Pár napja belefutottam egy tanulmányba valahol a neten arról, hogy a szavakkal kimondott tervek valamifajta jóllakottság-érzéssel látják el agyunkat (/ egónkat?), és ezáltal megnehezítődik azok véghezvitele, mert egy látszat-beteljesítettség állapot következik be. Nagyon egyetértettem akkor ezzel, nálam is egyre inkább felszínre tör ez a probléma és azóta se hagy nyugodni.
De hogy lehetne ezt elkerülni? Cipzár a szájra, tervekről soha egy szót se?

Légy jelen az életedben, légy jelen a pillanatban, legyél ITT és MOST! Sokszor halljuk ezeket a spirituális ajánlásokat, de pontosan mit isjelentenek ezek és hogyan lehet megvalósítani?
Mi a tapasztalatod a jelenlétről? Neked miben segített?
Miben mutat mást ez, mint a többi spirituális gondolat? Beszélgessünk az ITT és MOST -ról!

Te a jelenben vagy? Itt vagy?

Gyűjtsünk tanmeséket, olyan meséket és történeteket, amelyeknek lelki tanítása is van!
Számos rövid történet kering emailekben, fórumokon, osszuk meg most ezeket egymással, mert mondandójuk rendkívül mély is lehet, ha igazi befogadó emberre találnak!

Nekem például egy szufi tanmesékből álló gyűjtemény adott meg sok szükséges választ egy időben, amikor segített a lelki problémáimra megoldásokat találni, mert új nézőpontból mutatta meg