Aki belenézett a dél-afrikai focivébébe, annak nyilván feltűnt a meccseket kísérő, feldühödött darázsrajra emlékeztető folyamatos alapzaj. Világméretű botrány van belőle sportrajongók körében, gyakorlatilag mindenki egy emberként gyűlöli, szitkozódik, acsarog, betiltását követeli a vuvuzelának.
Először hallgatva a nyitómeccset én is elcsodálkoztam: ez most komoly, ez így fog menni végig, tényleg?

Már néhány héttel ez előtt megfogalmazódott bennem a szándék, hogy az önvédelem témakörében írok egy cikket.
Kíváncsi vagyok arra, hogy ki mit ért, ki mit nevez önvédelemnek. Fontos-e az önvédelem, jogos-e az önvédelem. Mit nevezhetünk önvédelemnek, és hol lehet a végső határ, tehát meddig önvédelem az önvédelem? Fel tudjuk e emelni az önvédelem fogalmát spirituális magasságokba, vagy az önvédelem csak a fizikai síkon nyilvánul meg?

Azt hiszem innen gyökerezik a probléma. A várakozást vágyakozással töltöm meg, ahelyett hogy elfogadnám hogy oké, még nem, és a jelenre koncentrálnék... Tisztára mint a kislány, aki felveszi anyuci kopogós cipőjét és hasra esik benne párszor, míg a nagy tükör elé ér... de akkor is megcsinálja újra meg újra...