Egy egyszerű kérdés merült fel bennem a napokban.
Nagyon sok spirituális keresőt látok magam körül.
De vajon mit is keresnek valójában?
Még több megszerezhető dolgot, még több táplálékot az elme számára, nagyobb önbecsülést, esetleg a spirituális egójukat akarják növeszteni (hogy ők többek, mint mások) vagy a beteljesedést, a keresés végét, a Buddha állapotot.

El tudod-e képzelni, hogy egyszer vége a keresésnek?

Érdekes dolog jutott eszembe:

Az Élet értelme az
hogy jobb, mint a semmi
Még mindig valami
mert ha nem lenne,
akkor semmi sem lenne,
az meg nem túl izgalmas :)

De vajon ha a semmi lehetséges,
és az lenne,
akkor én is az a "Semmi" lennék?
vagyis tudunk semmiként létezni?

Nem lennénk korlátozva semmiben se
végtelen szabadságot élveznénk
önmagadat, mint végtelent

Semmi, de Végtelen

Gyakorlatilag Isten lennénk Teremtés nélkül

de vajon van-e értelme egy Istennek világ nélkül?
olyan mint egy anya a gyerek nélkül,

Ma reggel jóga közben elkezdtem nevetni. Hogy 45 évesen, jógát tanulok, az önszeretet és jókedv spontán hulláma elborított. Egy nagy elfogadás, mindegy ma hogyan megy, milyen béna vagyok, tudom holnap picit jobban megy és jókedvet ad! Ennek kinyitottam a szívemet. Miután befejeztem, elkezdtem a kapott energiát felhasználni az anyagi gondjaim megoldására. Imaginációs gyakorlatnak az az ötletem támadt, hogy én egy sejt vagyok az élő univerzumban, a sejtből nézem meg, miért nem tudom az anyagi szinten a harmóniát megvalósítani.