk kell! Mert esély az van.
A felébredő beteg életérzéseiért meg nem vagyunk felelősek.
Ha ő úgy fogja érezni, hogy "minek kellett visszajönnöm?", akkor az az ő szuverén joga ezt érezni.
Ha felébredt, annak sokoldalú oka van. Hogy mit kezd a felébredésével, az már csak rajta múlik a továbbiakban.