Ma kihasználtam, hogy tízmilliószoros nap van, elég sokat meditáltam. Először megnéztem, mit kell elengednem, mire nincs már szükségem. Jó sok 'kacatot' kidobáltam, elengedtem embereket, 'rendszereket', fájdalmakat és egyéb negatív érzéseket.

Aztán végignéztem, hogy mire is van szükségem.

Ez után jöttek a felajánlások Minden Érző Lény javára, Földanyának, Angyaloknak, az Univerzumnak.
Valami olyan hihetetlen szeretet-hullám tört rám, hogy még mindig pislogok, miközben igyekszem nem lefejelni a csillárt. :)))

Érdekes dolgot figyeltem meg a minap, mikor lányom kutyáját Drazsét sétáltattam.
Mostanában gyakran van a felsőcombomban izomfeszülésem időnként a vádlimban is.
Ráfogtam a magassarkú cipőkre, ha abban többet gyalogolok, bár ha jobban belegondolok, nem gyalogolok annyit tipegve, hogy emiatt létrejöjjön bennem ez a kellemetlen érzés.
Elkezdtem analizálni mi az oka ennek a dolognak?
Arra jöttem rá, hogy a görcsös akarásom mindenképpen benne van, hogy a dolgaimmal gyorsabban haladjak.

Minap voltam egy aurafotózáson.

Tippeltem előtte, hogy vajon melyek lesznek az alapszíneim, s kicsit reménykedtem, hogy "szép" "nagyszerű" színeket látok majd viszont.

Helyette viszontláttam két olyan szint, melyet a való életben nem használok sem öltözékben, sem dekorációban ... távol állnak tőlem. Meglepődtem, csalódott voltam, s amikor az elemző elkezdte mondani, hogy mihez lehet közöm, akkor már nem is figyeltem, mert tőlem idegen volt minden szava.