És megint Megvilágosodás
Itt egy szöveg, amely sok tévedést eloszlathat a megvilágosodás állapotával (állapotaival) kapcsolatban.
Hogy "le lehet-e jönni" onnan, vagy sem, hogy emberként hogyan lehet megvilágosodott valaki, stb...
Ha valamiből, ebből az írásból talán inkább érdemes elindulni, a saját kis elméleteink "tovább-gyúrása" helyett.
Van, amikor a magunk számára össze kell rakni a képet, a tudást, de nem jó olyasmit a magunk képére formálni, amiben még nincs teljes tapasztalatunk. Ilyenkor (az a tapasztalatom) jó a "mestereket" hallgatni, olvasni újra, és befogadóan, hogy ki tudjuk javítani a rosszul működő (valóságba nem illő) sémáinkat a területtel kapcsolatban.
Őt egy jó tanítónak tartom, állítólag megvilágosodott mester volt, és bár nem találkoztam vele, egyéb tapasztalataim és találkozásaim, és még ki tudja mi, azt súgják, jó irányba haladok, ha hallgatok a tanításaira.
Persze ez senki másnak nem kötelező. Itt pusztán egy magasabb tudatszint behozása miatt teszem közzé, hogy ha már erről a témáról beszélünk, legyen egy minőségi támpontunk. :)
Még egy dolog: a tapasztalatom azzal kapcsolatban, hogy hogyan jó olvasni egy ilyen szöveget az, hogy ha lehet ne a racionális gondolkodásunkkal, hanem az intuícióinkkal és a belső, vagy esetleg csírákban megélt tapasztalatainkkal kapcsolódjunk hozzá. Az elme úgyis ezer-féle kifogást tud találni, ellenvéleményt és szempontot, és éppen ez az, ami megakadályozhat bennünket abban, hogy továbblépjünk a megismerésben. A valóság megismerésében.
A nyitottság számomra valami ilyesmit is jelent. És persze megtanulni elfogadni, hogy éppen annyit tudtam "kivenni" a szöveg üzenetéből, amennyit, nem kell feltétlenül minden egyes pontját, és tartalmi vonatkozását értenem, vagy egyáltalán kapcsolódni tudni hozzá. Ami megértek, vagy befogadni tudtam, az már a továbblépés számomra.
Így mindenkinek mást mond ugyanaz a szöveg, (pont úgy, ahogy élet-nek nevezett egy részről végtelen információtenger, ami bennünk és körülöttünk létezik), éppen azt, ami rá vonatkozik, és őt segíti az útján.
Persze csak ha nyitott elmével képes olvasni.
Jó lenne itt, egy nyitott elmélkedést, beszélgetést látni az írás kapcsán, ellentétben a témát eddig övező agyalás-tenger helyett.. :)
Sri Chimnoy oldalán található az írás, akit a továbbiak is érdekelnek, alul közlöm a linket.
Kellemes utazást!
Szamádhi: az isteni Tudat csúcsa
A szamádhi a tudat spirituális állapota. A szamádhinak különbözõ fajtái vannak. Az egyszerûbb szamádhik közül a szavikalpa a legmagasabb. A szavikalpa szamádhi után jön a nirvikalpa szamádhi, de a kettõ között mély szakadék tátong. Ez két, gyökeresen különbözõ szamádhi. Van azonban még valami, ami a nirvikalpa szamádhin is túlmegy; ezt szahadzsa szamádhinak nevezzük.
A szavikalpa szamádhiban rövid idõre elvész az egész emberi tudat. Ebben az állapotban egészen más lesz a tér és az idõ érzékelése. Emberi idõnkkel és térfelfogásunkkal semmit sem kezdhetünk. Ebben a szamádhiban az ember egy-két órára teljesen más világban van. Lehet látni, hogy ott szinte már minden készen van, mindent megtettek. Itt, ebben a világban még rengeteg teljesületlen vágy él bennünk és másokban. A vágyak milliói beteljesületlenek és millió dolgot meg kell még tennünk. De ha az ember a szavikalpa szamádhiban van, látja, hogy valójában minden készen van már, semmit sem kell tenni. Az ember csak egy eszköz. Ha az emberre szükség van, az szép és jó, de különben minden „megtevõdik”. De a szavikalpa szamádhiból mindenkinek vissza kell térnie a mindennapi tudathoz.
A szavikalpa szamádhiban is különbözõ fokok vannak. Ahogy az iskolában vannak egy osztályban jó és rossz tanulók, ugyanúgy bizonyos törekvõk magasabb szintet érnek el a szavikalpa szamádhiban, mint mások, akiknek kevesebb a törekvésük. Õk alacsonyabb vagy közepes fokot érnek el a létrán, ahol nem minden olyan tiszta és jó, mint a legmagasabb fokon.
A szavikalpa szamádhiban különbözõ helyekrõl jönnek gondolatok és ideák, de ez nem számít. Az ember meditáció közben zavartalanul érzi magát, és a belsõ élet dinamikusan és bizalommal telten mûködik. De ha az ember egy kicsit feljebb megy, és a nirvikalpa szamádhiban eggyé válik a lélekkel, ott már egyáltalán nem létezik sem gondolat, sem idea. Én most itt megkísérlek valamit szavakkal kifejezni, de a nirvikalpa szamádhi tudatát igazából soha nem lehet megmagyarázni vagy szavakkal kifejezni. Megpróbálok a legpontosabban beszélni egy nagyon magas tudatról, de ez még mindig az én értelmem, amely elég finom módon próbál kifejezõdni. A nirvikalpa szamádhiban azonban egyáltalán nincsen értelem. Ott csak végtelen béke és üdvösség van. Itt vége a természet táncának, a tudó és a tudott eggyé válik. Itt az ember egy nagyon magas isteni, mindent átható, önszeretõ eksztázisnak örül. Az ember az elragadtatás tárgyává válik; azzá válik, ami elragadtatódik, és az ember lesz maga az elragadtatás.
Amikor az ember belép a nirvikalpa szamádhiba, elõször azt érzi, hogy a szíve tágasabb, mint az egész Univerzum. Ha most megnézzük magunk körül a világot, akkor az Univerzum végtelenül nagyobbnak tûnik, mint mi. De ez csak azért van így, mert a világot és az Univerzumot korlátozott értelmünkön keresztül érzékeljük. Ha az ember a nirvikalpa szamádhiban van, akkor az Univerzumot egy kis pontnak látja tágas szívében.
A nirvikalpa szamádhiban végtelen üdvösség van. Az üdvösség a legtöbb ember számára csak üres szó. Annyit tudnak, hogy van valami, amit üdvösségnek hívnak, és vannak néhányan, akik azt mondják, õk már érezték, de a legtöbb ember maga soha nem tapasztalta. Amikor az ember belép a nirvikalpa szamádhiba, akkor nemcsak érzi az üdvösséget, de õ maga növekszik az üdvösségé.
A harmadik dolog, amit a nirvikalpa szamádhiban érzünk, az az erõ. Az összes okkultista összes ereje és hatalma együttvéve is semmi ahhoz az erõhöz képest, amit a nirvikalpa szamádhiban birtoklunk. De az az erõ, amit a nirvikalpa szamádhiból elvehetünk, hogy itt a földön használjuk, csak töredéke az egésznek.
A nirvikalpa szamádhi a legmagasabb szamádhi, amelyet a megvalósult mesterek legtöbbje el tud érni. Ez tart néhány óráig vagy pár napig, azután az embernek le kell jönnie. És mi történik, ha lejön az ember? Nagyon gyakran elfelejti a saját nevét, saját korát. Nem képes még rendesen beszélni sem. De aztán folytonos gyakorlás után képes lesz az ember a nirvikalpa szamádhiból lejönni, és rögtön utána teljesen normális módon cselekedni a földön.
A múltban voltak spirituális mesterek, akik elérték a nirvikalpa szamádhit, és nem jöttek többet le. Megtartották a legmagasabb szamádhijukat, és egyszerûen lehetetlennek tartották, hogy ismét belépjenek a föld atmoszférájába, s emberként cselekedjenek. Ebben a tudatállapotban lehetetlen a világban cselekedni. Egyszerûen lehetetlen. Ha az ember belép a nirvikalpa szamádhiba, akkor normális körülmények között nem akar többé visszatérni a világba. Ha az ember tizennyolc vagy huszonegy napig ebben a tudatállapotban marad, akkor könnyen lehet, hogy elhagyja a testét. De létezik egy isteni rendelkezés is. Ha a Legfelsőbb azt akarja, hogy egy bizonyos lélek itt a földön dolgozzék, akkor Õ ezt az embert még huszonegy vagy huszonkét nap után is vissza tudja hozni egy másik, isteni tudattal és dinamikával telt csatornán keresztül.
A szahadzsa szamádhi a szamádhik legmagasabb fajtája. Ebben a szamádhiban az ember a legmagasabb tudatállapotban van, és ugyanakkor a durva anyagi világban dolgozik. Fenntartja a nirvikalpa szamádhi tapasztalatát, és ugyanakkor beveti magát a földi tevékenységekbe. Az ember lélekké vált, és ugyanakkor használja a testét mint tökéletes eszközt. A szahadzsa szamádhiban az ember, mint bárki más, járkál, eszik, mindennapi dolgokat tesz. Szíve belsejében azonban isteni megvilágosítással van elárasztva. Ha az ember eléri a szahadzsa szamádhit, akkor a valóság urává és mesterévé válik. Kénye-kedve szerint felmehet a legmagasabb Tudatba, s aztán visszatérhet a földi tudathoz, hogy a Legmagasabbat kinyilvánítsa.
Még ha a megvalósulás legmagasabb fokát éri is el valaki, nagyon ritkán történik meg, hogy a szahadzsa szamádhi áldásában részesüljön. Nagyon kevés spirituális mester érte el ezt a szintet, csupán egy-kettõ. A szahadzsa szamádhi eléréséhez a Legfelsőbb végtelen kegyelmére van szükség, vagy igazán hatalmasnak és szerencsésnek kell lenni. A szahadzsa szamádhi csak akkor jön, ha a Legfelsőbbel valaki már elválaszthatatlanul eggyé vált, vagy pedig azon ritka alkalmakkor, amikor az ember meg akarja mutatni, hogy õ maga a Legfelsőbb. Ha valaki elérte a szahadzsa szamádhit, és ebben a szamádhiban marad, akkor minden másodpercben, tudatosan és tökéletesen, Istent manifesztálja. Ezért a transzcendentális Legfelsőbb büszkeségévé válik.
http://www.srichinmoy.org/magyar/spiritualitas/koncentracio_meditacio_ko...
Namaszte
Hozzászólások
61 hozzászólásA megvilágosodás olyan mit a szerelem; csak az ismerheti és beszélhet róla hitelesen, aki már elérte vagy megélte azt. A "tankönyvek" ebben az esetben nem számítanak. De vajon a keresők elhiszik-e neki, hogy a megvilágosodásról beszél, ha ők maguk még nem tudhatják mi az és milyen az? Mi alapján ítélik meg az ő hitelességét, ha nincs meg a saját tapasztalati alapjuk ami alapján hitelesen megítélhetnék?
Honnan "ítéli" meg a gyermek, hogy a felnőtt, akitől beszélni tanul, "hiteles-e" abban, amit "tanít"?
Sehonnan. Csak tanul. Azt tanulja meg, ami neki hiányzik, és később a másoktól tanultak alapján tökéletesíti a tudását. Nincs szükségünk arra, hogy megítéljük azokat, akiktől tanulhatunk, csak arra, hogy megtapasztaljuk és megtanuljuk azt, amire szükségünk van.
Tanulhatunk-e "nem hiteles" tanítótól?
Igen. És nem csak "rosszat". Én is sok helytálló információt tanultam a matt kommunista földrajtanáromtól a földrajzról, aki pedig sem jó tanár nem volt, sem türelmes ember, sem valaki, aki értett volna a földrajzhoz, de még csak nem is szerette igazán. :) És helyenként igencsak el volt torzulva az a kép, amit ott kaptam.. Később "javítottam" az új információk alapján a torzuláson.
Nincs olyan, hogy tökéletes tanító, de még tökéletesen hiteles sem, hiszen mindegyik ember, ennél fogva, (ha már mindenképpen és állandóan a racionális elméddel jössz, pedig direkt kértem, hogy ha lehet, ne így közelítsük meg a témát) az logikus és kiábrándító válaszom, hogy minden tanító hiteltelen. Ugyanis nincs olyan ember, aki ne vétkezne, akit ne vinne el olykor az egója, az illúziók. Az élet egy folyamat, egy állandó tanulás, az egyensúlyi állapot állandó keresése. Mindenkinek. "Jó pap holtig tanul. " Aki megteszi, fejlődik, de sosem lesz tökéletes semmilyen szempontból. Aki viszont nem teszi, csak agyal, az ott marad, ahol eddig is volt.
Nem akkor tudunk tanulni, ha előre meg akarjuk ítélni, hogy "hiteles" tanítót találtunk e és majd akkor hajlandóak vagyunk figyelni, hanem épp fordítva. Ha alázatot gyakorolunk, megtanulunk figyelni, ébernek lenni, minden helyzetben, és megtanuljuk mindenkitől megtanulni azt, amit nekünk tanít. Azzal, amit mond, azzal, amit tesz, ahogy él, azzal, amit képvisel. Bármivel.
Mi lehet mégis a vezérünk abban, amikor tanítót választunk, hogy kit válasszunk?
A megérzésünk. Az intuíciónk. A szívünk. Lehet érezni azt, hogy mire van szükségünk. Lehet érezni azt is, hogy az illető, teljesen függetlenül a személyiségétől tudja-e azt, amire szükségünk van. És azt is lehet érezni, hogy tudunk e tanulni tőle, vagy nem. A többi szempont csak másodlagos.
Van olyan hogy rosszul választunk?
Van. Ilyenkor a pofonokból tanulunk. De még attól is lehet tanulni, aki vér-gonosz, bort iszik és vizet prédikál...stb. Az intuitív "jó" választásaink nem arról szólnak, hogy a "hiteles" tanítót, anyagot találjuk meg, hanem arról, hogy a hozzánk illőt. Azt amelyik épp arra tanít, amire szükségünk van. A többi dologban pedig tök mindegy milyen a tanító, mert úgyis mástól fogjuk megtanulni, vagy más tapasztalat által. Van aki még a pofonokból tud "csak" tanulni, és ezt sem szánom itt lealacsonyítónak vagy bármilyen szempontból kevesebb tanulásnak a többinél. Vannak az egonak olyan vastag falai, amit nem lehet a "finom" módszerrel átütni. A választani tanulásunk arról szól, hogy már tanuljuk tanítani magunkat.
stb.stb.stb.
Megkérlek, hogy döntsd el, szeretnél e valamit kezdeni ezzel az írással, beszélgetni arról, amit tartalmaz, közvetít, és saját tapasztalataidról a megvilágosodással vagy "más" tudatállapotokkal kapcsolatban, vagy nem. Ha el tudtad dönteni, hogy elfogadod ezt a "tanítást" mint tartalmában inspiráló és befogadni érdemes anyagot, akkor folytassuk itt a beszélgetést ARRÓL.
Ha azonban még azon agyalsz, vajon érdemes e megfontolnod az itt látható írást, vagy be merd e engedni a szívedbe, az elmédbe, akkor azt ne ezen az oldalon tedd, kérlek. Megértem, ha nem tudod eldönteni, jó e ez neked, és ha szeretnéd, hogy segítsek neked ebben, akkor örömmel megteszem.
Engem érdekelnek a kérdéseid, de ha folytatjuk, folytassuk a Chat-oldalon, mert ezek nem a szöveggel kapcsolatosak.
Köszönöm
Namaszte
Na, nyugi :) Egyébként egyetértek. Azt keressük ami hiányzik nekünk, nem a "megvilágosodást". Szerintem a megvilágosodás akkor jelenik meg amikor már őszintén hiánytalannak érezzük magunkat.
Ha az ember felteszi magának a kérdést, hogy mik a hiányoznak az életéből, akkor - ha eléggé magába tud nézni - tudni fogja a választ. Ez ad majd célt a keresésének. De hogy mi hiányzik az már egyénfüggő :)
Örülök, hogy ilyen gyakori blog téma lett a megvilágosodás.
Csak ne misztifikáljátok túl!
Mivel valójában nem létezik. :)
Akik valójában vagytok, az meg van világosodva már most.
Neki nem kell megvilágosodni, "önmegvalósítania" magát vagy elérni bármit.
Az elme által álomban van.
Csak fel kell ébredni az elme álmából.
A sokféle samadhi is csak elméletileg létezik.
Ezek is csak különböző elme-állapotok.
A végső valóság (ha már mindenképpen el kívánjuk nevezni) a szahadzsa samadhi.
Ez a természetes állapotunk.
Nagyon jó a blog indító, amit írtál Aditi!
Ha kell, századszor és majd akár ezredszer is elmondom.
(Lehet, néha másképp megfogalmazva).
Mindössze 2 dolog szükséges ahhoz, hogy felébredj a téves azonosulásból.
1. Fel kell ismerned, hogy álmodsz.
2. A figyelmedet a valóságra (önmagadra, az Önvalóra) kell irányítanod.
Ha bele gondolsz, pont ezt csinálod nap-mint nap, amikor álomból felébredsz.
Micsoda megkönnyebbülés, amikor felébredsz és rájössz, hogy csak álmodtál.
Egyetlen kis gubanc van a dologban.
Az eddigi felébredéseid nem a valóságba vezettek, hanem egy képzelt valóságba.
Ebből is fel kell ébredni.
Ennyi az egész.
Már ha akarod...
álmodtál . "Ellenvéleméyem : Micsoda megkönnyebbülés , hogy álmodhatok , és álmom átzsongja az őt követő nappalt , az ébredés által nem feledtetve .
Álom béli alakok győzködik egymást az igazságról. :)
Csakhogy az igazság az álomból való felébredés után tapasztalható.
Persze, csak be kell venni a piros kapszulát és kész.
Ennyi az egész.
Hát tulajdonképpen ennyi. :)
Ha a piros kapszula alatt a megértést értjük.
Hát én nagyon nagyon alszom, de most mégis úgy tűnik mintha Te is csak egy győzködő lennél...
Figyu, nem KELL, nincs olyan hogy neked velem vagy akármelyik másik alvóval valamit KELLENE, ilyen nincs. Ha Te ebben hiszel, nem hogy megvilágosodott nem vagy, hanem egy nagy önhazugságoddal nem vagy képes szembenézni :-)
Kedves Kati!
Gondolom, óriási önelégültséget, boldogságot és kielégülést okozott neked, amikor jól beszóltál nekem. :)
Biztos nagyon jól aludtál utána.
Ha nem vetted volna észre, az oldal címe: onmegvalositas.hu.
Lehet, hogy vannak itt olyanok, akik segíteni szeretnének azzal, hogy megpróbálnak rávilágítani az igazságra.
Semmi gond nincs azokkal, akik erre nem vevők.
Akik még mindig nem hiszik el, hogy a saját vergődő világukat (tévedésből) maguk teremtik.
Az én személyes véleményem az, hogy vergődj, amíg jólesik. :)
Ha nem érdekel az igazság, akkor ne gyere ide.
Én nem azokhoz szólok, akik szánalmas életük és évek óta tartó folyamatos boldogság keresésük ellenére még mindig nem értek el semmit és ezért azt gondolják, hogy mindenkinek be kell szólni, aki elért már valamit.
Nem azokhoz szólok, akik a gödörben vannak, miközben önmaguknak is azt hazudják, hogy irtó magas spirituális szinten vannak.
Nem kötelező elolvasni az írásaimat és nem kötelező egóból azonnal valami hülyeséget írni rá.
Bocs! :)
És csak hogy idegesítselek kicsit.... :)
Én napi max. 2-3 óra munkából (nem ezoterikus) tartom el magam elég jól, mindenem meg van, amire szükségem van. (Nem panellakás és nem minimálbér, nem akarom leírni a körülményeimet, mert csak sértődött és ideges lennél tőle :D ).
Nem idegeskedek az "élet" dolgain.
A nap legnagyobb részét békében, önmagamban töltöm.
A való életben senkivel nincs konfliktusom.
Boldog vagyok.
Élem azt az életet, ami szerintem normális.
Senki, de senki nem fog tudni meggyőzni arról, hogy nincs igazam. :)
A3140a, szerintem az a gond, hogy nem vagy elég hiteles :) Csak azért mert, beszélsz róla még nem válik valósággá. Én elhiszem a te megvilágosodásodat, de a többiek jogosan szkeptikusak. Ugyan miért is lenne igazad? Mondj egyetlen dolgot amiért hinni kéne neked, vagy a szavaidnak :)
Valóban, attól hogy én beszélek róla, még nem válik valósággá.
Annak számára válik valósággá, aki megérti belőle a lényeget.
Igazad van Ademon!
Én senkit nem tudok "megvilágosítani", mert lehetetlen.
Annyit tehetek, hogy bele teszem a darazsat a fülébe.
Vagy porrá zúzom az egóját. :)
meggyőzni bárkit is. Kíváncsi voltam valamire, és megtudtam. Bár elismerem, a módszer nem túl szimpatikus, viszont működik.
Ademon megfogalmazta a lényeget. Nem vagy hiteles. Ennyi.
Tudom, hogy nem vagyok hiteles.
Talán majd ha "meghaltam"... :)
Milyennek is kéne lennie egy "szimpatikus" módszernek?
Olyannak, ami kielégíti az elme elvárásait.
Olyan, ami kicsit misztikus.
Ami azt adja az egónak, amitől nagyobbra nő, nagyobb "hatalma" lesz.
Az önmegvalósítás ősi módszere viszont nem elméről szól.
Nem "táplálék" az elme számára.
És ráadásul túl egyszerű ahhoz, hogy "hiteles" legyen. :)
Amúgy persze hogy működik.
Mivel Ramana Maharshinál és Nisargadatta Maharajnál is működött.
Ez nem az én módszerem, hanem az övéké.
a saját módszeremet, a beszólást minősítettem nem túl szimpatikusnak.
Ramana Maharshit és Nisargadatta Maharajnát nélküled is megtalálhatja akinek ezzel van dolga.
A mester megérkezik, ha a tanítvány készen áll.
Kár erőltetni bármit is, álmodozni a másik ember egójának a porrá zúzásáról.
Ezer életet töltöttem a személyiségem felépítésével, ne már hogy egy arctalan avatar itt majd szét zúzogatja :-)
"Ramana Maharshit és Nisargadatta Maharajnát nélküled is megtalálhatja akinek ezzel van dolga."
Ez oly annyira így van, hogy akinek a3140a Mesterrel van dolga, az Őt fogja megtalálni.
Sohasem az (ál)Mester hazugságával van probléma, ugyanis Őt a tanítvány önhazugsága teremti meg, vonzza be. Aki valóban az igazságot keresi, az meg fogja találni az Igaz Mestert.
Aki viszont még fél élete igazságaitól, az ennek megfelelő szintű "megvilágosodottat" vonzhat be.
Kedves Sanyi!
Amit leírtál, az ítélkezés látatlanban.
Gondolkozz el ezen...
Mire gondolsz? Mivel ítélkeztem?
Véleményem szerint, ha valaki megvilágosodott, nincs szüksége arra, hogy folyton-folyvást visszaigazolást kunyeráljon megvilágosodása tényére. Nem érez késztetést arra, hogy fűt-fát meggyőzzön arról, hogy "Igenis, én megvilágosodott vagyok! " Röviden ennyi.
Zarándok
Nem hiszem, hogy a3140a szükségből vagy kényszerből teszi ezt :) Tud valamit, ami jó dolog, és át szeretné adni, ennyi...
Igem, már jó ideje próbálkozik vele, különböző módokon, megjegyzem, elég sikertelenül...
Valamit biztosan tud, mint mindannyian, valamit..., csak valahogy nem jön át... nekem legalábbis,... de lehet, hogy velem van a baj... :)
Nem is teszem.
nagyot tévedsz kedves Attila:-) Nem okoz örömet. Csak kíváncsi voltam, hogy viselkedik valaki, ha "beszólnak" neki, aki megvilágosodottnak vallja magát. Nem volt ez más, mint egy teszt.
Az igazi harmóniából ugyanis nem billent ki egy "beszólás". Sőt. Az elfogadás szintjén természetes, hogy vannak akik más véleményen vannak. A legnagyobb egós játszma a tévedhetetlenség vetítése.
Olyan ez, mint a királyvíz a kémiában, a reagálásból lehet levonni, hogy arany-e ami fénylik.
Felőlem tovább árulhatod 2500 Ft-ért a tuti receptedet a megvilágosodáshoz, az én kíváncsiságom ki van elégítve :-)
Nem is "billentett" ki a beszólásod. Csak reagáltam rá.
Az hogy milyen elképzelésed van arról, hogy egy megvilágosodottnak hogyan kellene reagálni, az a magán ügyed.
A "királyvizes" hasonlat pedig csak magyarázkodás.
Szép estét !
Tanulságos olvasni a civakodát, itélkezést.
A megvilágosodás és önmegvalósítást keresöknek egy példa.
Ilyenek is vagyunk, bár kellemetlen olvasni, elgondoltat.
További jó utkeresést nektek! Annamagdolna
Lehet,hogy tévedek,de nekem úgy tűnik te is beszóltál,valamint ítélkeztél.
Én is további jó útkeresést kívánok neked! Éva
Jóéjt!
Köszönöm válaszod és elnézésed kérem! Nem akartalak megbántani, csupán jeleztem ilyenek vagyunk, ez alatt magamat is értem.
-Itélkezés -címü kis létszámu beszélgetésre hívtak meg.
A feladat: saját tapasztalat értékelése, 4 fő pozitív, 4 fő negatív itélkezésről ír. Nekem a pozitív itélkezés jutott, nem is olyan könnyü.
Jóéjszakát! Annamagdolna