Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Az alábbi videó eszembe, juttatta, hogy mi emberek mennyire telhetetlenek vagyunk. Nem elég nekünk az, ami magától megadatik, hanem sokkal de sokkal többre vágyunk, lehetőleg a mindenre!
De miért hajt minket a telhetetlenség? Miért nem elégszünk meg azzal, amink van, vagy csak egy kicsit többel?
Egyáltalán elérhető az a "minden", amit a telhetetlenségünkkel hajtunk?
Te is telhetetlen vagy? Miben?

Kényszerbetegségre utaló jeleket látok magamon. Tárgyak többszöri megérintése, kézről valami oda nem illő (rossz energia) lefújása, lerázása, magamban való számolgatás.
Kineziológusnál is voltam már vele, és arra jutottunk, hogy a szellemvilágot észlelem, és mivel félek tőlük, így próbálom elhessegetni őket, lerázni őket magamról.
Van valakinek hasonló tapasztalata?

Kivétel nélkül minden jelenségnek van egy fogantatási pillanat.
Vigyázzunk tehát, miféle reményeket, becsvágyakat, alap és bölcsesség nélkül való várakozásokat, feltételeket exponálunk.

MERT EZEK MEGVALÓSULÁSA VÁLIK KÉSŐBB SZÉGYENÜNKRE, KESERŰSÉGÜNKRE ÉS CSALÓDÁSUNKRA!

Sorsunk mérgezett gyümölcsei mind azokból a magokból növekszenek ki, amelyeket magunk vetettünk.
E sorsot megragadni, változtatni, irányítani csak a nemzés pillanatában lehet!

Minden méregnek van azonban egy ellen mérge.

Mi az az entitás? Kell-e félni tőlük? Hogyan kezeljük Őket?

Ezekre a kérdésekre keressük a választ ebben a fórumtémában.

Tisztában vagyok azzal, hogy ez egy önismerettel foglalkozó oldal, és nem is vagyok politizáló alkat. (Éppen ezért Sanyi, ha nem érzed ideillőnek a témát, akkor felhatalmazlak, hogy töröld.) Ugyanakkor mégis egy ideje foglalkoztat a kérdés, hogy mire tanít minket a magyar politikai és gazdasági helyzet? Mit kéne nekünk, "kisembereknek" másképp tenni, milyen dolgok tudatosítására lenne szükség, hogy ebben is változás álljon be? Egyáltalán kell-e a változás ezen a téren szerintetek?

mento.jpg

Borús nap volt a mai, majdnem katasztrófa is lett belőle, de hála Istennek megúsztuk! Reggel telefonál a párom, hogy a barátnőjét munkába menet elütötte egy autó.
- És él? - kérdeztem rá hirtelen.
- Igen él, a combnyaka tört el, más baja nincs!
Akkor jó, nyugodtam meg, az még megjavítható. Ha meghalt volna, az már súlyosabb, azt

Törvények.
Mit gondolsz róla? Valóban jobb az a világ, ahol egyesek megmondják másoknak mit kell tenniük? Jók a jelenlegi törvények? Vagy mit kellene bevezetni?
Mi legyen a törvénykezés hatóköre? Mindenkire egyenlően vonatkozzon, vagy mindenki egyedi elbírálás alá essen?

- Miért veti meg maga ennyire az indiánok vallását?
- Ezt aligha lehet igazi vallásnak nevezni. Sziklákat és fákat imádnak.
- Szerintem nem imádják hanem szentnek tartják őket.
- Imádkoznak hozzájuk. Láttam, ahogy imádkoztak kövekhez.
- Ők meg látják ahogy maga és más keresztények imádkoznak két összekötött bothoz.
- A feszülethez. Ahhoz imádkoznak nem?
- Mi Istenhez imádkozunk. A kereszt csak jelkép. Emlékeztető, hogy a mindenható közöttünk van.

Ahogy egyre népszerűbb a spiritualitás, ezotéria, úgy egyre több elszállt útkeresővel, spiri emberrel találkozunk, akik elveszítik kapcsolatukat a fizikai léttel, megélhetéssel, munkával, emberi kapcsolatokkal, ...normalitással.
Vajon mi ennek az oka, és hogyan tudjuk elkerülni a saját utunkon ezt a tévutat?
Egyáltalán tévút e ez, vagy a lelki fejlődés elengedhetetlen velejárója?

Megtörtént már Veled is hogy elszálltál?
Meddig tartott és mi vetett neki véget?

Tényleg jött a válasz, és megyek tovább... sosem gondoltam volna. Szóval ott tartottam, hogy nem tudtam mit kezdeni a meggyötört kislánnyal, aki ott van bennem. Jött a szikra: beszélgess vele! Ma délelőtt újra volt egy órácskám, lefektettem a csöppemet, apa vigyázott a másikra, én meg elmentem beszélgetni magammal. Elmondtam neki, hogy nem úgy lesz ám, ahogy gondolod, nem marad így minden, elvégzed a középiskolát, főiskolára mész, ott megismered a párod, akivel még tíz év után is szerelmesek lesztek egymásba, és lesz két gyönyörű kisfiatok.

"Csendben ülni
semmit sem tenni
jön a tavasz
a fű magától nő"

Vajon van még olyan hely a Földön ahol az élet nincs túlkomplikálva, ahol nincs ez az állandó sietség, ahol nincs bűnözés és erőszak, ahol nincs depresszió és őrület, és ahol nincs környezetszennyezés mert az emberek harmóniában élnek a Földanyával?

Sajnos már nagyon kevés ilyen hely van, de a projekt célja épp az, h egyre több legyen!

A névadónk, Anuta az egyik ilyen édenkerti hely.

Megint itt vagyok. Valami nem jó. Valami nem megy. Megint a zűrzavar a fejemben, és a negatív gondolatok, bárhogy igyekszem. Úgy érzem, sosem lesz jobb. Úgy érzem, semmire sem vagyok képes. Úgy érzem senki vagyok. Mit rontok el folyton? Mikor lesz ennek vége? Mi lesz ennek a vége?

Mindig a nő vitte a gyerekeket az oviba és ő ment értük.
Az óvoda a város másik végén volt, de a nő munkahelyéhez közel. Helyjárattal mentek, aminek a megállója úgy tizenöt percre volt a lakásuktól. De nem volt gond ez a reggeli séta, ilyenkor beszélgettek. Az ovihoz huszonöt, harminc perc alatt ért a busz, mindig az első ülésre ültek, nem a sofőr mögé, hanem a másik oldalra. A kislányt az ölébe vette, a fiúcska eléjük állt, mivel a végállomáson szálltak fel a buszra, oviba menet mindig megkapták ezt a helyet.